Kopátsy Sándor EE 2010-07-24
VÉGRE ÉBREDEZNEK A KÖZGAZDÁSZOK
A The Economist legutóbbi számában, július 17., ismertetnek egy pár nappal korábban megjelent könyvet, ami végre rámutat a jelenlegi pénzügyi válság tényleges okára.
Illetve jó helyen keresi azt. A lényeget jól látja, de a tényleges okot nem nevezi meg. A pénzügyi válságot szerinte is az okozta, hogy a bankok az emelkedő ingatlanárakra gátlástalanul hiteleztek, amivel hozzájárultak az ingatlanárak emelkedéséhez, és ezzel a bankok újabb impulzust kaptak arra, hogy az ingatlanokra még több hitelt adjanak.
Ezt a lavinát azonban a jegybankok, mindenek előtt az Egyesült Államoké, indította el. A bankárszakma nem vette tudomásul, hogy az ingatlan- és részvényárak emelkedési is infláció, amivel az alapkamat megállapítása során számolni kell. Ha ezt is figyelembe vették volna, kiderül, hogy az alapkamat negatív, hiszen a gyorsan emelkedő ingatlan- és részvényárak irreálisan emelkednek.
A klasszikus közgazdászok még tudták, hogy egy állam nem lesz attól gazdagabb, hogy emelkedik a vagyontárgyak ára, ha azt nem a nagyobb jövedelemtermelés okozza. Pedig akkor még nem volt akkora súlya a vagyonra adott bankhiteleknek.
Már középiskolás fokon azt kell tudni, hogy a nagyobb vagyonérték nagyobb hitelfedezetet, és ezzel nagyobb pénzkiáramlást jelent. Még inkább azt, hogy a negatív alapkamat mellett nincs megtakarítási hajlandóság, a jövedelemnél többet költenek. Ezt ugyan mindenki látta, de a bankárok csak azt tartották szem előtt, hogy nekik ez jó üzlet.
Mi lett volna a jegybankok és a pénzügyi hatóságok kötelessége?
1. Az alapkamatot olyan szintre emelni, amekkora a vagyonárak emelkedését is figyelembe vevő infláció, azaz a pénzromlás. Ez önmagában elég lett volna arra, hogy ne legyen olcsó a hitel. A liberális közgazdászok nem hajlandók tudomásul venni, hogy hosszú távon közveszélyes az olyan alacsony alapkamat, ami mellett negatív, vagy akárcsak nagyon alacsony a felhalmozási ráta. A negatív reálkamat felelős azért, hogy a demokratikus országokban elszabadult az államadósság, és jellemzővé vált a lakosság eladósodása is.
2. A bankokat arra kötelezni, hogy az ingatlanokra adott hitelek mögé kellő kockázati tartalékot képezzenek. Az ilyen számviteli követelmény esetén kiderült volna, hogy a bankok nem is annyira jövedelmezők, amilyen buzgalommal osztogatták egymás között a prémiumokat. Ha a bankok reális, a tényleges kockázatokkal számoló mérlegek készítésére kötelezettek lettek volna, nem fordulhatott volna elő, hogy a pénzügyi szektorban sokkal magasabb a profit, mint az értéktermelő szférában. Elég megnézni, hogy kiknek a vagyona, jövedelme gyarapodott a leggyorsabban. Akik nem az értéktermeléssel, hanem a pénzügyekkel ügyeskedtek.
