Kopátsy Sándor PG 2011-01-16
TEENDŐK A SZÉCHENYI TERVHEZ
Általános észrevételem.
A két miniszter okosan beszélt a jelenlévő 400 érdekelthez, de nem mondtak szinte semmit a magyar közvélemény, főleg a Fideszt átlagosnál jobban támogató vidéki néphez. Nemcsak a társadalom, de főleg ezek számra a munkaalkalom teremtés az elsődleges. Az élőszóban elmondott sokkal jobb volt, mint felolvasott.
Kik voltak ott?
Nagy többségük Fideszes, akik azt várták, hogy végre nekik is jusson a kormány és Brüsszel pénzéből. A kisebbségük pedig azért jött el, mert felismerte, hogy nem érdemes egy kétharmados többségű koránnyal hideg viszonyban lenni. Mindkét csoport alig várta, hogy nyisson számukra a pénztár.
Az igazán sújtottak képviselői közül nem volt ott senki. Azok, akik az elmúlt húsz évben rosszul jártak, nem hallhattak semmit. A kötetben szereplő javaslatok főleg a választások után örökölt gazdaság fellendítésével foglalkoznak, a katasztrofális helyzetbe sodortakkal csak a miniszterelnök foglalkozott, abban az értelemben, hogy dolgozni kell, mert a munkátlanság elrohaszt. Ez nagy igazság, de a Széchenyi-tervben a tartósan munkátlanságra ítéltek foglalkoztatásából szinte semmi nincsen.
Ebben még a jó célok sem segítenek.
Az egészségturizmus jó, de nem teremet új munkahelyet. A szállodák harmadával nagyobb forgalmat is le tudnának bonyolítani a jelenlegi létszámmal. A baj, hogy a személyzet nem tud nyelveket.
A zöld energia szélhámosság. Mind a nap, mind a szél a mi viszonyaink között még a széntermelésnél is sokkal drágább. Ne azt csináljuk, amihez nincsenek adottságaink.
A hidak, sportstadionok, koncerttermek nem fontosabbak, mint a munkaalkalom teremtés.
A keleti agrárexportról, önözésről, széles vágányú vasútról említés sem történt.
Arról, hogy munkaalkalmat kell teremteni, mindenek előtt vidéken, a kisebb településeken, a miniszterektől nem hallhattak semmit. Erről csak a miniszterelnök beszélt. Az ezért elsősorban felelős, és tenni köteles agrárminisztert meg sem hívták.
Matolcsy beszámolója jobb volt, mert nemcsak szakmai szempontból, szívből, közvetlenül beszélt. De az is inkább védekező volt, mint a szoclib politika támadása, leleplezése.
Egy példa. Államadósság.
Végre valaki kimondja, hogy nemcsak az államot adósították el, hanem a lakosságot is. Rákosi az államkölcsönt ugyan erőszakkal vette el a néptől, de nem külföldön adósított el. A Jegybank ellenben felverte a kamatokat, és felértékelte a forintot, hogy külföldiek felé adhassa el a kötvényeket. Ezzel egyrészt nagyon megnehezítette az exportot, olcsóbbította az importot, rontotta a külkereskedelmi mérleget, másrészt olcsó kamattal ugratta be a lakosságot a svájci frankban való eladósodásra. Ez százszor nagyobb bűn, mint azon korrupt főtisztviselőké, akik több tízmillióért mondtak le az állásukról.
Akik számára most elviselhetetlen teher, azok szidják azokat a pénzügyi illetéseket, akik becsapták őket. Ezzel szemben, azzal, hogy a devizák ára végre a normális szintre emelkedett. A 270-280 forintos euró a normális, megnyitottuk a külkereskedelem számára a normális érdekeltséget. Nem az euró árfolyama romlott, hanem a társadalom érdekéhez igazodott.
Ki kellene mutatni, hogy kiknek használt a felértékelt forint, és a nagyon magas jegybanki kamat, és kiknek ártott, kinek használt. Ez nem csak a Simor András személyes bűne, hanem az egész megbukott rendszeré volt.
E példát arra szántam, hogy ne védekezzünk a bukott rendszer lovagjaival szemben, hanem őket állítsuk a szégyenpadra.
Javasolt felmérések.
1./ Mekkora a munkanélküliség vidéken.
Ki kell mutatni, hogy a kétezer főnél kisebb falvakban a munkaképes korúak hány százaléka dolgozik. Ezen belül külön a gazdasági szektorban foglalkoztatottakat, mert számos faluban szinte csak a helyi közigazgatás, oktatás és egészségügy a foglalkoztató. Külön kell az egy évnél régebbi munkanélküliek arányát megmutatni.
Ebből az derül ki, hogy a Fideszt legjobban támogató vidék foglalkoztatása afrikai szinten van.
2./ Mennyivel károsította a nyugdíjalapokat a másfélmillió dolgozó leépítése.
Nyugdíjfedezet.
a. Mennyien, és mennyi nyugdíjjárulékot fizettek 1998-ban, és mennyien ma?
b. Mennyibe került a nyugdíjalapnak a sok korkedvezményes nyugdíj, leszázalékolás?
c. Hány tartósan munkanélküli nem fizet nyugdíjalapba, tehát nem számíthat nyugdíjra?
d. A kisvállalkozások mennyi nyugdíjjárulékot fizetnek?
3./ Mennyivel károsította az egészségügyi ellátást a másfélmillió dolgozó leépítése.
a. Mennyien, és mennyi egészségügyi hozzájárulását fizettek 1998-ban, és ma?
b. Mennyit fizetnek a kisvállalkozók az egészségpénztárnak?
4./ A veszteséges vállalat leállítása.
Mérleget kell készíteni a vállalat felszámolásával járó bevételek kiesésekről, és kiadásokról. Vagyis számokkal bizonyítani, hogy csak azokat szabad elépíteni, akiket másutt el tudunk helyezni.
Foglalkoztatás.
A tartósan munkanélküliek foglalkoztatására külön munkajogi feltételeket és szervezetet kell létrehozni. Ezzel foglalkozom. Egyelőre a legígéretesebbnek azt látom, hogy a tartósan munkanélküliek foglalkoztatására egy szövetkezeti formát kell kitalálni.
