Kopátsy Sándor PH 2010-11-05
FORRADALMI KITÜNTETÉSEK
A jelenlegi kormány is kiosztotta a maga forradalmi kitűntetéseit október 23.-án. Jó ötven évvel ezelőtt írtam az aforizmát: a sok kitüntetés a hatalom kritikája, akárcsak a sok zászló és himnusz. Nem azért írtam, mert nem kaptam 56-os kitüntetést, hanem azért voltam boldog, mert ellenforradalmi múltamra való tekintettel leváltottak az intézet vezetéséről. Tudomásul vettem, hogy az a forradalom a rendszer számára elsősorban ellenforradalom volt. Fakadt ez abból, hogy forradalom elseperte őket. Nemcsak őket, de a realitásokat is. Kiváltotta a Szovjetunió katonai beavatkozását.
Itt kezdődött nekem akkor is, most is a bajom.
Akkor mindenki ellenforradalmár volt, az is, aki a Rákosi és társai eltávolítását akarta a Szovjetunióval, mindenek előtt Maóval és Titóval egyetértésben.
Most az is ellenforradalmár, aki csak annyit akart, amit Kína jóval később megvalósított. Aki megelégedett volna annyival, ami még reális volt.
Nemcsak a magyar 56-os, de a csehszlovák forradalom katonai leverése nem elég bizonyíték arra, hogy mikor járt volna volt jobban a magyar és a csehszlovák nép. Akkor, ha annyival megelégszik, amennyi elérhető volt, vagy akkor, ha belerohan az irrealitásba, és visszaáll a régi szemét, és durva megtorlásra kerül a sor?
Sokáig reménykedtem, hogy végre megszabadulunk a történelmünk értékelésének azon hibájától, hogy az a hős, aki irrealitásba kergeti a joggal háborgó közvéleményt, és elkerülhetetlenné teszi a teljes bukást, vagy az, aki számol a realitással, és eléri az elérhetőt.
1956-ban az elérhető maximum az volt, hogy Nagy Imre és csapata megelégszik azzal, hogy eltávolítja a sztálinistákat, megtartja ugyan az egypártrendszerű politikai diktatúrát, de megvalósítja mindazt, amit 1953-ban elkezdtünk, és bevezetjük mindazt, amit 68-ban bevezettünk. Nyertünk volna tizenöt évet, kihagytuk volna a megtorlásokat. Aki ennél többet akart, illetve vár el ma is, figyelmen kívül hagyja a realitásokat. Ennél többet az Egyesült Államok sem akart.
Sajnos, Nagy Imre és köre engedett a közvélemény óriási többsége nyomásának, a több párt rendszert elfogadta, ezzel kizárta a reálpolitika minden lehetőségét, elszabadultak a megállíthatatlan indulatok.
Nem hiszem, hogy a sok ellenforradalom leverésért, majd a rendszerváltás óta kiadott forradalomért kiosztott kitüntetett között talán egy sem szerepel azok közül, akik csak a lehetségest akarták. Nagyon kevesen voltak ilyenek, én csak egyet ismertem, az nem kapott. Nem lehettünk sokan.
Most azok voltak soron, akik messze túllépték a realitást.
A magyar történelmi tudat, mivel kevés realista nagyot talál, azokért lelkesedik, akik irreális célokért küzdenek.
