Kopátsy Sándor PG 2011-03-08
A MUNKERŐ KOMPARATÍV ÉRTÉKE
A klasszikus közgazdászok a tőkés osztálytársadalom viszonyai között alaposan vizsgálták az áruk közti komparatív arányokat. Óriási jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a külkereskedelem hasznosítsa az ebből származó előnyöket.
Azzal már sokkal kevésbé foglalkoztak, hogy a tőke hol élvez komparatív előnyt. Tudomásul vették, hogy ott magasabb a profitráta, ahol olcsóbb a munkaerő. Ezért a fejlettebb, már iparosodott országokból áramlott a tőke a kevésbé fejlettek felé. Ezt a jelenséget elintézték azzal a felszínes indoklással, hogy ahol nagyobb a tőkehiány, oda meg a fejlettek tőke. Addig már nem mentek el, hogy a tőke nem oda megy, ahol hiányzik, hanem oda, ahol nagyobb profitot hoz.
Ebből pedig annak kellett volna követezni, hogy a tőke ott hoz nagyobb profitot, ahol olcsóbb a munkaerő. Az ipari forradalom ugyanis olyan új technikai alapot jelentett, amiben a munkaerő óriási többségével szemben még a korábbiaknál is alacsonyabb volt az igény.
A tőkés osztálytársadalom volt az első, amelyeik ugyan a korábbihoz képest megsokszorozta az iparosodott társadalmak fölényét, mind a fél-perifériákkal, mind a gyarmatokkal szemben. Előtte minden osztálytársadalomban a lakosság nagy többsége egyformán a létminimum határán élt. A 20. század elején jelene meg először, hogy a gazdagabb országban a lakosság szegényebb fele is jobban élt, mint a kevésbé fejlettekben. Természetesen nem olyan arányban, mint az átlag. A tőkés osztálytársadalomban nemcsak az egész tőkésosztály jobban élt, mint a még nem iparosodott, gyarmatokkal nem rendelkezőkben, hanem jóval szélesebb is volt. A 20. század közepén Angliában, Belgiumban és Hollandiában a lakosság felső ötöde többszörösen jobban élt, mit a még nem iparosodott társadalmakban a felső huszad.
A tőkés osztálytársadalmakban a komparatív tőkehatékonyság csökkentette a fejlettek és a kevésbé fejlettek közti különbséget annak, ellenére, hogy a fejlettek kizsákmányolták a kevésbé fejletteket. A profit a fejlettek felé áramlott, de a tőke jelentős hányada visszaáramlott oda, ahol olcsóbb a munkaerő. Ennek ellenére nőtt a fejlettek viszonylagos fölénye.
Az egyre szélesebb uralkodó osztály és a még jobban a kiszolgáló középosztály jóléte a kevésbé fejlett társadalmak kizsákmányolásából fakadt. Az egy laksora jutó jövedelemben mért különbség azonban még mindig eltörpül a jelenlegi mellett. Száz éve, a leggazdagabb országban, Angliában Indiához képest csak mintegy ötszörös volt. Tekintve, hogy Indiánál lényegesen szegényebb ország nem volt, azt mondhatjuk, hogy száz éve a leggazdagabb csak ötször volt gazdagabb a legszegényebbeknél. Ma az arány tízszeresnél is nagyobb, és egyre nő.
A tudományos és technika forradalom új helyzetet teremetett. 20. század második felére azonban szinte észrevétlen megszűntek a tőkés osztálytársadalmak. A nyugati tőkésállamok átalakultak össznépi demokráciává, és mind gazdasági, mind politikai tekintetben kooperáló szövetségesekké váltak, a gyarmatok felszabadultak.
Az új technika a világgazdaságban új átrendeződést hozott létre. A fejlettek és a kevésbé fejlettek közti munkamegosztást felváltotta a fejlettek közötti munkamegosztás. A bányászattól, és a gyarmati termékektől eltekintve, a munkamegosztás egyre inkább a fejlettek körére rendeződött át.
A legnagyobb változás azonban a munkaerő piacon történt. Amíg az ipari forradalomban született gyáripar és közlekedés az olcsóbb, igényetlenebb munkaerőt, a jelenkori fejlett technika a minőségi munkaerőt keresi, a gyenge minőségűt nem képes hatékonyan hasznosítani. A képzetlen, olcsó munkással működő osztálytársadalmakat, felváltotta a minél jobb szellemi képességét hasznosító össznépi társadalom.
Ezt jelzi mindenek előtt a tény, hogy a világ tíz legfejlettebb társadalma közé csak hat, kis, puritán ország és a négy volt angol gyarmat került. Vagyis a Nyugat tíz leginkább puritán lakosú állama. Ahol a gazdasági és szellemi teljesítmény rangja a legmagasabb.
Az elmúlt ötven évben leggyorsabban fejlődők között azonban már ott vannak a távol-keleti, konfuciánus lakosú államok is.
Az elmúlt húsz évben pedig a nagyon szegényen induló két állam, Kína és Vietnám.
A munkaerő minősége a siker első feltétele. Ahol a lakosság tiszteli a munkahelyen és az iskolában mutatott teljesítményt, biztos a siker. Ennek azonban van egy másik feltétele is: nem nőhet gyorsan a népesség.
A tények tükrében vitathatatlan, hogy a jelenkori siker elsődleges feltétele a lakosság puritanizmusa, vagyis munka- és tanulásszeretete, a takarékosság, a tisztaság. Az olyan világban, ahol a munkaerő minősége a társadalmi és gazdasági siker elsőleges feltétele, alapvető közgazdasági követelmény annak elméleti tisztázása, hogy mitől függ a munkaerő minősége, milyen körülményeken múlik annak az értéke, milyen körülmények hatnak annak horizontális és vertikális mozgására, mitől függ az adott képesség társadalmi értéke.
A puritán és a konfuciánus társadalmi környezet hatása.
Általános tapasztalat, hogy az emberek viselkedési módját elsősorban a társadalmi környezetük határozza meg. Puritán országokban az emberek eleve puritánok lesznek. A társadalmi környezetben születés szerepe abban, hogy kinek hogyan bontakozhat ki a veleszületett képessége, korábban csak az uralkodó osztályon belül játszott fontos szerepet, de ott is csak az uralkodásra való képességnek volt jelentősége. Ezen kívül, nagyon ritkán, a művészetek esetében volt lehetőség a felemelkedésre. Az uralkodó osztálynak az a része, amelyikből fel lehetett emelkedni, a társdalom egyetlen százada volt, abból minden századiknak a képességére volt a társadalomnak igénye, vagyis tízezerből egy. Ha a nőket, vagyis a társadalom felét kiemeljük, mert számukra nem volt olyan felemelkedési lehetőség, amit a társadalom hasznosítani tudott, akkor az ipari forradalom előtti társadalomban jelentős vertikális előrelépésre, képesség kibontakozásra, jelentős társadalmi szerephez jutásra, húszezerből egynek volt lehetősége. Az uralkodó osztályon elüli jelentős emelkedés nagy többsége, még a férfiak számra is, a házasság volt.
Ennek a ténynek a felismerését tanúsítja a Habsburg család jelmondata. Viseljenek mások háborút, te szerencsés Ausztria házasodj.
A tőkés polgárság volt az első olyan uralkodó osztály, amelyik viszonylag sok, a vállalkozás működtetésében értékes képességet hasznosított. Ezért a tőkésosztályon belül miden tizedik a társainál lényegesen töbre vihette. A tőkésosztályhoz tartozók aránya elérhette. A paraszti társadalomban, kicsiben az volt a jellemző, ami a polgárok világában is. Ezért a házasságkötés, mint a legáltalánosabb gazdagodási lehetőség, mindig a szülők gondja volt. Képességen alapuló felemelkedésre leginkább a falusi kereskedelem nyitott lehetőséget.
