Kopátsy Sándor EH 2010-03-15
MÁRCIUS 15.
Egy francia történésztől olvastam a bölcs megállapítást, a lengyeleknek és magyaroknak több történelmük van, mint amennyit elbírnak.
Sokszor eszembe jut. Most is erre gondoltam a Népszabadság ünnepi számában Gerő András történsz A történet ereje címen, elmélkedik március 15.-éről.
A márciusi ifjak pesti ünnepsége minden bizonnyal olyan esemény volt, ami éltre szóló élményt jelentett azoknak, akik megélhették. Soha nem értettem, miért ezt a napot, és nem április 11.-ét, a jobbágyság felszabadítását ünnepeljük. Meggyőződésem szerint 1848. április 11.-i törvénynek százszor akkora társadalmi hatása volt, mint a pesti diáktüntetésnek. Az utóbbi azt jelentette, hogy a feudális magyar államjogi értelemben megszűnt. Megszűnt a jobbágyság.
Gerő is közli e nap történelmi jelentőségét egy szerény tábla őriz a Földművelési Minisztérium falán. Ez is azt jelzi, hogy e napon szűnt meg a jobbágyrendszer, amit a történelmi tudatunk a jobbágyok problémájára szűkíti le.
Idézem a tábla szövegét.
„AZ 1848. JOBBÁGYFELAZABADÍTÁS EMLÉKEKÉRE,
AMELYNEK EREDMÉNYEKÉNT,
2 203 307 CSALÁD SZABADULT MEG ÉVI
36 779 076 NAPI INGYENROBOTTÓL;
2 203 307 CSALÁDNAK SZŰNT MEG
A DÉZSMAKÖTLEEZTTSÉGE, AMELY MIATT
MINDENKORI ÉVI TERMELÉSE 20 %-ÁT INGYEN
KELLETT MÁSNAK ADNIA;
1 429 779 CSALÁD LETT BELTELEK TULAJDONOSA;
656 251 CSALÁD VÁLT ÖSSZESEN
10 254 100 HOLD FÖLD TULAJDONOSÁVÁ;
582 262 PARSZTCSALÁDFŐ JUTOTT
VÁLASZTÓJOGHOZ;
328 102 PARSZTCSALÁD FÉRFI TAGJA
KAPOTT NEMEZTŐRI JOGKÉPESSÉGET;
1 538 096 PARASZTCSAKLÁD LETT a NEMSSÉGGEL
EGYENRANGÚ AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS ELŐTT.”
Aki végiggondolja, hogy 1848-ban mit jelentettek ezek a számok, és a történelmi napokat azok társadalmi hatása alapján rangsorolja, akkor ez legfeljebb az államalapításhoz hasonlítható, aminek a hatálybalépése azonban nem volt így naphoz kötve. A fentieket azonban a magyar országgyűlés fogadta el, és a király ezen a napon aláírása hitelesítette.
E nap jelentőségét a kor reálisan ítélte meg, és nemzeti ünnepnek nyilvánította.
A reformkor politikai elitje márciusban azonban Pozsonyban, az országgyűlésen, sokkal fontosabb nemzeti ügyekkel foglalkozott.
A pesti fiatalok küldöttsége, aminek Petőfi is tagja volt, azonnal Pozsonyba indult, és 19.-én, Kossuthnak adta át a 12 pontot, és beszámolt az eseményekről. Kossuth megdicsérte az egyetemi ifjúság hazafias érzelmeit, de kijelentette, hogy a törvényhozás nem indul egy város, egy kaszt után, s a nemzet, amelyet ők képviselnek, elég erős mindent eltiporni, aminek „gondolata jöhetne ellenszegülni”.
A 19. század második felének nemzeti romantikája azonban a nemzeti ünnepet áttette március 15.-re. Nem kételkedem, hogy a jövő történészei nem a nemzeti romantikát, hanem egyre inkább a társadalmi fejlődés állomásait fogják kiemelten kezelni. Ekkor április 11. lesz a nemzeti ünnep.
Így vagyok a másik nemzeti ünnepünkkel, az 56-os forradalommal is. Szerencsének érzem magam, hogy megélhettem az 1956. októbert 23.-át, és a következő hetet. Az elnyomás, a terror, a részvevők, az érintettek száma, a világpolitikai szerepe ugyan nagyságrendekkel nagyobb volt, mint a magyar 1848. március 15.-nek, de számomra az is eltörpült az 1945-ös földreformhoz. A magyar nagybirtokrendszer felszámolásának társadalmi hatása óriási volt annak ellenre, hogy a bolsevik rendszer nem tűrte sokáig az önálló parasztok világát.
A jobbágyrendszer felszámolása nem törte meg kellő képen az arisztokrácia, a nagybirtok aránytalan fölényét a mezőgazdaságban, ezt a munkát az 1945-ös földreform fejezete be. A földreformot csak a jobbágyfelszabadítás előzte meg abban a tekintetben, hogy mi hozott valamikor a legtöbb ember számára nagy nemzeti ajándékot, több embernek örömöt.
Ha jól emlékszem, a földreformot 1945. március 15.-én, hagyta jóvá a parlament. Ez a március 15. számomra nagyobb ünnep marad.
