Kopátsy Sándor PE 2010-08-17
A tőkepiaci zseni is lehet ostoba
Régen olvastam olyan mértékű ostobaságot, amit a világ egyik leghíresebb befektetési szakembere, a milliárdos guru, Bill Gross vetett papírra, A világ lakosságának egyre lassabb növekedése és elöregedése komoly kihívások elé állatja a jelenlegi kapitalista gazdasági rendszert, címmel.
Gross úr megirigyelte Soros György népszerűségét, és ő is hasonló babérokra vágyott. Ricardon kívül nem ismerem a szakában olyan zsenit, aki a gyakorlati sikere mellett elméleti síkon is jelentős volt. Sorost sem fogják ugyan a közgazdaságtan klasszikusai közé sorolni, de olyan, akinek a szavára érdemes figyelni. Gross úr okfejtését azonban a klasszikus ostobaságok között fogják emlegetni. Az övénél ostobább okoskodást még nem olvastam. Ennek ellenére az írását sokan olvassák, hiszen a piac tökéletességében hívők számára a piacon zseniálisan szereplőkre érdemes odafigyelni.
Ötven éve azon kesergek, hogy a politikusok és a társadalomtudósok, az utóbbiak közül különösen a közgazdászok, nem számolnak a népesség növekedéséből fakadó terhekkel.
Gross úr okfejtése arra épül, hogy a több ember nagyobb vásárlóerőt jelent. Ebből fakadóan a gazdaság motorja a népszaporulat. Vagyis a fejődés legnagyobb fékjét motornak tekinti.
Néhány ténnyel még nem találkozott sem a jelen világában, sem a gazdaságtörténelemben.
Elég volna, ha egyszer ellátogatna az elmaradt világban, ahol az emberek főleg az öntermelésből élnek. Minél szegényebbek, annál inkább. Azt sem vette figyelembe, hogy a leggyorsabban azok szaporodnak, akik napi egy dollárból élnek. Ezekkel szemben az ő országában sokan vannak, akik napi száz dollárnál többet költenek. Ha ezek jövedelme évi egyetlen százalékkal nő, az, sokkal több vásárlőerőt jelent, mint eggyel több ember Afrikában.
Még nagyobb előrelátás hiányt mutat Gross úr azzal, hogy a szegény világban a lakosság fogyasztásának nagy többsége élelmiszer, aminek megtermeléséhez megművelhető földre van szükség, amiből a gyors népszaporulat következtében egyre kevesebb jut egy lakosra.
Azt már fel sem rovom, hogy nem számol azzal, hogy a növekvő lakosság mekkora vagyonigénnyel jár. Mennyibe kerül, hogy a lakosságnövekménye több lakást, munkahelyet, iskolát, utat, kórházat, infrastruktúrát igényel. Ezt ugyanis a tudós közgazdázok is figyelmen kívül hagyják.
Gross úrnak arra sem tejed ki a figyelme, hogy az elöregedő társadalomra nemcsak az jellemző, hogy a munkaképes koron túli élet meghosszabbodik, hanem az is, hogy nem halnak meg sokan, mielőtt ledolgoznák a nyugdíjkorig tartó éveket. Fajunk korábbi életében a születettek kétharmada meghalt, mielőtt elérte volna a munkaképes kort. Akik elérték, azok öthatoda nem érte meg az öregséget. Ez volt a drága, nem a sok öreg eltartása, akiknek egyre nagyobb hányada, a technikai fejlődének köszönhetően, öreg korukban is munkaképes marad. Elég volna megnézni, hogy a születettekre jutó munkában töltött évek száma a várható életkorral együtt nő.
Régen foglalkoztam két tejes oldalon ilyen kolosszális ostobasággal.
