Kopátsy Sándor EH 2011-02-02
A VILÁG LEGNAGYOBB PROBLÉMÁJA A TÚLNÉPESEDÉS
Életem legnagyobb felismerésének tartom, hogy az osztálytársadalmakat a túlnépesedés elleni védekezés kényszere hozta létre. Tehát, ahol túlnépesedés van, ott objektív szükségszerűség, hogy a társadalom osztálydiktatúra formájában működjön. Aki meg akarja szűntetni az osztálytársadalmakat, annak a lakosság spontán szaporodását kell megszűntetni. Mivel fajunk történetét, amióta a gyűjtögetésről a termelésre tért át, tehát amióta munkájával képes növelni megélhetése forrásait, azóta túlszaporodik, de az óta osztálytársadalomba szerveződve él, el kell fogadni, hogy az osztálytársadalom a túlszaporodás elleni védekezés szükségszerű formája.
Mivel ezt a szükségszerűséget nem ismertük fel, az osztálytársadalmakkal egyidős a megjavításuk szándéka. Az osztálytársadalom működése a társadalom többségének nagyon sok egyéni sérelmet okoz, ami ellen éppen a társadalom legjobbjai tiltakoztak. Az osztálytársadalomban csak az uralkodó osztály tagjai lehettek megelégedettek. Ezek pedig a fennálló rendet isteni eredetűnek tekintették, nem kerestek magyarázatot arra, hogy mi, miért van úgy, ahogyan van.
Az osztálytársadalmak ötezer éves múltját azzal jellemezhetjük, hogy abban egy kisebbség csak erőszakkal tudta fenntartani a hatalmát. A hatalmat, az azzal járó anyagi és politikai előnyöket élezők nem keresték szerencsés helyzetük objektív okát, a kiszolgáltatott többség pedig nem kereste, hogy ennek van-e objektív oka. Mivel fel sem merült, hogy az osztálydiktatúrák esetleg társadalmi érdeket hordoznak, a társadalom megjobbítását lehetséges, rajunk múlónak tekintették.
Mindez érthető volt addig, amíg a gyakorlatban csak osztálydiktatúrák voltak. A kijózanodás azonban akkor sem következett be, amikor, a 20. század elején, a marxista forradalmárok erőszakkal felszámolták Kelet-Európában, majd a század közepén Kelet-Ázsiában, gyakorlatilag Kínában az osztálytársadalmat, amiből nagyon gyorsan a marxista párt, a marxista papság osztálydiktatúrája lett.
A 20. század közepén, Európa nyugati felén, és a négy volt angol gyarmaton, Észak-Amerikában és Óceániában, azonban szinte észrevétlen a tőkés osztálytársadalmak átalakultak össznépi társadalmakká.
A 20. század végére Kelet-Ázsia fejlettebb államaiban is lezajlott az össznépi társadalommá való átalakulás, ami még a nyugati fejlett társadalmakénál is gyorsabb fejlődést eredményezett.
A 20. század végén Európában összeomlott a bolsevik diktatúra, Kelet-Ázsiában viszont a világtörténelem legnagyobb csodáját produkálja.
Mindezeknek a 20. századi eseményeknek máig nem vontuk le a tanulságát.
Mik ezek?
1. A fejlett, puritán Nyugaton, és a fejlett konfuciánus Távol-Keleten, spontán a tudomány által előre nem látottan létrejöttek az osztálytársadalmon való túllépés feltételei.
Megszűnt a népesdési nyomás. Kiderült, hogya már gazdag és iskolázott ember nem gyarapítja létszámát. De csak ez.
2. A tudományos és technikai forradalom olyan viselkedési igényt támaszt, ami csak a nyugati puritán, és távol-keleti konfuciánus népekre jellemző. Kiderült, hogy csak ez a két kultúra, olyan, amelyik alkalmas a modern társadalom által támasztott munkaerőigény kielégítésére.
3. A kelet-európai marxizmus azért bukott meg, mert a lakosság viselkedése nem felel meg a kor igényeinek. A túlnépesedési nyomás ugyan leállt, a térsége eleve nem volt túlnépesedett, de a lakosság munkaszeretete, beosztása, általában a viselkedése nem felelt meg a kor igényeinek. Ezen túl, a bolsevik nacionalizmusa imperialistává tette a pártdiktatúrát. Kiderült, hogy hiányzott az osztálynélküli társadalomnak a lakosság viselkedési kultúrájával szemben támasztott igénye.
4. Kínában felismerték, hogy a tapasztalt népességnövekedés akkora, ami mellett lehetetlen a korkövetelményeinek megfelelni. Ezért a párt diktatúráját megtartva, leállították a népszaporulatot. Ezzel fajunk történelmének legnagyobb egy laksora vetített gazdasági fejlődését érhették el.
5. A két világháború között a világ fél-perifériáin a belső társadalmi erők fasiszta, korporációs rendszereket alakítottak ki. Ezek is a nacionalizmusuk által fűtött imperializmusukban buktak el. Bár a fasizmus is működőképes társadalmakat hozott létre, de még abban a meggyőződésben terjeszkedett, hogy mások rovásra lehet meggazdagodni. Pedig a világgazdaság már abban a fejlettségi szakaszában volt, amiben a fejlettek közti munkamegosztás, az együttműködés nagyobb előnnyel jár, mint a kevésbé fejlettek kizsákmányolása. Ezt egyedül Roosevelt ismerte fel. Lényegében neki köszönheti a világ, hogy a gyarmattartó imperializmusok a fejlett, tőkés demokráciákban a második világháború után, a bolsevik rendszerben pedig az ezredforduló végén, felszámolódtak.
A fenti öt tény egyértelműen bizonyítja, hogy az osztálytársadalmon való túllépés, az egész lakosság számára biztosított demokrácia, legfőbb akadálya a szegénység és a népesség gyors növekedése. E kételőfeltétel spontán megvalósult Európa nyugati felében, Észak-Amerikában és Ausztráliában.
Bármennyire egyértelmű a tapasztalat, hogy a gyors népesség növekedés a társadalomfejlődés legnagyobb akadálya, ez sem a társadalomtudományok, sem a politikai vezetés számára nem vált felismertté.
Amíg nem áll le, vagy nem állítják le a túlnépesedést, az osztálytársdalom az egyetlen működőképes, a társadalom érekét szolgáló társadalmi forma. Ez nemcsak a múltban volt így, de ma is fent áll. A társadalomtudományban, hogy valami nem lehetséges, nehéz logikai alapon bizonyítani. Azt csak az élet bizonyítja. Jelenleg nincs olyan társadalom, amelyikben jelentősen nő a lakosság száma, és az egész nép számára demokrácia van.
Ez még nem jelenti azt, hogy minden olyan társadalom lehet össznépi demokrácia, amiben nem növekszik a népesség. A tények tanúsága szerint a kelet-európai és a balkáni társadalmakban nem nő a népesség, még sincs demokrácia. Ennek az oka, hogy a nép viselkedési kultúrája nem elég puritán ahhoz, hogy érdekeltséggel munkára és tanulásra motivált legyen.
A tények tanúsága szerint, az össznépi demokrácia működőképességének két feltétele van.
1. A népesség növekedés szűnjön meg.
2. A lakosság viselkedését vagy a nyugati puritán, vagy a távol-keleti konfuciánus felfogás jellemezze.
Bizonyítás.
Egyelőre csak olyan országokat ismerünk, amelyekben megállt, illetve leállították, a népesség növekedését, és a lakosság életvitelét vagy a nyugati puritanizmus, vagy a távol-keleti konfucianizmus jellemzi.
A fentiek ellen ugyan nincs bizonyíték, a Nyugat, mindenek előtt az Egyesült Államok, mégsem hajlandó tudomásul venni, hogy az egész népesség számára csak ott van lehetőség a demokráciára, ahol leállt a népesség gyors növekedése, az egy laksora jutó jövedelem meghaladja a tízezer dollárt, az átlagos iskolai végzettség pedig a tizenkét évet, és a lakosság viselkedése puritán, vagy konfuciánus legyen.
Aki e feltételek hiányában is politikai demokráciával kísérletezik, többet árt, mint használ.
Demográfia.
Nemcsak a papok és politikusok, de a történészek számára máig tabutéma az emberi faj szaporodási törvényének tudományos vizsgálata. Pedig ennek szem előtt tartása nélkül sem a jövő, sem a jelen történelme nem érhető meg.
Hogyan alakult fajunk szaporodása?
A gyűjtögető életforma mellett a természet korlátozott eltartó képessége determinálta az eltartható népsűrűséget. A közösségnek nem volt ezzel kapcsolatos feladata.
A növénytermelés és az állattenyésztés jelentősen felgyorsította a népszaporulatot, de senkinek nem jutott az eszébe, hogy az ebből fakadó okokat, és következményeket vizsgája. Ennek ellenére, a világ különböző térségeiben kialakult magas-kultúrák mindegyike szinte azonos módszert alkalmazott a túlságosan nagy népszaporulat megfékezése érdekében.
Nyomát sem találjuk annak, hogy valaki számára a népesség túlszaporodása fenyegeti a társadalom stabilitását, minden társadalomban kialakult az ellene való szervezett védekezés.
A tény, hogy a jégkorszak végét jelentő klímaváltozás idején, a világnak abban az időben egymástól izolált térségeiben, tehát egymás módszereit nem ismerve, azonos társadalmak jöttek étre, feltételezi a tudatosságot. Ennek azonban a nyomát sem találjuk. Ezért nem lehet kizárni az ösztönösséget, vagyis fajuk egymástól függetlenül, a közös problémára, ösztönösen közös választ találást sem. Rejtély, de nem lehet ezt sem kizárni.
Az elmúlt ötezer évben minden termelésre épülő társadalom osztályokra szerveződött, abban a korlátlan hatalom egyetlen, a lakosság egészéhez viszonyítva szűk létszámú osztály kezében volt, vagyis osztálydiktatúra formájában működött. Ezek között ugyan voltak különbségek, de az alap funkcióik közösek voltak.
Az osztálytársadalmak közös funkciói
I. A lakosság nagy többségét kitevő, a hatalomból teljesen kiszorítottakat jelentősen megsarcolták, az általuk megtermeltnél lényegesen kisebb jövedelemből való megélésre kényszeríttették. Marx szavaival kizsákmányolták. Az elvont jövedelem felett az uralkodó osztály rendelkezett, és azt nagyon irracionálisan használta fel.
II. A nemzeti jövedelem jelentős hányadát a fegyverkezés, és a háborúskodás emésztette fel. A fegyverkezés egyrészt nagyon megcsapolta az elfogyasztható jövedelmet, másrészt az egyik fő halkálokozó volt. Ez a nyomor és a hallozás fontos tényezője volt.
III. Az uralkodó osztályhoz áramló jövedelem nagy hányada improduktív célokat szolgált. Az osztálytársadalmak mindegyikét a kincsképzés, luxus, kultikus építkezés jellemezte.
IV. Üldözték a tudást. A tudásvágyat, a jobbító szándékot, az újító szellemet minden osztálytársadalomban üldözték. Azt csak a jelenkor történelme bizonyítja, hogy az ember fejlett agyának mobilitása milyen hihetetlen teljesítményre képes.
Mit szolgált az a minden osztálytársadalomra jellemző négy, közös funkció?
Egyértelműen a túlnépesedés fékezését.
Vegyük csak sorba.
I. A lakosság nyomra volt a halálokok között a legelső. Egyetlenegy forradalmár, világmegváltó nem gondolt arra, hogyan alakulna a népesdés száma, ha a jövedelem azoknál marad, akik létrehozták. Az értéktermelőktől, közvetlenül, vagy közvetve elvont jövedelem az összes tizede, ötöde lehetett. A lakosság kilenctizedének ennyivel magasabb jövedelme estében egyetlen generáció alatt beállt volna a túlnépesedés. Több szülésre, alacsonyabb halandóságra került volna sor.
II. Még nem akadt demográfus, aki kiszámolta volna, hogyan alakul a népesség,
- ha a fegyverkezési kiadások összegét az életviszonyok javítására fordítják,
- ha nincsenek háborús emberáldozatok, anyagi veszteségek, járványok.
A fegyverkezés és a háborúk nélküli társadalom száz éven belül elviselhetetlenül túlnépesedett volna.
III. Még a jelenlegi, hatékony társadalom is versenyképtelenné válna, ha a jövedelemből annyit fordítanának kincsképzésre, luxusra, kultikus építkezésekre, mint amennyi jellemző volt az osztálytársadalmakban. Ez a pocsékolás is fontos szerepet játszott abban, hogy nagyobb legyen a tömegek nyomora.
IV. Még a tudomány számára sem vált elfogadottá, hogy az osztálytársadalmak mindegyike üldözte a tudásvágyat, nemhogy ez mekkora féket jelentett a fejlődésben.
Amennyiben elfogadjuk, hogy minden túlnépesedéstől veszélyeztetett társadalom, a múltban, osztálytársadalomként működött, nehéz azt állítani, hogy a jelenkori túlnépesedő társadalomban nem objektív szükségszerűség, hogy osztálytársadalomként működjön. Azokban pedig egy kisebbség diktatúrája szükségszerűség.
Az osztálytársadalmak ötezer éves múltjában a népszorulat átlagos mértéke legfeljebb néhány tized százalék volt. Ma az okos Nyugat az éves másfél-három százalékos népszaporulat mellett, össznépi demokráciát javasol.
Az elmúlt negyven év jól illusztrálja, hogy az emberiségi háromötödét kiúttalan helyzetbe sodorta a túlnépesedés. Ami a világ elmaradott többségében kialakult, annak katasztrofális következményeiről tudomást sem vett a Nyugat. A puritán Nyugat, és a konfuciánus Távol-Kelet kivételével az egész emberiséget jövője, reménytelenné válik.
A Közel-Kelet és Észak-Afrika klasszikus példája a túlnépesedésnek, mivel itt nagyon kis térségre korlátozódott az önözhetőség. A Nílus, illetve a Tigris és az Eufrátesz sivatagos térségében, viszonylag szűk völgyben voltak adva az öntözéses gazdálkodás példátlanul kedvező feltételei. Kiváló és a reménytelen adottság szoros szomszédsága.
Az első magas-kultúrák között különleges volt kettő, a Nílus, illetve a Tigris és Eufrátesz völgye. Két kortársa, a kínai és az indiai gazdaságföldrajzi tekintetben más volt. Ezek is folyamok vízére épültek, de a Monszunnak köszönhetően jelentős csapadékú társégben helyezkedtek el, ahol az önözött területek szomszédságában is viszonylag gazdag növény- és állatvilág volt. Ezzel szemben a Nílus, illetve a Tigris és az Eufrátesz önözhető térségét a sivatag veszi körül. Egyik számára sincs terjeszkedési lehetőség.
A Nílus völgyében, azaz Egyiptomban minden összejátszott annak érdekében, hogy a túlnépesedés nyomása prototípusává váljon.
Nemcsak csak ma, de ötezer éve az volt. Páratlan önözési adottsággal ajándékozta meg a természet. A világ egyik legnagyobb folyója évente termékeny iszapú vízzel borítja be a viszonylag szűk, száraz, forró sivatagok között elterülő völgyét. Ez a völgy ötezer éve a világ legsűrűbben lakott térsége. A természetes áradásoknak köszönhetően művelhető területe, páratlan lehetőséget kínált arra, hogy rajta stabil birodalom alakulhasson ki. Ez meg is történt. Szinte egészen a jelenkorig, a világ leghatékonyabban művelt területe volt.
Ennyi ember, ilyen szorosan kevés helyen élhetett meg. A népsűrűségének, és az egész birodalmat áthálózó vízi szállításnak köszönhetően fejlett munkamegosztás alakult ki rajta. A lassú folyású Níluson és a csatornákon nagyon hatékonyan történt az áruk mozgatása, az elvont jövedelmek, mindenek előtt a gabona, centralizált raktárokban való összehordása.
A gazdaságtörténészek sem szentelnek figyelmet arra, hogy milyen termelékenységnövelő hatása volt annak, ha nagyon hatékony a termékek mozgatása. A Nílus áradása kihordja a trágyát, és a csatornákon könnyen begyűjthető, és centralizált raktárakba hordható volt a termés. A gabona, ötezer éven keresztül, Egyiptomban volt a legolcsóbban termelhető.
Ez a példátlan termelési előny azonban azzal járt, hogy felgyorsult a népesség növekedése. Szerencsére, az egyiptomi papok elképesztően gyorsan rájöttek, hogy nemcsak nem szabad megengedni, hogy a nép elfogyassza, amit termel, de még az sem, hogy egyre többen legyenek. Ezért a termés jelentős hányadát elvonták, a gyarapodó munkaerő jelentős hányadát kincsképzésre, nem termelő feladatok elvégzésére vonták ki a termelésből.
A történelem egyik legnagyobb titka, hogy kikben vált tudatossá, hogy nem szabad a termés egészét a termelőknél hagyni, hogy a munkaerő jelentős hányadát a termelésből ki kell vonni. Ráadásul, ezt úgy működtetni, hogy a célja soha ne váljon felismertté.
Ennél isnagyobb titok, hogy ezt a bölcsességet minden öntözéses társadalomban, egymástól függetlenül kitalálták, sőt működtették.
Még nagyobb titok, hogy ezt a módszert a 20. század végén a modern Kínában is bevezették, és ennek köszönhetően útjára indították az emberiség történetének legnagyobb csodáját, a közel másfélmilliárd ember példátlan gyorsasággal folyó gazdagodását.
A csodák csodája pedig az, hogy a tudományos és technikai forradalom élcsapata, a Nyugat e páratlan sikert kudarcként látja.
Most az egyiptomi forradalmi események kimenetelének a reménytelenségét látva, megtetézem az emberi butaság piramisát azzal, hogy a tudomány és politika nemcsak létrehozta Egyiptom zsákutcába juttatását, és most sem látja, hogy ez az ország mennyire zsákutcába van. Tetejében, azt akarja elhitetni, hogy Egyiptomra most fog ráköszönten a demokrácia.
