Kopátsy Sándor EO 2010-08-17
NEM A TŐKE, A TUDÁS SZÁMÍT
Annak érdekében, hogy a tudásvagyon gyarapításának szükségességét megértsük, néhány oldalas elméleti bevezetésre van szükség.
EZ A TÁRSADALOM NEM TŐKÉS TÁRSADALOM
Az elmúlt ötven éve a fajunk történelmének legnagyobb társadalmi változása zajlik, az osztálytársadalmak ötezer év után, megjelentek az össznépi társadalmak. Ennek ellenére a társadalomtudományok még mindig abban a hitben élnek, hogy ez csak a tőkés társadalom egy másik formája.
Életem legjelentősebb felismerésének azt tartom, hogy a gyűjtögetésről a növénytermelésre, állattenyésztésre, iparra áttérő társadalmak osztálytársadalommá alakulásra kényszerültek. Kiderült, hogy a már termelő ember olyan hatalmat szerzett a természet felett, amiben gyorsan szaporodóvá vált. A gyors szaporodás alatt azt értem, hogy a létszáma tized, sőt kerek százalékokkal növekedett volna, ha nem maga az ember hozza létre az emberpusztítás közvetett, és közvetlen eszközeit. Ha nem ezt teszi, a túlnépesedése pusztulása viszi.
Ennek az állításnak a szükségszerűségét könnyen belátja az, aki veszi a fáradságot, és kiszámolja, mekkora lett volna a népszaporulat, ha a lakosság nagy többségét, kilenctizedénél is többet, nem szegényít el az adó, a kényszermunka, ha nincsenek háborúk, ha az uralkodó osztály nem pocsékolja el luxusra, kincsképzésre a jövedelmét.
Az osztálytársadalmaknak három alaptípusa volt.
I. A földművelésre élő társadalomban az uralkodó osztály a földbirtokos volt.
II. Az állattenyésztőkben a katonai vezetés.
III. Az ipariban a tőkés.
Ez a három alaptípus valamilyen keveréke működött minden társadalomban, ahol a természetes népszaporulatot nem lehetett szabadjára engedni. Ebből fakadóan, az osztálytársadalmak addig, és ott működnek, amíg a spontán népszaporulat meghaladná a néhány tized százalékot.
Az osztálytársadalom akkor és ott jön létre, ahol a spontán népszaporulat nagyobb, mint amekkorát a technikai fejlődés megenged. Mivel az elmúlt ötezer év során nem volt olyan gyors technikai fejlődés, ami akár a néhány tizedes állandó népességnövekedést is megengedte volna, az embernek magának kellett a népesség növekedést féken tartani.
Itt csak megemlítem, mert a kifejtése hosszú volna, hogy a Nyugati civilizáció csak azért lehetett viszonylag kevésbé emberpusztító, mert az élettere gyorsan megtízszereződött azzal, hogy betelepülhetett a viszonylag lakatlan, két Amerikába, Ausztráliába, és évszázadokon keresztül, technikai fölényének köszönhetően, kizsákmányolhatta a kevésbé fejlett világot. Csak ennek köszönhetőn érhette el a Nyugat, hogy létrejöttek a népszaporulatot féken tartó körülmények.
Kiderült, hogy fajuk tulajdonsága, hogy a népesség növekedése megáll, ha az egy lakosra jutó jövedelem eléri a 10 ezer dollár, az átlagos iskolázottság a 12 évet, és olcsón megoldható a fogamzásgátlás, illetve a terhesség megszakítása. Ez a három előfeltétel csak ott jön, jöhet létre, ahol a lakosság viselkedését a puritanizmus jellemzi. Ahol a négy feltételnek akár csak az egyike is hiányzik, ott elképesztően gyors a népszaporulat, továbbra is szükségszerűség az osztálytársadalom. Ahol ezek létrejöttek, ott pedig úgy szűnik meg, hogy még a tudomány sem veszi észre.
Az osztálytársadalmak másik állandó jellemzője volt, hogy elnyomta tudást, mert abból több állt rendelkezésére, mint amennyire szüksége volt. Ahhoz, hogy az iskolázottság átlaga meghaladja a 12 évet arra volt szükség, hogy a tudományos és technikai forradalom olyan munkaerőigényt támasszon, amiben a jó minőségű munkaerő kereslete kielégíthetetlenül megnőtt. Amíg a termelésnek, még a gyáriparinak is, alacsonyabb volt a munkaerő képzettségével és viselkedésével szemen támasztott igénye, mint ami spontán létrejött, nem jöhetett létre olyan iskolázottság, ami mellett már leáll a túlnépesedés veszélye.
Ahogyan megszűnt a túlnépesedés veszélye, megszűnt az osztálytársadalmakat létrehozó ok is.
Nem kell különösebb bizonyíték arra, hogy belássuk, ahol nincs népességnövekedés, ott nincs osztálytársadalom, elég megnézni a tényeket.
A fenti logikai láncot a legjobban Kína példája bizonyítja. Amíg a politikai diktatúra erőszakkal nem fékezte le a gyermekvállalást, stagnált az egy lakosra jutó jövedelem. Ott ugyanis ez volt a felzárkózás egyelten akadálya. A többi feltétel adott volt.
A lakosság viselkedési kultúrája keményen puritán volt. A távol-keleti népek viselkedése még a skandinávokénál is puritánabb, szorgalmasabbak, takarékosabbak, tanulásra vágyóbb. A fogamzásgátlás és terhesség megszakítás feltételei adva voltak. Ezért a népszaporulat erőszakos leállítása esetén adva van az egy laksora jutó jövedelem, és vagyon gyors növekedése. A nyugati társadalomtudományok azonban máig nem jutottak el odáig, hogy tudomásul vegyék a kínai csoda, vagyis fajunk történelmének messze legnagyobb létszámot érintő, és leggyorsabb növekedése azon múlott és múlik, hogy erőszakkal fékezték meg a népesség gyors szaporodását.
Ezek előrebocsátását tartottam szükségesnek, hogy megértsük, mi olvasható ki abból, hogy a jelen társadalom nem a tőkére, vagyis nem a fizikai vagyonra, hanem a tudásra épül.
A társadalmak közti versenyt az nyeri, az fejlődik gyorsabban, amelyik leállt, illetve amelyik képes volt leállítani a népesség növekedését, és gyorsan növeli szellemi vagyonát.
A másik oldalon az vált ténnyé, hogy a növekedő népességű társadalmakban még szükségszerű az osztálytársadalom, ennek megfelelő egyre nagyobb lemaradás. Ahol még szükségszerű az osztálytársadalmi felépítettség, ott szükségszerű a népesség közvetett, és közvetlen pusztítása. Fajunk háromötöde még ebben az állapotban van, azon csak azzal lehetne segíteni, ha segítséget adnánk a népszaporulat megfékezéséhez, sőt a jelenlegi népesség csökkentéséhez.
Ez bármennyire kegyetlen, „embertelen”, a jelenlegi állapot százszor nagyobb embertelenséget szül.
A LAKOSÁG VISLEKDÉSI KULTÚRÁJA
Azt, hogy a jelenlegi társdalom nem tőkés, bizonyítja a tény, hogy a társadalmak teljesítménye elsősorban a társadalom szellemi vagyonának minőségétől függ. Ahol az emberek viselkedése jobban megfelel a társadalom igényének, ott jobb a társadalom teljesítménye.
Nézzünk körül a világban.
Európa.
A napokban jelent meg egy a felmérés, hol milyen az életminőség. Ebből kiderül, hogy Európában észak-nyugaton és az Alpokban. Ha szélesebb horizonton vizsgáljuk, akkor egyértelmű, hogy a Helsinki-Bécs vonaltól keletre és a Lisszabon-Róma vonaltól északra. Minél puritánabbak az emberek annál jobb életkörülményeket teremtettek maguknak. Azt is mondhatnánk, hogy a karakteres puritánság, és annak vallása a református egyházak uralma, és a jobb életminőség fedik egymást.
Ez már az ipari forradalom előtt is jelentkezett, de a tudományos és technikai forradalom óta vált egyértelművé. Max Weber már jó száz éve látta, mára már egyértelművé vált. Nincs olyan puritán nép, amelyik nem lett gazdag, és nincs olyan dél-mediterrán, illetve pravoszláv nép, amelyik sikeres lett.
A második világháború után bolsevik uralom alá került népek esetében sem maradt rejtve, hogy mit jelent a nép viselkedési kultúrája. A szovjet megszállástól megszabadulva, alig húsz év után az alpi szlovének, a leginkább polgárosult csehek, és a skandináv kultúrájú észtek állnak a legjobban. A kelet-európai kultúrájúak vannak leginkább hátul. A többiek középütt. Tehát lehetett bármilyen a politikai rendszer ideológiája, a népek kulturális viselkedése maradt a döntő tényező.
Ugyancsak jellemző a volt Jugoszláviában élő népek sorsának alakulása. Észak-nyugatról dél-kelet felé haladva szinte száz kilométerenként szembe tűnő a nagyobb elmaradottság.
A két Amerika.
E két kontinensen alig ötszáz éve jelent meg a nyugati kultúra, de nagyon markáns társadalmi különbségek alakultak ki, attól függően, hogy a gyarmatosítást a nyugat-európai puritán, vagy a dél-európai népek végezték el. Ahova a puritánok mentek, ott az élet minőség nagyságrenddel magasabb, mint ahol a mediterrán főurak és papok rendezkedtek be.
Ázsia.
Ezen az óriási kontinensen három nagy magas-kultúra élt évezredeken keresztül.
Igazán csak Kelet-Ázsia a példátlan siker színtere, a másik kettő jövője reménytelen. Miért? Mert ott évezredek óta a konfuciánus kultúra, a nyugat-európai puritánizmus ázsiai megfelelője, jellemzi a lakosság viselkedését.
A dél-ázsiai három folyamra épülő öntözéses magas-kultúra reménytelen helyzetének oka a lakosság viselkedési kultúrája, ami eleve kizárja, hogy a túlnépesedését megfékezhesse a világi hatalom.
Lényegében a túlnépesedés a kudarc oka Közép-Ázsia lemaradásának is.
Ázsiában is azt látjuk, hogy az emberek életmódját csak ott jellemi a puritanizmus, ahol a télre tárolni, megtakarítani kell.
TEHETSÉGÁRAMLÁS
A közgazdaságtan egyik nagy hiányossága abból fakad, hogy nem veszi tudomásul, hogy a szellemi vagyon is vagyon, a szellemi tőke is tőke. Ez azért végzetes hiba, mert a jelenkor társadalmak már nem szűkíthető le a tőkére, annál sokkal jelentősebb lett a szellemi vagyon. Ezt a minőségi fordulatot jól szemlélteti a tény, hogy ahol a lakosság szellemi vagyona nagy, oda özönlik a tőke, ahol pedig kicsi, onnan elvonul.
A szellemi vagyon nagy többsége az egyének tulajdona, tőlük el nem vehető. Az egyének szellemi vagyonának a nagysága azonban hatványozottan függ attól, milyen fejlett a befogadó környezete.
Az egyének szellemi vagyonának a befogadó környezet fejlettségétől való függő értéke minden konkrét szellemi vagyon esetében más.
A szorgalmas, de képzetlen fizikai munkás éréke egy háromszor gazdagabb országban háromszoros, vagyis az értéke a környezet átlagától függ.
Minél magasabb a képzettség, és minél speciálisabb a képesség, annál inkább hatványozottan nő a befogadó környezettől függő értéke. Nem ritka az olyan képesség, ami az elmaradt környezetben értéktelen, de egy néhányszor fejlettebben már százszoros. Számos tudomány, sport, művészet terén a zseni az elmaradt környezetben értéktelen, a fejlettben pedig akár az átlag ezerszerese. Ebből a tényből fakad, hogy a fejlettebb társadalmi környezet mágnesként vonzza a tehetséget, a tehetség pedig egyre jobban vonzódik a fejlettebb környezet irányába.
A klasszikus közgazdaságtan nagy figyelmet szentelt a tőke komparatív értékére, a termelés komparatív költségére, de korunkban nem veszi észre, hogy a legnagyobb komparatív értékkülönbsége a tudásvagyonnak van. Ebből fakadóan a legjobb import a jó minőségű munkaerő betelepítése. Ezt minden más államnál következetesebben az Egyesült Államok végzi. Ugyanakkor a gyenge minőségű munkaerőből is ez az ország fogad be a legtöbbet. Több tehetséget vonz magához, mint a világ egésze összesen. Minél nagyobb tehetség valaki, annál valószínűbb, hogy ott köt ki. Ugyanakkor a bevándorlók többsége képzetlen közép-amerikai. A befogadott, becsábított elit szinte azonnal asszimilálódik, és az átlag többszörösével járul hozzá az ország jövedelméhez. A kiválók befogadás a legjobb üzlet, évente több milliárd dollárral gazdagítja az országot. A közép-amerikai képzetlen munkaerő és családja azonban a munkaerő alsó tizedében kezdi. Ezek befogadása ugyan rövidtávon megoldja a képzetlen munkaerőt igénylő szektorok gondját, de végeredményében fékezi az ország fejlődését. Ez ugyan nem akkora gond, mint amit Nyugat-Európában a háború utáni újjáépítéshez behozott munkások még ma is okoznak, mert Amerika sokkal könnyebben asszimilálja az idegeneket, mint Nyugat-Európa, de azért sokkal több kárt, mint előnyt jelent.
A betelepítés katasztrofális példája azonban Izrael, amelyik vallási alapon befogadta a szinte asszimilálhatatlan ortodox zsidókat. Ezek nélkül Izraelben az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem kétszerese lenne a jelenleginek.
Elég biztonsággal előre látható, hogy egyre inkább a nemzetközi munkaerőpiacon is csak a jó minőségű, a befogadó ország átlagánál jobb munkaerő lesz a befogadott.
Ma nincs olyan ország, még az optimálisnál ritkábban lakott sem, amelyikben nem felesleg van a munkaerejének alsó ötödéből, és óriási hiány van a felső harmadban. Még a legfejlettebb ország is jól járna, ha a munkaerejének alsó ötödétől megszabadulna, és még a legsűrűbben lakott számra is óriási előny lenne a munkaerejének felső harmadába sorolható munkaerő importja. Ennek ellenére a világ egészét az olyan demográfia jellemzi, amiben a gyenge minőségű munkaerő nagyon gyorsan szaporodik, a munkaerő felső harmadába emelhető pedig nagyon lassan. Történik ez annak ellenére, hogy a társadalom érdeke éppen ezzel ellentétes demográfiai struktúra volna a kívánatos. De még ott sem tartunk, hogy felismernénk korunk legnagyobb problémáját.
Jelenleg, fajunk az elviselhetőnek többszörösével szaporodik, és ennek a minőségi struktúrája pedig a kívánatos fordítottja. Becslésem szerint, ebből százszor akkora kár származik, mint a felmelegedésből, ennek ellenére az előbbit ki sem merik mondani, az utóbbival pedig a tudósok ezrei foglalkoznak.
A jelenkort azzal fogja jellemezni az útókor, hogy fajunk eltévedt, mert a tudományos és technikai forradalom sokkal kevesebb, de sokkal jobb minőségű munkaerőt igényelt, ennek ellenére, amiből a kívánatosnál sokkal több van, elviselhetetlenül gyorsan szaporodik, és feléli a természeti környezetet. Ezzel szemben a kor követelményeinek jól megfelelő rétegek szaporulata negatív.
Ezt az igazságot azonban még kimondani sem szabad.
A SZELLEMI ELIT MOBILITÁSA
A társadalomtudományok vakok a kor társadalmi követelményeivel szemben, de az élet már mutatja a kívánatos utat. Elég megnézni a világ egyetemistáinak térbeni mozgását.
1980-ban már egymillió diák tanult külföldön. Harminc év alatt ezek száma megkétszereződött. Az utóbbi tíz évben további egy millióval nőtt. Jelenleg hárommillió diák tanul külföldi egyetemeken. Ezek négyötöde angol nyelven.
A népvándorlások korában sem fordult elő, hogy tíz év alatt egymillióval több ember, egyetemi tanulmányok céljából költözik hazájától távol. Ez csak az elitcsapata a külföldön dolgozó százmilliónak.
Az egy tanulóra jutó éves képzés összes költség 4-5 ezer euró. A hárommillió esetében a teljes összeg tehát meghaladja az egyezermilliárd eurót. Ez óriási volumen.
Angliában a kínai és az indiai diákok képviselik a legnagyobb arányt, létszámuk közel 60. illetve 35 ezer. Az Egyesült Államokban 600 ezer külföldi diák tanul. A tíz legjobb tíz amerikai egyetemen a külföldi diákok aránya 10-40 százalék között van.
Ezek a rangos egyetemeken végzett diákok nemzeti jövedelemtermelő képessége, a jelenlegi fejlettségi szinte is, évi 50-100 ezer euró között várható. Nincsenek adataim, de elképzelhetőnek tartom, hogy e diákoknak mintegy ötöde végez, és ezek tizede marad a vendéglátó országban. Ezzel azokat elképesztő mértékben jutalmazva. De ennél is sokkal nagyobb mértékben gazdagítja a hazáját a hazatérő kilentized. Nem azt kell sajnálni, aki nem jön vissza, hanem annak kell örülni, aki hazajön.
