Kopátsy Sándor EH 2009-12-17
EURÓPA LEMARAD
A magyar politika és közvélemény is csak azt figyeli, hogyan szerepelünk az Európai Unión belül, és szomszédjainkhoz képest. E z fontos, de sokkal fontosabb számunkra, hogyan alakul Európa nyugati felének a viszonylagos helyzete. Természetesen az is fontos, hogyan alakul a helyzetünk az EU 27 országának átlagához képest, de nem kevésbé fontos lesz számunka, hogyan alakul a közösség sorsa Észak-Amerikához, és a Távol-Kelethez képest.
Az egyénnek nem elég, hogy javítani tudjon az országában elfoglalt jövedelmi helyzetén, arra is szüksége van, hogy az ország relatív helyzete is javuljon. De hiába javul az ország relatív helyzete, ha az EU egyre jobban lemarad. De Európa nyugati felének sorsa végső soron mégis attól függ, hogyan fejlődik a világgazdaság. Ez a világgazdaság fokozódó integrálódásának a következménye.
Ez az igazság fogalmazódott meg nagyjaink elvárásaiban, hogy ne csak a saját sorsunkkal törődjünk, hanem a hazáéval is. Aztán kiderült, hogy a haza sorsa egyre inkább attól függ, mi lesz Európával, tehát nem elég hazafinak lenni, európaiságunk is követelmény. De ma már az sem vitatható, hogy a világgazdaság fejlődése, vagy kudarca a mi sikerünk, illetve kudarcunk is.
Az alábbiakban azt bizonygatom, hogy Európa nyugati fele, az élvonalon belül, de lemarad. 1900 és 2060 között Európa részesedése a világ népességén belül 25-ről, 6 százalékra csökken. Európa nemcsak területileg, de népességét tekintve is, kiskontinens lesz.
A kulturális és gazdasági jelentősége azonban nem csökkent ilyen arányban. Ennek ellenére e tekintetben sem rózsás a helyzet. A világgazdaság, még okkal inkább a tudományok, az emberiség szellemi vagyon három óriási agglomerációra, Európa nyugti felére, Észak-Amerikára és a Távol-Keletre centralizálódik tovább. Európa nyugati fele, 1900-ban, e tekintetben még a kétharmad felett rendelkezett, de 2060-ban ötödénél többre nem számíthat. Kontinensünk ebben a tekintetben is elveszi korábbi súlyának kétharmadát.
Európa nyugati felének a katonai, gazdasági és tudományos súlya 1500 és 1900 között példátlan mértékben növekedett a világ egészén belül. 1900 óta azonban gyorsan veszíti megszerzett jelentőségét. Semmi reális esélye nincs annak, hogy a súlyvesztésünk megáll. Márpedig az, hogy mi, magyarok hogyan fogunk élni 50, 100 év múlva, nem annyira rajtunk, mint kontinensünk teljesítményén múlik.
Európa nyugati felének négyszáz éves, 1500-1900 közti karrierje elsősorban gazdaságföldrajzi adottságán múlott.
- A Golf-áram páratlan éghajlati lehetőséget kínált a természetes csapadékra épülő földművelés számára. A nyugat-európai feudális társadalom volt az első olyan kultúra, amiben mind a növénytermelés, mind az állattartás párhuzamosan megvalósulhatott. Minden más kultúra vagy döntően növénytermelő, vagy döntően állattartó volt. Különösen azok voltak a család, a település szintjén. A hármas vetésforgós nyugat-európai földművelés volt az első olyan termelési mód, amiben szinte minden falu önellátó lehetett, hiszen maga termelte meg a szükséges növényeket, tartotta a szükséges állatokat, és elégítette ki ipari igényeit.
- A Golf-áramnak köszönheti Nyugat-Európa az óceánok meghódítását. A kontinens felé hozó szelek adtak bátorságot a parti övezettől való eltávolodáshoz. Nehéz volt elmenni, de könnyű és biztos volt a hazatérés. Márpedig Európa nyugati felének katonai, gazdasági világuralma az óceánok feletti uralomra épült.
- Európa nyugati felének páratlan földrajzi tagoltságára épült páratlan politikai tagoltsága is. Ebből a földrajzi tagoltságból fakadt a politikai tagoltság. A politikai tagoltságból fakadt a régiók közötti állandó versengés. A versengésből születtek a technikai találmányok és azok gyakorlati hasznosítása. Európa nyugati felének gyors meggazdagodását a gyarmatok feletti hatalomnak, azt pedig az óceánok felett uralkodó hajózásnak, és a lőfegyvereknek köszönhettük. A lőfegyverek gyakorlati alkalmazását pedig az egymás közti, rendszeres háborúk során fejlesztettük ki.
A 20. században aztán elindult Észak-Amerika gyors felemelkedése. A nyugat-európai puritánok által betelepített, kiépített Észak-Amerika vált a jobb kulturális és gazdaságföldrajzi adottsággá.
Észak-Amerika és Európa nyugati fele közti gazdaságföldrajzi különbséget ugyan senki nem tagadhatja, mégsem hangsúlyozzuk ennek a fejlődére gyakorolt hatását. Még sokkal inkább elhallgatjuk a kulturális, a viselkedési módban jelentkező különbséget.
A szinte példátlanul tagolt Nyugat-Európával szemben Észak-Amerika nagyon kevéssé tagolt. Európában minden közel van, Észak-Amerikában minden messze. A technika azonban időközben úgy legyőzte a távolságokat, hogy ma azok alig jelentnek integrációs akadályt.
Még kevesebb szó esik arról, hogy Észak-Amerika szinte egynyelvű, államokra nem tagolt térség, ahol nincsen az emberek térbeni mozgásának nyelvi és politikai akadálya.
Végül a túlnépesedett Nyugat-Európával szemben Észak-Amerika alulnépesedett, tízszeres nagyságú térség.
A Távol-Kelet mind méretében, mind népességét tekintve sokkal nagyobb, homogénebb, nyelvileg sem annyira tagolt térég, mint Európa nyugati fele. A homogenitása elsősorban kulturális. A lakosság viselkedési módja, takarékosság, szorgalom munkaszeretet, fegyelem, tanulási igény, stb. pedig egyre nagyobb fölényt fog eredményezni Európával szemben.
Európának csak a nyugati fele alkalmas arra, hogy a világ élvonalában maradjon. Ez előző két térséggel szemben mégis, szinte minden tekintetben, hátrányban van.
A legnagyobb hátrányt a politikai, nyelvi tagoltsága fogja jelenteni. Az Európai Unió ugyan a múlthoz képest óriási előrelépést jelent, de még ez sem számolja fel a tagoltságából fakadó hátrányát.
Az Európai Unió ugyan létrehozta az áruk szabad mozgását, javított, de messze nem eleget, az államok közti tőkemozgás tekintetében, de szinte semmit a munkaerő horizontális, államok közti mozgása terén. Ez önmagában amekkora hátrány, amit semmi más módszer nem lesz képes ellensúlyozni. Az Európai Unió országai közti munkaerőmozgás a kívánatosnak a tört részét sem éri el. Ennek kulturális és nyelvi akadályai is vannak.
Ami a nyelvet illeti. Ha az Európai Un ión belül az angol nyelvtudás elérni az észak-amerikait, Európa nyugati fele ötven év múlva legalább másfélszer előbb tartana, mint a jelenlegi nyelvi Bábelben. Az Európai Unió kevésbé fejlett államainak a relatív fejlődése megkétszereződne, ha angol lenne a nyelve. Ezzel szemben a nyelvi tagoltságból fakadó hátrány felismerésétől, megfogalmazásától, nem szólva annak leküzdésétől, távol áll az EU.
Köztudott, mégis passzívan nézzük, hogy az EU országaiban kevesebbet dolgoznak, alacsonyabb a munkára fogottság, kevesebb a ténylegesen ledolgozott órák száma, mint Észak-Amerikában, és e tekintetben még sokkal nagyobb a lemaradásunk a Távol-Kelettel szemben.
A kétségbeesésre elég okot adna, ha azt tételeznénk fel.
- Hol tartana az Egyesült Államok, ha az államai olyan görcsösen ragaszkodnánk szuverenitásukhoz, mint az EU tagországai?
- Hol tartanai Kína, ha az EU tagországoknál népesebb körzetei ragaszkodhatnának területi függetlenségükhöz?
Európa nyugati felét az vigasztalhatja, hogy csak a fenti két vetélytársával van hátrányban, a világ népességének kétharmada pedig vele sem versenyképes.
Magyarország pedig csak abban vigasztalódhat, hogy ugyan nem képes a nyugatabbra élőkhöz felzárkózni, de lemaradva is javul a helyzete a világ egészével szemben. Némi vigaszt jelent majd azoknak, akik az eredményt nem a maguk képességéhez, hanem másokhoz viszonyítva mérik, hogy tőlünk keletre, az ortodox keresztény kultúrához tartozók, még nálunk is jobban le fognak maradni az élvonaltól.
