Kopátsy Sándor PG 2010-04-24
JELENTÉS A NŐK HELYZETÉRŐL
A napokban jelent meg egy felmérés a nők helyzetéről az OECD országokban. Az adatokból kettőt tartok olyannak, amelyek a legfontosabbak közé sorolnák. Ezek a munkaképes korú nők foglalkoztatása, a másik az első gyermekvállalás ideje. Mindkettő indoklásra szorul.
A nők foglalkoztatása.
Abban a tekintetben történelmi materialista maradtam, hogy a nők szabadsága elsősorban gazdasági szerepükkel mérhető. Azonos kultúrkörben a nők foglalkoztatási rátája az egyik legmegbízhatóbb mutató. Európában ez a mutató a legmagasabb a skandináv országokban. A legalacsonyabb a mediterránokban, ott is annak a délebbi felében. Ahol magas, ott nőt az elmúlt száz évben a legjobban az egy lakosra jutó jövedelem, ott a legkisebbek a jövedelemkülönbségek mind a lakosságon belül, mind a férfiak és nők között. De ez csak Európára igaz.
A Távol-Keleten a gazdasági siker ellenére lényegesen lassabban javul a nők helyzete. De ott is gyorsan javul, csak sokkal messzebbről indultak.
A közgazdászok sem sokat foglalkoztak a nők munkára fogásával, pedig a múltban is óriási volt a jelentősége. Könnyebb volna megérteni a különböző kultúrákban a nők szerepét, ha azt vizsgálnánk, milyen szerepük volt a munkamegosztásban.
A pásztornépek életében a nőknek ugyan bőven volt dolguk, de a jövedelemtermelő munkában alig. Az ilyen társadalmakban a nők, gyakorlatilag a férfiak rabszolgái voltak.
A természetes csapadékra épülő társadalmakban ugyancsak kevés jövedelemtermelő szerep jutott a nőknek. Házkörüli munka annál inkább. Ebben a termelési módban a nők helyzete alig volt jobb a pásztorokénál annak ellenére, hogy a munkájuk megszaporodott. A betakarításban, a cséplésben és sokáig az őrlésben sok munkájuk adódott, de jövedelemforrás nem származott.
Az önözéses gazdálkodásban már bőven volt a nőknek is munkájuk, de jövedelmük nem.
A nők számár családon belüli rangot csak a pénzjövedelemhez jutás eredményezett. Ezt mérhettem fel az istállós tehéntartásban, a tej, a zöldség, és gyümölcs piacon történő, eladásában.
A családi gazdálkodásban az ipari forradalom jelentett minőségi változást azzal, hogy a család minden tagja, a férfi, a nő és a már munkára fogható gyerek, keresővé vált. A család ugyan szétesett, de önállóság inkább csökkent, mint nőtt. Az ok, hogy a gyáripari technika a korábbinál kevesebb és kevésbé képzett munkaerőt igényelt.
Az igazi forradalmat a tudományos és technikai forradalom hozta. Egyrészt leállt a népszaporulat, másrészt kielégíthetetlenné vált a munkaerő minőségével szembeni igény. Ennek következtében a munkaerő egyre jobban megdrágult. A gyerekek és a képzetlenek munkájára megszűnt az igény. A fiatalom azért is lekerültek a munkaerőpiacról, mert az igényeknek meglelő képzésük messze kitoldódott.
A modern társadalmakban a női munkaerő kínálat megnőtt, mivel a kevesebb gyermekvállalás kevesebb munkaidő kieséssel jár.
A nők foglalkoztatatása csak a skandináv államokban igazodott a kor igényeihez megfelelő mértékben. A nők foglalkoztatásának optimális arányát a 80 százalék körül látom. Ettől bizony messze vagyunk. Tehát ebben is óriási a pocsékolás, illetve a feltárható tartalék.
Nálunk nem az adó magas, ahogyan a liberális közgazdászok hangoztatják, hanem egyrészt kevesen dolgoznak és adóznak, másrészt sokan élnek munka nélkül az adókból.
A gyermekvállalás ideje.
Hatvan éve tudom, hogy Európa nyugti felének az elmúlt ezer év során elért páratlan ikerének kulcsa a késői gyermekvállalás.
A Nyugat egyedülálló találmánya volt a kiscsaládos jobbágyrendszer, amiben a családalapítások a földbirtokosok jobbágytelkeinek számához igazodott. A túlnépesedés fékezésének az volt a legjobb megoldása. Ennek ellenére egyelten más kultúra sem ismerte fel ennek a rendszernek a fölényét.
Az állam és az egyház csak azt a házasságot ismerte el, amit megüresedett jobbágytelekre kötöttek. Ezzel megkötötték a létrejöhető kiscsaládok számát. A jobbágytelekkel nem biztosított házasságot nem ismert el sem az állam, sem az egyház, az így szültettek nem lettek megkeresztelve, anyakönyvezve, a temetőbe eltemetve. Nem volt más megoldás, a fiataloknak várni kellett a házassággal. Ma már feltárt adatok bizonyítják, hogy a kiscsaládos társadalomban a házasság, ebből fakadóan az első szülés tíz évvel a nemi értettség utánra tolódott, szemben a világ minden más kultúrájában jellemzővel. A nőkre tehát mintegy három legális szüléssel kevesebb jutott.
Még egyetlen történész sem vetette fel, mekkora lett volna a népszaporulat, ha a házasságok tíz évvel korábban köttetnek. Arra pedig még utalást sem találtam, hogyan hatot a népszaporulatra, hogy meghosszabbodtak a generációk. A tíz évvel későbbi születés mellett a várható életkor gyakorlatilag ugyanaz maradt. Ez a tényező önmagában is negyedével fékezte a népszaporulatot.
Meggyőződésem szerint, a harmincéves szülők racionálisabb gyermeknevelők, mint a tizenévesek. Ez ugyan akkor is igaz volt, amikor a magasabb életkor nem jelentett magasabb iskolázottságot, napjainkban pedig óriási a különbség az alapfokú képzettségű, vagy még azzal sem rendelkező tizenéves, és a harminc éves diplomás szülők gyermeknevelésének hatékonysága között. Ha ezt a különbséget valaki nálunk felmérné, akkor kétségbe esnénk, mert a gyermekek várható minősége, társadalmi értéke között minimum egy az öthöz, vagy még nagyobb különbség mutatkozna. A jelenkori fejlett társadalmakban az ostobaságok között is kiemelkedik, hogy a következő generációt nem az értékre, hanem darabra mérjük.
Ha majd egyszer felmérjük, hogy milyen szülői környezetből milyen értékű gyermekek kerülnek ki, akkor a demográfusok nevetség tárgyává vállnak. Addig azonban sírni fogunk.
