Kopatsy Sandor gondolatai

Kopátsy Sándor               EP                    2011-01-22

 

 

Azt, hogy hol, milyen politikai demokrácia indokolt, soha nem tisztáztuk. Ennek ellenére fűnek, fának ajánljuk, sőt elvárjuk. Aki nem a demokrácia híve, az ellenség.

Még addig sem jutottunk el, hogy tudomásul vegyük, az osztálytársadalmakban, azaz a múltban csak az uralkodó osztály számára lehet demokrácia. Már jó fél évszázada a fejlett világ, a puritán Nyugat, és a Távol-Kelet fejlett államai, már osztálynélküli társadalmakban élnek. Ez az emberiségnek azonban csupán a hatoda. Az öthatod azonban még az osztálytársadalom szintjén van. Ennek ellenére nem tisztáztuk, hogy mi a feltétele annak, hogy osztálynélküli, azaz az egész lakosság számára egyenlő politikai jogokat biztosító társadalom létrejöhessen.

Osztálynélküli társadalom csak akkor, és ott jöhet létre, ahol az egy laksora jutó jövedelem túllépte a tízezer eurót, az iskolázottság pedig a tizenkét évet, és a népesség növekedése leállt. Ahol ezt még nem érték el, a demokrácia csak azok számára biztosítható, akik e szintet elérték. Vagyis a fenti szint előtt csak az uralkodó kisebbség számára volt és ma is csak számukra biztosítható a politikai demokrácia. Az idő előtt bevezetett társadalmi rendszer nemcsak szükségszerűen bukásra van ítélve, de a bukása visszaveti még a reális fejlődéshez képest is. Más szóval, a feltételek elérése előtt az össznépi demokrácia bevezetése anarchiát szül.

Ezt a tényt a Nyugat társadalomtudománya nem hajlandó tudomásul venni, pedig a 20. század előtt sehol nem volt össznépi demokrácia. A jelenkorban is csak az olyan társadalom lehet az egész lakossá számára demokratikus, amelyik a fenti szintet túllépte.

Ezt az állítást a tények egyértelműen bizonyítják. A múltban nem fordult elő, hogy a demokratikus jogokat az uralkodó osztályon túlra is bővítették. Jelenleg sincs olyan ország, amelyikben általánosak a politikai jogok, vagyis minden állampolgár számára azonos jog érvényesül, pedig még nem érte el az össznépi társadalom előfeltételeit. Nincsolyan ország, amelyik a tízezer euró/fő alatti szinten megvalósította volna az össznépi demokráciát.

Ez bármennyire egyértelmű, máig nem jutottunk el odáig, hogy tudomásul vegyük, egy bizonyos szint alatt, és növekvő népesség mellett az osztálytársadalom, amiben politikai jogai csak az uralkodó osztálynak vannak, objektív szükségszerűség, amin nem lehet büntetlenül változtatni. E szint elérése előtt a demokrácia, vagyis a politikai jogok egyenlősége csak az uralkodó osztály tagjai számára biztosítható.

Azt is tudomásul kell venni, hogy minden túlszaporodó társadalom csak osztálytársadalom formájában működhet, abban a nagy többség sem gazdasági, sem politikai egyenjogúságot nem élvezhet. Ez a tétel azzal bizonyítható, hogy az elmúlt ötezer évben csak olyan társadalmak voltak, amiben csak egy kisebbséget jelentő osztály volt a hatalom birokosa, amit a többség kizsákmányolására, és létszámának csapolására használt.

Nagyon egyszerű a bizonyítás. Gondoljuk át, hogyan alakult volna a lakosság száma, ha az uralkodó osztály nem vonja el a többség jövedelmének jelentős hányadát, nem zsákmányolja ki őket, ha közvetlenül vagy közvetve, nem pusztítja el a feleslegesnek bizonyuló létszámot, ha nem üldözi a tudásvágyat. Az osztálytársadalmak emberpusztításai ellenére is állandó volt a túlnépesedési nyomás.

Elég arra gondolni, hogy az utóbbi hatvan évben megkétszereződött a világ népessége, és jelenleg csak ott működik össznépi, demokratikus társadalom, ahol megszűnt a spontán népszaporulat. Ez alól kivétel néhánynagyon ritkánlakott nyugati kultúrájú, angolszász ország, amelyekbe jelentős bevándorlás folyik. Nincsen olyan ország, ahol a szaporodó népesség ellett legalább átlagos társadalmi növekedés, és össznépi demokrácia lenne. Társadalmi törvényként kellene elfogadni, hogy a növekedő népesség mellett nem lehet túllépni az osztálytársadalmi formán. (Anépesség növekedés alatt a néhány tizednél gyorsabb éves emelkedést értsük. Az ilyen lassú növekedés azért engedhető meg, mert ilyen mértékben növekedhet az ország optimális eltartó képesség is.) Ez a társadalmi törvény csak azért marad rejtve, mert a társadalomtudomány makacson ragaszkodik ahhoz, hogy a fejlődés az országok gazdasági növekedésének szintjén mérje. Ha a társadalmi fejelődést komplexebb módon mérjük, egyértelművé válik, hogy tartósan egyetlen társadalom sem viselhette, és viselheti el a népesség évente egyetlen százalékosnál gyorsabb növekedését.

Mit értsünk komplexebb mércének?

a. Az egy laksora jutó jövedelem és vagyon együttes növekedési rátája gazdaság növekedésének mércéje. Érthetetlen módon, az egy laksora jutó vagyon alakulását még a tőke növekedését maximalizáló tőkés osztálytársdalom közgazdaságtudománya sem kíséri figyelemmel. Ha ezt mérjük, nyilvánvalóvá válik, hogy a népesség gyors növekedése eleve kizárja a fejlődést. Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy az egy lakosra jutó erőforrások alakulásával is számolni kellene. Számos ázsiai országban ugyanis már évszázadok óta a túlnépesedés jellemző, vagyis szűkösség van természeti erőforrásokban. Az ilyen országokban társadalmi érdek, a lakosság csökkenése. Ez jelentkezik Japánban, ahol a hasznosítható területre jutó lakosság példátlanul magas.

b. Az iskolázottság mértéke. Ezt két mutatóval érdemes jellemezni. A felnőtt lakosok, és a 30 évesek iskolában töltött éveivel. Az előbbi ugyanis az egész generációra, az utóbbi a közelmúltra vonatozik.

c. A várható életkor. Bármennyire egyértelmű volna, hogy az élet az ember elsődleges célja, ezzel ritkán számolnak.

A fentiek alapján össznépi demokrácia csak ott valósulhat, illetve valósul meg, ahol az alábbi feltételek létrejöttek.

1./ A lakosság viselkedését a nyugati puritán, illetve a távol-keleti konfuciánus értékrend jellemzi. A világ legfejlettebb tíz országa nyugati puritán, Weber fogalmai szerint protestáns. Az elmúlt ötven évben leggyorsabban fejlődő társadalmai között már fele-fele arányban vannak puritánok és konfuciánusok.

2./ A népesség természetes szaporodása a nulla környékén legyen. Ez a követelmény mind a tíz legfejlettebbre, mint a tíz leggyorsabban fejlődre egyaránt igaz. Magyarázatra szorul, hogy Kínában még az erőszakos családtervezés után is fél százalékos népszaporult van, de ezen belül a gyorsan fejlődő nyugati tartományokban stagnál, a városi lakosságnál pedig csökken. A népesség spontán növekedésének leállása, illetve a leállítása is csak a két sikeres kultúrában történt meg.

3. Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem vásárlóerő paritáson haladja meg tízezer eurót. A legfejlettebb tíz társadalomban ennek a négyszerese jellemző. A leggyorsabban fejlődők között, Kína kivételével, ez mindenütt a limit felett van. Kínában pedig nincs, még távol-keleti mértékkel sem, demokrácia. Ideje volna tudomásul venni, hogy Kína csak azért lehet a leggyorsabban növekvő tíz között, mert a politikai diktatúra megfékezte az elviselhetetlenül gyors népszaporulatot. India. Az állami szinten a közel tíz százalékos nemzeti jövedelem növekedése ellenére sem került be a gyorsan növekvők közé.