Kopátsy Sándor PE 2010-08-07
KÍNA SEGÍTI A VILÁG NÉPEIT
Az ugyan köztudott a szakmában, hogy Kína az állampapírjai vásárlásával segíti az Egyesült Államokat.
Azt már nagyon kevesen látják, hogy miért teszi ezt. Az okos kínai mandarinok emlékeznek arra, hogy negyven éve milyen hangosan tiltakozott az amerikai közvélemény az olcsóbb japán áruk özöne ellen. Ha ezt többször akkora volumenben a kommunista Kína teszi, még nagyobb tiltakozás várható. Erre azért nem került sor, mert Kína volt az állampapírok legnagyobb külföldi felvásárlója. Mára már azért sem ugrálnak, mert annyi állampapír van Kína tulajdonában, amit piacra dobva, nem tudna az Egyesült Államok elviselni. Ráadásul még egyszer ennyi állampapír van Japán, Dél-Koreai és Tajvan birtokában.
Eddig még ellát a pénzügyi szakma. Arról szó sem esik, hogy mekkora segítséget jelent a kínai import az áremelkedés leszorításában. A közelmúltban olvastam egy elemzést arról, hogy az Egyesült Államokban a lakossága fejenként ezer dollárt nyer azon, hogy a kínai áruk olcsóbbak. Ez a nyerés húsz év óta alig változott, tehát húsz év alatt az Egyesült Államok lakosaira húszezer dollár nyerség jut. Másként fogalmazva, az ország Kínától az utóbbi húsz évben hatezer milliárd dollárt kapott. Az egész fejlett világ többi országa is körülbelül ennyit. Arról nincsenek adataim, de aránylag, azaz a jövedelméhez viszonyítva, a szegény világ kapott a legtöbbet.
Kína exportjában ugyanis az olcsó áruk jelentik a többséget. Pár éve olvastam, hogy abban az évben, 55 millió kínai kerékpár érkezett Afrikai országokba. Ez az óta csak növekedett. Ugyanis a kerékpár az afrikai országok színvonalán az árához képest, a leghatékonyabb jármű. 75 éve, nekem is az tette lehetővé, hogy a megyét bejárhassam. Az még nem igényelt infrastruktúrát.
Gyanúsan fogadják, amikor arról beszélek, hogy a szegényebb rétegeken semmi sem segített jobban, mint korábban a lengyel, ma a kínai piac, hogy a leghatékonyabb importunk a „turisták” által Ausztriában vásárolt, jugoszláv jégszekrény volt.
A lengyel, később a kínai piac elsősorban a kisemberek, a szegények igényeit elégítette ki, méghozzá sokkal olcsóbban, mint a hazai kereskedelem. Az amerikaiak már kiszámolják, hogy mennyit keres a lakosság a kínai áruk olcsóságán. Mi még nem jutottunk idáig.
Azon is nevetnek, hogy a rendszerváltás előtti évtizedben a magyar turisták jelentős hányada csak addig utazott, ahol vehetett egy hűtőszekrényt. Annyi esze egyetlen sajtó munkatársnak sem volt, hogy kiszámolja mit jelent egy háztáji gazdaságban, általában a falusi életviszonyok mellett a hűtőszekrény. Egy év alatt megtérül, mert akkor lehet a disznót, a libát, a kacsát, a tyúkot levágni, amikor akarják, a zöldséget és a gyümölcsöt nyersen lehet tárolni. A hűtőszekrény a falusi társadalomban az egészségesebb táplálkozás feltételét biztosította.
Buták azok voltak, akik nevettek, és mindenek előtt az állam, aki fele áron megvehette, és nem kellett volna ezért külföldre utazni.
Másokon nevetni azonban könnyebb, mint gondolkodni. Tanulhatnánk a kínaiaktól.
