Kopátsy Sándor EA 2010-12-22
MI JELLEMZI A SIKERES TÁRSADALMAKAT
A liberális közgazdászok a jelenkori fejlett gazdaságban is a tőkés osztályérdek szolgálói maradtak. Hisztérikusan a minél kisebb állami elvonás lovagjai. Azt hitetik el a politikai vezetéssel, hogy a társadalom elsődleges feladata, hogy a minél kisebb társadalmi elvonás a gazdasági hatékonyság elsődleges feltétele. Ez tőkés osztályérdek, de nem társadalom egészének az érdeke. Ezt azzal egészítik ki, hogy minél kevesebb pénz megy keresztül az állam kezén, annál jobb.
A tények ennek az ellenkezőjét bizonyítják.
Elég volna megnézni az elmúlt ötven év tényeit.
Amennyiben nem csak a gazdasági teljesítményt mérjük, hanem a szellemi vagyont, és az egészséget is teljesítmények tekintjük, a tíz legfejlettebb társadalom példája azt mutatja, hogy a magas állami, társadalmi elosztás hatékonyabb, mint az alacsonyabb.
Jelenleg az első három legfejlettebb társadalmú ország Norvégia, Dánia és Finnország, vagyis jóléti állam. Mind a háromban magas az állami elvonás. Dánia vezet 48 százalékkal.
Az első tízben, Európából bent van Svédország, Hollandia, és Svájc. Mindegyiket jóléti államnak tartom.
A másik négy, az Egyesült Államok, Kanada, Új-Zéland és Ausztrália, volt angolszász gyarmat, alacsony az elvonás, de, különösen a három kisebb, viszonylag jólétiek. A sikerük kulcsa azonban, hogy alulnépesedettek, természetben, ásványi kincsekben gazdagok, és főképpen betelepülők lakják, akik mentsek a beteges nacionalizmustól. Ezek mind olyan komparatív előnyök, amivel számolni kell. Ebben a tekintetben egyedüliek, mások nem követhetik a példájukat. Ha tőlük eltekintünk, akkor azt mondhatjuk, hogy a világ hat legfejlettebb, mások számára példát mutatható társadalma, jóléti állam.
Mind a tíz államot a magas foglalkoztatás jellemzi.
Érdemes megnézni a második tíz összetételét is.
Abból hét, további nyugat-európai ország, és három, Szingapúr, Japán és Hong-Kong, Kelet-Ázsiából. Mindegyik nagyon sűrűn lakott.
Van azonban néhány közös jellemzőjük.
- Mind a húsz, sőt a következő húsz nagy többsége négy évszakos éghajlatú térségben található. Az első húszban csak Szingapúr melegégövi, ami páratlan adottságú térségben, kereskedő városállam. Svájctól eltekintve, mindegyiknek van tengerpartja. Az is elgondolkodtató, hogy a legfejlettebb hat európai államból csak Hollandia nem kemény telű. A társadalomtudósok máig nem figyeltek fel arra, hogy a télre való felkészülés kényszere mennyire hat a viselkedési kultúrára.
- Az első negyven országban a természetes népszaporulat nagyon lassú, illetve csökkenő. Mindegyikbe sokkal több a be-, mint a kivándorlók száma.
- Az is elgondolkodtató, hogy a tíz első mindegyike a kereszténység reformált szárnyához tartozik. Régi mániám, hogy a reformált felekezetek egyházai a puritánok kereszténységei.
Általános jellemzők.
Ideje volna tudomásul venni, hogy a jelenkorban, az átlagosnál sikeresebb társadalmi fejlődésnek két általános feltétele van.
1. Az élvonalba csak a nyugati puritán, és a távol-keleti konfuciánus életvitelű népek kerülhetnek. Ez alól egyelőre nincs kivétel.Tegyük hozzá, hogyazilyen viselkedési mód, egyúttal magas foglalkoztatottságot is jelent. Tehát munka nélkül nincs siker.
2. Az élvonalba kerülés másik előfeltétele, hogy nincs gyors népességnövekedés. Az utóbbi ötven évben a Nyugat fejlett országaiban leállt a népesség gyors növekedése. Gyors már az évi 1 százalék is. Az ezredfordulóra a Távol-Kelet minden fejlett országában megállt a népszaporulat. Kínában pedig erőszakkal leállították. Ezzel kettévált az emberiség. Ötödében elérték a jólét és iskolázottság azon szintjét, ahol megszűnik a túlnépesedés. Ezek, a kelet-európai pravoszlávok kivételével, akik nem puritánok, gyorsan fejlődnek. A második ötöde, Kína pedig erőszakkal fékezte le a gyermekvállalás mértékét. Ennek következtében példátlan fejlődést ért el.
Az emberiség háromötöde azonban elviselhetetlenül gyorsan, évi 1 százaléknál gyorsabban szaporodik. Ezek egyike sem képes az átlagos fejlődésre, tehát lemarad. Meg kell jegeznem, hogy társadalmi fejlődés alatt azt kell érteni, hogy az átlagosnál gyorsabban nő az egy laksora jutó jövedelem, az iskolázottság, és a várható életkor. Vagyis nem nő a lemaradás.
Ez az emberiség nagyobb fele számára egyelőre nem érhető el, mert egyrészt nem alkalmas a kultúrája, másrészt túlnépesedik.
Annak ellenére, hogy a fenti állítások mindegyike tényekben igazolódik a társadalomtudományok, nem veszik tudomásul.
