Kopátsy Sándor EP 2010-01-10
FONTOS INFORMÁCIÓ A MÁSOKAT KIOKTATÓKANK
Kevés irritál annyira, mint a más társadalmakat kritizáló politikus.
A jelenkor úgy fog bevonulni a történelembe, hogy a gazdag Nyugat képtelen volt megérteni, hogy nem minden kultúrában, nem minden anyagi színvonalon lehet az emberi jogokat azonos szinten megkövetelni. Az ENSZ előírja, hogy milyen emberi jogokat kell mindenütt biztosítani. Ebben a tekintetben az ENSZ nincs előbbre, mint ahol a múltban ragadt vallások vannak. Azok voltak azon az elven, hogy isten parancsát teljesítik, amelyek mindig és mindenkire kötelezők.
Számomra ezt a farizeusságot mindenkinél jobban a liberálisok képviselik. Szerintük mindenütt azonos politikai és gazdasági szabadságot kell biztosítani. A több pártrendszer, a sajtószabadság, a gyermekmunka tilalma, a családtervezés olyan tabu, amelyet az államnak sincs joga korlátozni. A lakosság éhezhet, de a gyerekek nem dolgozhatnak.
Azzal már többször foglalkoztam, hogy a gazdaság állapotát jellemző adatok közül melyeket tartok a legfontosabbaknak, most a politikusok felé van javaslatom.
Előbb azonban elmondom, mi indított az írásra.
A The Economist számomra a legjobb hetilap. Közel hatvan éve vagyok lelkes olvasója. A legutóbbi számában csak három Kínával kapcsolatos közlését vetem össze.
Pár napja kivégeztek Kínában egy angol állampolgárt, akit négy kiló heroinnal kaptak el. Ezért nemcsak Kínában, de számos távol-keleti országban halálbüntetés jár. Mint minden angol újság, ez is foglalkozott a kivégzéssel. Ezzel még nem is lenne bajom, ha az újságok arról írnak, amire az olvasók kíváncsiak. A piacról élnek. Az azonban bosszant, hogy az angol miniszterelnök tiltakozik a kivégzés ellen. A miniszterelnök úrnak illene tudni, hogy a kábítószer elleni harcban neki volna ehhez a világon a legkisebb erkölcsi alapja. Jó másfél évszázada az ő elődje küldött hadihajókat az akkor szinte védekezésre képtelen Kínba, azzal, hogy harcolják ki az ópium behozatalát tiltó törvény visszavonását. Mivel most a világ röhögne azon, ha hadihajókkal akarná megakadályozni az angol drogcsempész kivégzését, hát megelégszik a tiltakozással.
Mellékesen a The Economist megjegyzi, hogy Kínában nem nagy ügy a kivégzés, hiszen az elmúlt évben 1.700 volt. Egy gazdasági szaklapnak illene ezt a számot egymillió lakosra vetíteni. Ez a mutató alig több évi egy kivégzésnél. E tekintetben tehát Kína Anglia számos baráti országánál is példamutatóbb lehetne.
Alap másik panasza, hogy egye ellenzéki, már néhányszor emiatt büntetett politikust 11 év börtönre ítéltek. A fejlett Nyugatot nem zavarta, ha a múlt század első felében, a fasiszta országokban, vagy éppen Japánban ennél sokkal kisebb politikai ellenfeleket bírósági eljárás nélkül eltették láb alól.
A lap egy harmadik írásában közöl egy statisztikát arról, hogy hol mennyire van megelégedve a politikával a lakosság. Ebből az derül ki, hogy a felsorolt nagy és fejlett országok közül Kína messze kiemelkedik, Ott, az amerikai közvélemény kutatóintézet adatai szerint a lakosság 87 százaléka megelégedett a rendszerrel. Ez a szám az előző évhez képest is emelkedett. Ezzel szemben ugyanez a mutató Angliában csak 21 százalék, és egy év alatt 7 százalékkal romlott. Németországban 41 százalék, és 9 százalékkal nőtt. Az Egyesült Álalmokban 36 százalék, és 13 százalékkal javult egy év alatt.
A lap szerkesztőségének fel sem tűnt, hogy egymásnak ellentmondó információkat közöl.
A Magyarországra vonatkozó adatot nem ismerek, de sokat adnék érte, ha tudnám, hogy mennyi volt a rendszerváltás előtt, és mennyi ma. Kabaréba illető, hogy a hazai liberálisok, a lakosság egyetlen százalékának képviseletében, azt a Kádár-rendszert bírálják, amit akkor a nagy többsége elfogadott, és még ma is jelentős hányada a lakosságnak jónak tartja.
Javaslatom.
A politikai rendszer elfogadását, és annak alakulását rendszeresen közölni kellene. És tudomásul venni, hogy csak annak van erkölcsi alapja kioktatni más országok politikai rendszerét, akinek jobb ez a mutatója.
Mint a fentiekből kiderülne, hogy a legkevesebb erkölcsi alapja az angol miniszterelnöknek volna.
Abban is biztos vagyok, hogy az Egyesült Államoknak nem lenne joga Afganisztánban és Irakban demokráciát fegyverrel kikényszeríteni.
Ami pedig a magyar neoliberális újságírókat illeti, egy szavuk sem lehetne más országok kioktatására.
Sokkal békésebb lenne a világ, ha a közvélemény ismerné a különböző rendszerek hazai elfogadását.
Volna egy javaslatom.
Aki másik ország politikai rendszerét bírája, neve után, zárójelben, közölje a hazájában mekkora támogatást évez a politikai szakma a közvélemény előtt, és azt a számot,a mit a bírált országban mértek. Esetünkben, a munkáspárti angol miniszterelnök úr neve után zárójelben 21, a bírált Kína után pedig a 87 százalékos támogatás legyen feltüntetve.
