Kopátsy Sándor PG 2011-03-20
AZ ORSZÁGOK GAZDASÁGÁNAK NAGYSÁGA NEM ÖSSZEADHATÓ
A közgazdászok kihagyták az iskolai oktatás első osztályát, ahol azt tanították, hogy a körtét az almával nem lehet összehasonlítani. Jobb lett volna, ha a mák és tök összeadásának lehetetlenségét mondják példaként. Ennél is jobb példa volna, ha azt mondanák, hogy Luxemburgot és Kínát sem szabad a nagysága alapján összevetni.
Ennek ellenére a The Economist legutóbbi számában egy táblázaton mutatja be a világ nyolc legnagyobb gazdaságát. Azon még okoskodnak, hogy milyen áron vessék össze az országok nemzeti jövedelmét. Azt már kezdik tudomásul venni, hogy a devizaárfolyamnál jobb a fogyasztói árparitáson való összevetés. Addig még nem jutottak el, hogy ezt egy laksora vetítve lehet csak összevetni.
Az ostoba feladat alapján csak viszonylag népes országok kerülhetnek az elitbe. De így is abszurd az eredmény. Kína és Japán közel azonos nagyságú nemzeti jövedelmet termel, azzal a különbséggel, hogy az előbbinek ebből tizenháromszor annyi embert kell eltartani, vagyis egy laksora tized annyi jövedelem sem jut.
Ezzel szemben, ha a józan eszünkre hallgatnánk, az egy laksora jutó jövedelemmel, a várható életkorral, és az átlagos iskolázottsággal mérjük a rangsort, az első kilenc közé a tíz legnagyobb közül egy sem kerül. Azok között nincs is olyan ország, ahol a lakosság száma eléri a húszmilliót.
A két adatsor is jól bizonyítja, hogy az ország nagysága ma már nem előny, hanem hátrány. A közgazdaságtannak is illene tudomásul venni, hogy a jobb életfeltételek szempontjából sokkal jobb egy kis ország átlagpolgárának lenni, mint egy nagynak.
