Kopátsy Sándor ED 2009-12-24
A NAGY VÁLTOZÁSOKAT NEM ÉSZELEJÜK
A tudományos és technikai forradalom olyan teret nyitott a műszaki tudományok fejlődése lőtt, amiről fogalmunk sem lehetett. Ezzel szemben az ugyancsak szédületes társadalmi változások világában szinte vakok maradtunk.
Ötezer év alatt nem történt akkora társadalmi változás, ami az elmúlt hetven évben. Ez a változás ugyan csak az emberiség alig harmada számára hozott minőségi változást, de korábbi viszonylagos belső egyensúly a kétharmadban felborult, a tudományos és technikai eremének, és a Nyugat beavatkozásai következtében sokszorosára gyorsult fel a népszaporulat. Ennek hatására az emberiség egyharmada példátlan mértékben gazdagodik, a kétharmada pedig képtelen a létszámnövekedését elviselni, rohan a vesztébe.
Mindez azonban alig tudatosult.
A klímaváltozással, természetrombolással riadoztatnak, de fogalmunk sincs arról, mit kezd fajunk a tízmilliárdot is meghaladó létszámával.
Ez jutott az eszembe akkor, amikor a Gallup egyik jelentését olvasom. Kiderült, hogy a jelenlegi felnőtt népesség 16 százaléka akar más országban élni. Nem közölnek a 700 millió más országba vágyók életkoráról adatot, de természetes, hogy az szinte a 15-40 év közti korosztályból kerül ki, és ezen belül a többségük férfi. Ezen az alapon becsülöm, hogy a világ férfi népességének harmada szeretné elhagyni az országát. Vagyis nem tekinthető hazafinak. Ez a tendencia azonban erősödni fog, hiszen az érintettek nagy többsége a túlnépesedő világban él, és az újabb nemzedékek egyre inkább ezeket, az új országot, hazát keresők táborát fogja gyarapítani, hiszen a többségük az egyre jobban lemaradó országokban él, és az iskolázottabb, nagyobb önbizalmú rétegből kerülnek ki.
Ennél figyelmeztetőbb felmérést nem tudok elképzelni. Ezzel szemben, nemcsak a világ sorsát alakító politikai erők, de még a társadalomtudósok is országokban, nemzeti államokban, nemzetgazdaságokban, nemzeti nyelvekben, nemzeti kultúrában gondolkodnak. Az illetékeseknek fogalmuk sincs arról milyen világban fognak élni a gyermekeik
A jövő tragikuma, hogy a fejlett világ nem számol a túlnépesedés következményeivel.
Ha jelenleg 700 millió ember akarja elhagyni az országát, akkor, joggal feltételezhető, hogy másik 700 millió akar az országai nagyvárosokba költözni. Ezt jelzi, hogy a milliós nagyvárosok lakossága veszi fel a népesség növekedésnek kétharmadát. Márpedig az ipari forradalom története megmutatta, hogy ezek a nagyvárosok a társadalom stabilitását felfogató forradalmak fészkei. Ezekkel szemben az uralkodó réteg elnyomó szervei tehetetlenek.
A mi állapot is egyértelműen jelzi, hogy milyen társadalmi veszélyekkel jár a túlnépesedés. De ez még csak a kezdet, hiszen a jelenleg országát is elhagyni vágyók száma gyorsan növekedni fog. Nagyon gyorsan hódítják meg az elmaradt világot a kommunikáció vívmányai, egyre szélesedik a réteg, amelyik informálódik, hogy a világ gazdag hatodában hogyan élnek még azok is, akiknek nincs képzettségük. Rövid időn belül az elmaradt világ lakossága az emberiség különböző csoportjainak életéről több információhoz jut, mint száz éve a gazdag országok egyetlen legfelső százaléka.
Az könnyen felmérhető, hogy a 700 millió jobb hazát keresőnek alig egy százaléka tudja megvalósítani a vágyát. Ez következik abból is, hogy a hazájukat elhagyni vágyók legfeljebb néhány százaléka olyan, akire a gazdag társadalmakban igény van. A tudományos, gazdasági, kulturális élet évente csak százezrekben kifejezhető képzett tehetséget vesz fel. Ezek értéke a befogadó országok számára évi tízmilliárd dollár többletjövedelmet, és a származási helyükön közel ekkora veszteséget jelent.
A gazdasági élet szakemberei százszor annyit foglalkoznak az országok közti tőkeáramlással, mint a szellemi vagyonéval, pedig a hatása lényegesen nagyobb.
Minél nagyobb az egyedek szellemi vagyona, azaz tehetsége és tudása, annál nagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy fejlettebb környezetbe menjen. Ezek tudásértéke hatványozottan függ a környezetük relatív fejlettségétől. Számos képesség igazán csak a legfejlettebb társadalmakban érvényesül. Ma már, aki Nobel-díjas akar lenni, Amerikába kell annak menni. A kultúra é sport legjobban megbecsült, megfizetett, ismert nagyjai csak azok lehetnek, akik ehhez megfelelő környezetbe mennek.
A szellemi vagyon leggazdagabbjai nemcsak a legnagyobb vonzásnak vannak kitéve, hogy oda menjenek, ahol a legtöbbet érhetnek el, de a legkönnyebben mozoghatnak is. Ez óriási előnyt hoz a befogadóknak, és jelentős hátrányt okoz, ahonnan eljönnek. Az előny azonban nagyságrenddel nagyobb, mint az okozott hátrány.
A szellemi vagyon nemzetközi mozgásának hatással alig foglalkozik a közgazdaságtan. Egyrészt a fejlettebb környezetben a szellemi vagyon, a tudás és a tehetség értéke megsokszorozódik, sok esetben olyan érték jön létre, ami az eredeti környezetben nem is hasznosulhatott volna.
Még kevesebb szó esik arról, hogy az országukat elhagyó tehetség sikere az otthon maradottakat inspirálja, azokban követendő példát látnak. Ennek nagyon könnyen látható, megérthető példája, amikor Brazíliában, Afrikában a labdarúgás a gyerekek százezreit ösztönzi arra, hogy külföldön karriert érhetnek el vele. Brazília több száz labdarúgóját csábítják el a gazdag országokba, ott olyan jövedelmet érhetnek el, ami otthon csak álom volt. Ettől Brazília nem kisebb, hanem még nagyobb lett, hiszen a külföldón elért karrierek gerjesztik a buzgalmat, aminek eredménye otthon is biztosítja a világelsőséget. Ha nem volna lehetőség külföldre szerződni, nem lenne olyan utánpótlás, amikből otthon is marad elég a világelsőséghez.
E téren a butaság jó példája a magyar sportpolitika. Az olimpiai érmek számának maximalizálása érdekében olyan sportokra koncentrálunk, ami nem érdekli a nemzetközi sportpiacot. Vívunk, kajakozunk, öttusázunk, vízilabdázunk. Ezek elcsábításától nem kell félni. Bezzeg, ha volna olyan labdarúgónk, kosarasunk, hokisunk, teniszezőnk, aki az első tíz között van a világon, ritkán látnánk őket. Nincs a sportpolitikáról lesújtóbb minősítés annál, hogy a mi olimpiai bajnokainkat nem kell félteni, hogy elcsábítják.
Ennél nagyságrendekkel súlyosabb hiba volt a cigányság kizárása a társadalmi munkamegosztásból, és ösztönzése a minél több gyermekvállalásra.
Az európai méretű butaság volt a háborút követő újjáépítéshez importálni a Balkán, Törökország, Észak-Afrika sok millió képzetlen munkaerejét és családját.
A két észak-amerikai állam ismerte fel először, hogy a sok bevándorolni akaróból válogatni kell. Az általában gyenge minőségű 700 ezer egy százaléka aranyt ér. A nagy többségük befogadása azonban fajunk történelmének legnagyobb hibája lenne.
