Kopátsy Sándor PE 2009-09-18
A LEGNAGYOBB KINCS A GYEREK
Közel harminc éve végeztem arra vonatkozó kalkulációkat, hogy mit jelent a gyermekek jövője szempontjából a családi környezet. Harminc éve ég nagy pénz volt a millió forint, de ennyivel nagyobb várható szellemi vagyon ring a bölcsőben, ha a szülők diplomásak és jól keresnek, ahhoz képest, ha a legalsó iskolázottsági és jövedelmi tizedben élnek. Vagyis minden társadalom következő generációja milyen családi környezetben születnek a gyerekek. Ezzel mégsem foglalkozik senki.
A társadalomtudományok még addig sem jutottak el, hogy felismerjék a tendenciát: minél fejlettebb a társadalom, annál jobban differenciálódik az állampolgárok társadalmi értéke. Ezt ugyan minden jövedelmi statisztika világosan mutatja. Azt csak a közvélemény látja világosan, hogy a következő generáció értéke elsősorban attól függ, milyen társadalmi, családi környezetben születnek a gyermekek.
Azóta sem találtam olyan országot, ahol a gyermekvállalás nagysága nem fordítottan arányos a társadalmi érdekkel. Vagyis minden társadalomban ott születik aránylag kevesebb gyermek ahol azok várható értéke magas, és ott sok, ahol kevés.
Harminc éve csak azon botránkoztam, hogy a közgazdaságtan nem foglalkozik a következő generáció családi környezetétől függő értékével, pedig ebben óriásiak a tartalékok. Azóta, elsősorban a foglalkoztattak számát másfélmillióval csökkentő, liberális rendszerváltás hatására, drámaian romlott a helyet. Húsz éve a magyar társadalom jövőjét fenyegető legnagyobb veszély, hogy nagyon megromlott a születések mögötti családi struktúra.
Azt, hogy az ország jövőjével szemben milyen bűnös politika folyik a rendszerváltás óta, jól tükrözné az olyan statisztika, ami kimutatná, hogy mennyi gyermek születik az ország felső jövedelmi és iskolázottsági harmadában, vagyis az olyan családokban, akik igazán jól jártak a rendszerváltással; mennyi a középső harmadban, akik nyertek is, vesztettek is; és az alsó harmadban, akik óriásit vesztettek. Ebből kiderülne, hogy ebben a tekintetben, a Kádár-rendszerhez képest is, sokat vesztettünk. Egyre több gyermek születik ott, ahol a jövőjük, a tőlük várható társadalmi érték nagyon kicsi, vagy éppen negatív.
A mai Népszabadság az állami gondozásba vett gyermekek sorsáról közöl egy riportot. Ehhez mellékelnek egy nagyon ostoba ábrát, amin a kör sugarával mérik a gyermekek számát, de az arányt az olvasó felnagyított területen látja. A sugár jelzi a számarányt, de a terület ezt a szomorú képet szépíti. Ha nem az ábrát nézem, hanem kiszámítom, a gyermekek harmada születik olyan családban ahol az egy családtagra jutó jövedelem a nyugdíjminimum alatt van, két ötödénél is több azok aránya, akiknél ez a mutató a létminimum alatti családban születnek!
Olyan adattal még nem találkoztam, ami azt mutatná, hogy mekkora a gyermekvállalási arány a jövedelmi és iskolázottsági tizedekben. Pedig ez volna a magyar társadalom jövőjét reálisan mutató tükör.
A rendszerváltás óta eltelt húsz év már elég volna egy olyan felmérésre, hogy a különböző jövedelmi tizedekben született gyermekek milyen iskolázottsági szintre jutnak. De a hatalom vigyáz arra, nehogy ellepleződjön. A liberális uraink botrákoznak azon a polgármesteren, aki felveti, hogy a cigányok között gyakrabban előfordul, hogy csökkent képességű gyermek születésére törekednek. A vád olyan iszonyatos, hogy nem háborogni kell azon, amiről sokan beszélnek, hanem közölni az adatokat. Az újszülöttek adatait Finnországban közel hatvan éve m érik és publikálják, az eredményeket ötévenként mérik, és publikálják. Ott nem lehet erkölcsi alapon vitatkozni egy polgármester állításával, mert felolvassák neki a publikált tényadatokat. Nálunk ez titok.
Én most nem arról beszélek, ami tény, hogy anyagilag azt jutalmazzuk jobban, akinek a gyermeke csökkent képességű. Azt állítom, hogy a társadalomnak tízmilliós szellemi vagyoni különbséget jelent, hogy hol, milyen családi környezetben születik a gyermek. Én sem tudom ezt bizonyítani, mert az illetékesek nem azért urai az adatgyűjtésnek, hogy megengedjék mérni azt, ami őket szégyenpadra ültetné.
Már nagyon öreg vagyok, mégis reménykedem, hogy megérem.