Kopátsy Sándor PH 2010-04-03
NE FÉLJÜNK A KLÍMAVÁLTOZÁSTÓL
Már néhány évtizedes múltja van annak, hogy a feladathiányban szenvedő tudósok, a faladat hiányban szenvedő politikusok, a témahiányban szenvedő újságírók, és az unatkozó közvélemény a várható felmelegedéssel tölti idejét.
Tudósként azt vallom, hogy fejlődés csak ott van, ahol a helyzet, változtatást követel. Ahol nincs ilyen kényszer, ott nincs fejlődés, ott áll az idő.
Amatőr biológusként tudom, hogy fajfejlődés csak a nagy fajpusztulások után történt. Ma már köztudott, hogy az emlősök csak azért lehettek főszereplők, mert valami geológiai méretű katasztrófa elpusztította az addig uralkodó hüllőket. Ahol nem változik a környezet, nem jár a biológiai óra.
Társadalomtudósként tudom, hogy fajunk életében bekövetkezett legnagyobb ugrást, az osztálytársadalmak, és a magas-kultúrák létrejöttét, a jégkorszakot követő jelentős felmelegedésnek köszönhetjük. Ezt az állítást egyértelműen bizonyítja, hogy az első magas-kultúrák, osztálytársadalmak ott alakultak ki, ahol a felmelegedés hatására kontinensnyi szavannás terület vált sivataggá. De még jobb az ellenpélda. Nem történt társadalmi fejlődés ott, ahol a felmelegedés során nem változott a klíma, az egyenlítő, és a sarkok közelében. A trópusi erdőkben és, az Ausztráliában élő őslakók, és az északi sark közelében eszkimók a jelenkorig úgy éltek, mint a jégkorszak idején.
Tehát, ha nincs felmelegedés, mi is úgy élnénk, mint ahogy az őseink a jégkorszak alatt.
Ha a Nílus, a Tigris és az Eufrátesz, valamint a nagy dél-ázsiai folyamok völgyében nem csökken minimálisra a csapadék, nem kényszerülnek öntözésre. Évtizedek óta vágyom egy olyan földrajzi kutatásra, ami megmutatná, hogyan nézett ki a jégkorszak alatt Nyugat-Európa óceáni partvidéke, milyen volt az említett három folyam alsó folyása, amikor a tengerszínt hetven méterrel alacsonyabb volt. Egyelőre csak azt képzelem el, hogy a Nílus nem öntöttel el az egyiptomi síkságot, hiszen a mélyebb tengerszínt gyorsan leszívta a vizét.
Még kevesebb szó esik arról, hogy a legfontosabb háziállatok domesztikációja is, a felmelegedésnek köszönhető. Ha nem történik több tízmillió négyzetkilométeren sivatagosodás, nem lenne háziállat a juh, a kecske, a szarvasmarha, a teve. Ezek nélkül pedig el sem képzelhető a talajművelés, a szállítás, a kellő mértékű állati fehérét is tartalmazó táplálkozás.
Az is tény, hogy ahol nem történt domesztikáció, például Ausztráliában, stagnált a fejlődés. Ahol domesztikáció kisebb volt, például a két Amerikában, sokkal később, és akkor is alacsonyabb színvonalon épültek ki az első magas-kultúrák.
Összegzés.
Ha nem történt volna időszámításunk előtt öt-nyolc ezer évvel óriási felmelegedés, tized ennyi ember élhetne, és abból élhetnénk, amit a természetben találunk.
Az általános törvényt, hogy a változásokat csak a megváltozott környezet kényszeríti ki, minden reálszakma tudósa, kíséretezése során, folyamatosan hasznosítja. Attól, hogy fajunk fejlődése is csak akkor folyik, ha változnak az életkörülményeinek. Ezt korunkban a tudomány és a technika, korábban elképzelhetetlen gyorsasággal, és mennyiségben megteszi. Azt, hogy a minket befogadó természet változhat, nem akarjuk tudomásul venni.
