Kopátsy Sándor PH 2010-11-22
A NATO KERESI A HELYÉT
A történészek elfelejtik megmondani, hogy a hidegháborúval lejárt a katonai szövetségek kora. A modern társadalomnak nincs szüksége a katonai együttműködésre, mert a háborúkkal való előnyszerzés kora lejárt. Ma már nem képzelhető el olyan háború, amiben a nyertes nyerhet valamit.
Fajunk történetében azért voltak háborúk, mert egyrészt a vesztes rovására előnyt lehetett szerezni, másrészt meg lehetett szabadulni a felesleges népességtől.
Amennyire az első cél közismert és elfogadott, a másikról nem beszélnek. A politikai vezetés nem merte bevallani, hogy neki is előnye származik a háborúk által okozott halálozásból. Mivel minden magas-kultúra állandóan a túlnépesedés súlya alatt szenvedett, érdeke volt a háborús emberveszteség.
Ez alán soha nem vált olyan nyilvánvalóvá, mint a keresztes háborúkban. Az első nyugat-európai agrártechnikai forradalom olyan mértékben javította az életviszonyokat, ezzel megnövelte a népszaporulatot, hogy alig száz év alatt bekövetkezett a túlnépesedés. A túlnépesedés nagyon nyíltan jelenet meg a kiscsaládos jobbágyrendszer viszonyai között, mert abban a jobbágytelkek száma gyakorlatilag adott volt. A lakosság nagy többségét jelentő jobbágyság számára csak annyi kiscsalád jöhetett létre, ahány jobbágytelek volt. Házasságot kötni csak annak lehetett, aki számra várt egy üres jobbágytelek. Ebből következően a házasulandóknak egyre többet kellett várni arra, hogy házasságot köthessenek.
Minden másik magas-kultúrában a nemi érettség elérése volt a házasságkötések ideje. Ezzel szemben a középkori Nyugat-Európában a jobbágytelkek hiányában egyre jobban kitolódott a házasság. Az újabb kori kutatások szerint a középkor derekán már közel tíz ével a nemi érettség után történtek a házasságok.
Ez ugyan kitűnő féket jelentett a gyermekvállalás tekintetben, hiszen kieset 3-4 szülés. A nagycsaládos társadalmakban jellemző fele. De elképesztő feszültséget jelentett a már érett fiatalok száma. Arra kell gondolni, hogy a fogamzás ellen nem volt eszköz, a házasság előtti szülés pedig a társadalomból való kizárást jelentette. Az anyává vált lányok számára szinte egyet jelentett a társadalmi kiközösítéssel. Az illegális újszülöttek nem lehettek a polgári és egyházi közösség tagjai, még eltemetni sem lehetett őket. Még nem találkoztam olyan történésszel, aki rámutatott arra a szexuális feszültségre, ami a késői házasságból született. Pedig ez volt az oka annak a durvaságnak, ami a nyugati középkort jellemezte.
A reális katonai cél nélküli keresztes háborúkat a politikai, és az egyház azért fogadta olyan lelkesedéssel, mert levezethette nemcsak az elfojtott indulatokat, de a felesleges létszámot is. E háborúk célja annyira leplezetlen volt, hogy csak a másodszülött fiukat vitték a hadjáratokba. Végül már ez ilyen fiukat gyermekeként, fegyver nélkül rakták hajóra, küldték a biztos halálba.
A 20. század két világháborúja is közel ennyire leplezetlen emberpusztítás volt. A géppuskák elleni gyalogos rohamokban a támadók életben maradási esélye minimális volt. Ez a két háború leplezetlen mészárszék volt.
A 20. század második felére egyrészt a fejlett társadalmakban megszűnt a túlnépesedés, másrészt a haditechnika is megváltozott. Az emberanyagára minden fejlett társdalomnak szüksége volt. A haditechnikai forradalom nagyon megdrágult, és egyre képzettebb legénységet igényelt. A képzett legénységet egyre nehezebb lett pótolni. A nélkül pedig a modern technika nem működik. A második világháborúban olcsón lehetet repülőgépeket gyártani, és gyorsan ki lehetett képezni a legénységet. Ma már nagyon drága a versenyképes repülőgép, és még drágább a személyzetük kiképzése. Jellemző, hogy a légi harcok során nem is annyira a nagyon drága gépeket, hanem a kiképzett legénységet féltik, azok kimentését fontos stratégai célnak tekintik. Egy korszerű repülőgép hordozó elkészítése sok éves feladat. Az ára és felszerelése pedig sok milliárd dollárba kerül.
Még nagyobb változást jelenet, hogy a háborúval járó legnagyobb költség a nemzetközi munkamegosztásból való kikerülés. A háborús felek azzal veszítenek a legtöbbet, hogy megszakad az egymással történő munkamegosztás, elszakadnak a kooperációs szálak.
Arról is kevés szó esik, hogy a tudomány és technika a fejlettebb ország számára megsokszorozta a katonai gőzelem esélyét. Ma az Egyesült Államok katonai ereje nagyobb, mint a világ másik felének összesen. A győzelem azonban egyre kevésbé jelenti a megszállás lehetőségét. Ahhoz ugyanis nem sokat ér a haditechnika. A megszállás drága és eredménytelen.
Még kevesebb szó esik arról, hogy a hadikiadások súlya a nemzeti jövedelemhez viszonyítva jelentősen csökkentek. A 20. század elején még békeidőben is, a nemzeti jövedelem ötödét emésztették fel a hadikiadások. Ma legfeljebb huszadát, de számos országban egyetlen százalékot.
Ezek a soha nem tapasztalt alacsony katonai kiadások is csak arra szolgálnak, hogy az elmaradt, féktelenül szaporodó népességű világban kalandozzanak, illetve a csendőr szerepét játsszák.
A soha nem ismert katonai fölénnyel rendelkező Egyesült Államok egymás után keveredik ostoba háborúkba. A koreai háború volt az utolsó olyan beavatkozás, ami pozitív célt szolgált. A vietnámi háború eleve oktalan és céltalan volt. Az idő igazolta, hogy e kelet-ázsiai ország számára a jó utat a kínai példa jelenti. Dél-Vietnám pedig az indiai úton járt. A közel-keleti háborúk pedig a butaság klasszikus példái.
A nyugati országok nem ismerték fel, hogy nem volna szabad az elmaradt világ társadalmi fejlődésébe beavatkozni.
A 20. század második felének katonai történelméből nem szabad a Szovjetunió fegyverkezési versenyét kihagyni. Ez is klasszikus példája a butaságnak. Egyrészt a Szovjetunió vezetői nem ismerték fel, hogy a jelenkorban a fejlettebb gazdasággal nem szabad katonai versenyre kelni, másrészt senki nem fenyegette a Szovjetuniót mindaddig, amíg nem vált türelmetlen imperialistává. Aki a nemzeti jövedelme, és a nemzeti erőforrásai többszörösen nagyobb hányadát fordítja fegyverkezésre, elveszti a technikai fölényét nemcsak a gazdaságban, de a haderejében is.
Most, a Szovjetunió összeomlása után, nehéz lesz a NATO-nak a létezéséhez indokot találni.
