Kopátsy Sándor PP 2010-09-18
GYEMEKVÁLLALÁS
Az írásra Bíró Bélának a népszabadság szeptember 17.-i számában Kinek az IQ-ja? címen megjelent írása késztetett. Őt mindig örömmel olvasom, mivel azon kevés erdélyi értelmiség egyikének tartom, aki igyekszik tárgyilagos lenni.
Ez az írása azonban illusztrációja annak, hogy a humán értelmiség mennyire nem érzékeli, mi történik a jelenkorban. A múlt erkölcsi elvárási szerint mond ítéletet a jelen felett. Az írásra az készteti, hogy egy német bankár, Sarrazin, kimondta, sőt könyvben fejtette ki, amit a német közvélemény óriási többsége évtizedek óta érez. Ezen a farizeusok botránkoznak. Ő is igyekszik a farizeusok álláspontját alátámasztani. Igyekezete elszomorít, nemcsak azért mert az érvelése szakmai szempontból hibás, hanem azért is, mert olyan kimondása ellen érvel, amit nálunk is már régen ki kellett volna mondani. Amit a német közvélemény a török kisebbségével szemben érez, azt érzi, még inkább joggal, a magyar közvélemény a cigánykérdésben. Nem romát, cigányt írok, mert a közvélemény is ezt a szót használja. Nem szeretem, ha azért használunk más szót egy etnikum meghatározására, mert el szeretnénk hitetni, hogy nem a cigányokról van szó, hanem a romákról.
Sajnos a nyugati értelmiség, még inkább a magyar, nem veszi tudomásul, mi történik a világban.
Néhány adatot kénytelen vagyok közölni, mert a tényektől elszakadó erkölcsöt kártékonynak tatom.
Az elmúlt negyven évben a világ népessége 86 százalékkal szaporodott. Ezen belül Európáé, a történelmében példátlan mértékű bevándorlás ellenére „csak” 14 százalékkal. Ez a „csak” is több, mint az elmúlt kétszáz évétől eltekintve, a százezren belül, bármelyik negyven esztendőben. Ebben a negyven évben, még a történelemben példátlanul gyorsan fejlődő Kelet-Ázsiában 63, zen belül a nagytöbbséget jelentő Kínában 68 százalékkal nőtt a lakosság. A világ egyre jobban lemaradó háromötödében azonban, mindenütt legalább kétszer annyian élnek, mint negyven éve.
Kiderült, hogy olyan társadalom, amelyikben az átlagnál jobban nőtt az egy laksora jutó jövedelem és vagyon, ahol másfél százaléknál gyorsabb volt a népszaporulat. Ezzel szemben minden olyan társadalomban relatíve egyre nagyobb a szegénység, ahol ennél gyorsabban nőtt a lakosság száma.
Mivel fajunk történetében teljesen új jelenség, hogy gyorsan nő a várható élettartam, egyre kevesebb gyermekvállalására van szükség a létszám szinten tartásához.
Mindebből az következik, hogy fejlődésképtelenné válik minden olyan társadalom, amiben az anyákra, átlagosan kettőnél több gyermekvállalás jut. A minél több gyermekvállalását eredménynek, sőt erénynek felfogni, ahogyan ezt Bíró Béla is teszi, nemcsak ostobaság, de a nép elleni bűn is.
Bíró Béla azonban ennél is sokkal messzebb megy, a jövőt azoktól félti, akik már elérték, hogy csak annyi gyereket vállalnak, amennyit társadalom igényel.
Ezek a számok a fajunkra vonatkoznak. De a probléma megjelenik a már nem túlszaporodó társadalmakon belül is. Németországban a németek létszáma csökken, ellenben a törököké vészesen nő. Ez még inkább jellemző Magyarországra. A magyarok száma csökken, a cigányoké pedig gyorsan nő. Ezt mondta ki a napokban Pokol Béla. Neki is szól Bíró Béla erkölcsi kioktatása. Pedig a magyarok és a cigányok számarányának változása éppen Erdélyben a leggyorsabb.
A baj, hogy az erkölcsi kioktatás mögött hibás adatok állnak.
Bíró úgy állítja be a török vendégmunkások németországi megjelenését, mint ami csak a németek számára volt előnyös. Ez a németek részéről ostobaságnak bizonyult. A török vendégmunkások számra azonban az otthoninál ötször magasabb bért, civilizáltabb életet jelentett. Nem véletlen, hogy jutalom fejében sem akarnak hazamenni.
Bírónak azt is jó lett volna tudni, hogy Törökország lakossága rákosan szaporodó. A kivándorlások ellenére negyven év alatt 120 százalékkal nőtt. Nem nehéz elképzeli, mi lenne Magyarországon, ha csak ebben a negyven évben a lakosság 10 millióról 22 millióra nő.
Ami Erdélyt illeti, Európában ott történt a legnagyobb katasztrófa. A 30-as élvek óta eltűntek a szászok, a svábok és a zsidók, valamint a szórvány magyarság, tört részére zsugorodott. Ezek tették ki a lakosság értékesebb harmadát. Ezzel szemben a szaporodó cigányok száma tízszeresére nőtt. Ha Erdélyben a 30-as évek etnikai összetétele fennmarad, ma kétszerese volna a jelenleginek az életszínvonal.
Nem is megyek tovább az érveléssel.
Elég lett volna Bíró Bélának is elolvasni a Népszabadság következő napi számát, amiben Inotai Edit beszámol a berlini arab negyedben szerzett tapasztalatairól. Ebből kiderül, hogy a németek ugyan tízszer annyit költenek a török gyerekek oktatására, a románok, meg felét sem annak, amit mi, és mindenütt ugyanaz az eredménytelenség.
Nagyon szomorú vagyok, amikor egy erdélyi kisebbségkutatóval kell mindezeken vitatkoznom. Azért vagyok különösen szomorú, mert abban nincs kétségem, hogy Bíró Bélának az enyémhez hasonló az erkölcsi elvárása, csak az a különbség kettőnk között, hogy ő nem ismeri a tényeket, és nem is érzi ismereteinek hiányát. Akkor mit szójak azok véleményéhez, akik zsigerileg ugyanúgy gyűlölik náluk jobban haladó etnikumokat, mint a lemaradókat.
