Kopátsy Sándor EE 2010-12-19
A SZELLEM KISZABADULT
Ideje volna tudomásul venni, hogy fajunk történetének legnagyobb fordulatában pörgünk. Kiszabadult az emberi szellem a palackból. Fajunk mintegy százezer éves történetében csak az utóbbi ötezer év jelentett lényeges változást, egy-egy generáció számára ugyan lassan, de a biológiai óra szerint nagyon gyorsan, növekedett az életet megkönnyítő ismeretek száma. Magas-kultúrákat tudtunk építeni. Ennek köszönhetően az ember eleve nagyon korlátozott fizikai adottságait a technika elképesztő mértékben megsokszorozta, annak köszönhetően az emberiség mintegy tizedede, lényegében a Nyugat polgári társadalmai óriási fölényt szerezhettek a többséggel szemben, és ennek a tizednek tizede elképesztően jó módban élhetett. A nagy többség, az emberiség kilencvenkilenc százaléka azonban a megengedhetőnél sokkal gyorsabban szaporodott.
A túlnépesedés elleni védekezést magának a társadalomnak kellett megoldani. Ez ellen működtetett módszerek egyike volt a tudás üldözése. Ez bármennyire egyértelműen jelentkezett minden magas-kultúrában, a társadalomtudományok, mindmáig fel sem ismerték. Pedig ez a módszer annyira ősi, hogy már a zsidó, a keresztény és a mohamedán vallás szent könyve is ezzel kezdődik. Az ember boldog volt, amíg nem akarta használni a rendkívül fejlett agyát. Az ember eredendő bűne a tudásvágy lett.
A Tórának, a Bibliának és a Koránnak igaza volt, csak évezredeken keresztül nem ismertük fel, és mára már az ellenkezőjére fordult. Az emberek tudásvágya a jelenkor legnagyobb erényévé vált, ami évezredeken keresztül a legnagyobb bűne volt.
Kezdjük azzal, hogy fajunk csak azért maradhatott fenn, mert a rendkívül fejlet agyát használta. Ennek köszönhette, hogy viszonylag fejletlen fizikai adottságai, érzékszervei ellenére fennmaradhatott. Biológiai elődei az emberszabású majmok, és az előemberek sora kipusztult, mert azoknak még nem volt elég fejlett az agyuk ahhoz, hogy nagyon gyorsan, a természetes szelekciónál százszor gyorsabban, a természeti környezetükhöz igazodjanak. Ezzel szemben, a homo sapiens néhány tízezer év alatt, ami a szekció számára elképesztően rövid idő, minden természeti környezetbe képes volt beilleszkedni.
Az utolsó jégkorszakot követő nagyarányú felmelegedés azonban fajuk életterei közül számosban olyan alapvetően megváltoztatta a természeti környezetet, hogy az ott a gyűjtögetés az adott népességnek még a tört részét sem tudta eltartani. Az ott élők vagy kipusztulnak, vagy áttérnek a növénytermelése, illetve az állattenyésztésre. Néhány térségben az ember képes volt az alapvetően megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni, áttért vagy az önözéses növénytermelésre, vagy a kipusztulásra ítélt állatfajok néhánynak a tenyésztésére.
Ahol a termelésre való áttérés megtörtént, magas-kultúrák, azokban osztálytársadalmak jöttek létre. Amennyire az utókor elismerte, hogy ezek óriási előrelépést jelentettek a kultúrában, az eltartó képességben, máig nem ismerte fel, hogy az osztálytársadalmak ugyan a gyűjtögetésnél sokkal több tudásra, ismeretre épültek, de a nagy többségtől a korábbinál sokkal kevesebb szellemi teljesítményt igényeltek.
A jelenkorig, fajunk eddigi története, az agyunkkal szemben támasztott igény szempontjából, két szakaszra oszlik.
I. Az eltelt idő kilencven százalékában gyűjtögetésből éltünk. Ebben viszonylag nagyon kevés ismeret birtokában, az életképesség az egyedek szellemi képességét nagyon igénybe vette. A jó fizikai adottságok mellett, tehetség, és sok élettapasztalt kellett ahhoz, hogy valaki a gyűjtögetésből megélhessen. Hosszú éltem során mindig megcsodáltam a kiváló gombászók, halkászok, vadászok élettapasztalatát. Gyakrabban találtam bölcs embert köztük, mint a politikusok, és tudósok között. Kivételes fizikai és szellemi képességek kellettek ahhoz, hogy valaki kőszerszámokkal, bunkóval megvédje magát a természetnek való kitettségtől, a ragadozóktól, és gondoskodni tudjon az életfeltételekről. Rendkívül kemény volt a szelekció, és nagy a képességek tisztelete.
II. Mintegy tízezer éve ugyan óriási nyomás nehezedett a fajunkra, hogy kiutat találjon a megváltozott természeti környezetében az új életvitelhez. Fajunk legnagyobb feltalálói azok voltak, akik Közel-Keleten a búzát, az árpát, Kelet- és Dél-Ázsiában a kölest, majd a rizst, Amerikában a kukoricát és a burgonyát haszonnövénnyé tették. A háziállatok domesztikálása sem volt kisebb feladat. Az ezekre épülő magas-kultúrák azonban, a lakosság nagy többségétől, a korábbinál sokkal kisebb képességet igényeltek.
Az osztálytársadalmak ötezer éve alatt, nagyon gyorsan nőtt a társadalom működését szolgáló ismeretek mennyisége, és ezzel együtt a szellemi elit létszáma is, de ezek találmányainak hasznosítása, az óriási többségtől, egyre kevesebb szellemi képességet igényelt. Ez a folyamat a tőkés osztálytársadalmakkal, a gyáripari termeléssel, és a vasúti szállítással tetőződött. Az ipari forradalom jó kétszáz év alatt olyan termelési módot alakított ki, amiben a munkaerő óriási többségével szemben, minden korábbinál alacsonyabb minőségi igény merült fel. A technika munkaerőigénye minden korábbinál jobban a fizikai erő mellett, néhány hónapi szakmai gyakorlattal megelégedett. A korábbinál sokkal fejlettebb, hatékonyabb technikát többségében képzetlen munkaerővel lehetett működtetni.
Az osztálytársadalmak mintegy ötezer éve alatt egyre csökkent a munkaerő többségével szemben támasztott minőségi igény. Ezzelellentétes irányú változás volt azonban jellemző a népesedésben. Elsősorban az egészségügy területén jelentkezett fejlődés. Javult a táplálkozás, a higiénia, ennek hatására csökkent a halálozás. A 20. században pedig az elmaradt világban is legyőzték a legnagyobb járványokat. Felgyorsult a spontán népszaporulat. Ezzel az osztálytársadalmak emberpusztító funkciója még inkább felerősödött.
Egyre jobban igazolódott a bibliai utasítás, ne gondolkozz, ne légy kíváncsi, hanem engedelmeskedj. Nem csökkent, inkább felerősödött a minden osztálytársadalomban jellemző társadalmi érdeknek, a nagy többséget ostobán kell tartani. Mai nyelven, az Úr parancsa Ádám, azaz az ember számára, ne gondolkozz, engedelmeskedj.
III. A jelenkorban a fejlett társadalom érdeke az ember agyának maximális hasznosítása. A változás egyik előfeltétele a tudományos és technikai forradalom volt. Ennek munkaerőigénye egyértelműen a minőség felé fordult. A tőkés gyáriparnak minél olcsóbb munkaerőre volt szüksége, annak még az alacsony minősége is feleslegesnek bizonyult. A jelenlegi fejlett gazdaságnak a minőségi munkaerővel szembeni igénye kielégíthetetlen, a gyengét pedig ingyen sem képes hatékonyan hasznosítani. Bármennyire egyértelműen jelentkezik e téren a gyökeres fordulat, a közgazdaságtan számára nem tudatosul.
Ezért válik a modern társadalom, egye inkább a minőségi munkaerő társadalmává.
Ahogy minden osztálytársadalomban a legszűkebb keresztmetszet tulajdonosaiból szerveződött az uralkodó osztály, a jelenkori fejlett társadalmakban a minőségi munkaerő válik uralkodó osztállyá. A vérvonal, a föld, a tőke ugyanis öröklődik, a képesség azonban nem. A munkaerő elitje nem lehet zárt osztály, mivel nem lehet zárt, a képességek elitje ugyanis nem örökletes, mivel a szülőktől független genetikai adottság. Mivel a jelenkori fejlett társadalom teljesítménye elsősorban a szellemi teljesítménytől függ, az elsődleges társadalmi feladat, a maximális vertikális mobilitás, a vele született képességek kibontakoztatása.
Annak a társadalomnak növekszik a leggyorsabban a teljesítménye, amelyikben jobb a veleszületett képességek kibontakoztatása. Ebből következően a társadalom elsődleges feladata a képességek mielőbbi felismerése, és azok kibontakoztatása. Az a társadalom teljesít jobban, győz végső soron, amelyik ezt a célt hatékonyabban képes megoldani.
