Kopátsy Sándor EE 2009-12-05
A MINŐSÉGI MUNKAERŐ TERMELÉSE
(Kiegészítés az új közgazdaságtanhoz.)
A jelenkori fejlett társadalmak elsődleges feladata a munkaerő minőségének javítása. Mindent ennek kellene alárendelni. Ahol ezt jól oldják meg, minden megoldódik, ahol nem, ennek kárát vallják. Ezt illusztrálom egy konkrét példán.
Az Egyesült Államokban és Dél-Koreában vetik össze a korosztályok középfokú közép-fokú, és afeletti képzettségét. Az Egyesült Államokban ezt a képzettségi szintet a mai 55-65 évesek 85 százaléka elérte. Dél-Koreában viszont ennek a generációnak csak a harmada. Húsz éve már a dél-koreai fiatalok iskolázottsága meghaladta az amerikaiakét. Mára ez a szint a 25-34 éves generációban, az előbbi országban alig emelkedett, az utóbbiban pedig 98 százalék lett.
Az Egyesült Államok oktatási rendszerének elmaradottságát még jobban jellemzi, hogy a 30 ipari ország között a középfokon képzettek tudományos ismeretekben a 21., matematikában a 25. helyen vannak. Ezzel szemben a katonai kiadások terén torony magasan az elsők. A katonai erejük nagyobb, mint a 30 ipari országé összesen.
A tényekkel, az illetékesek tisztában vannak, és időnként felvetik, hogy tenni kellene valamit. Elsősorban több pénzt kellene áldozni az oktatásra, és egységesíteni a tagállamok oktatási rendszerét, és követelményeit. Ennek ellenére szinte semmi sem történt.
A jelenlegi felbuzdulásban a törvényhozás jóváhagyott 4 milliárd dollárt a követelmények egységesítésére. Szinte egy időben azzal, hogy az elnök 30 ezerrel növeli az Afganisztánban harcoló amerikai katonák létszámát.
Kabaréba illik a két cél összevetése. A világ egyetlen szuperhatalma százszor annyit költ arra a teljesíthetetlen feladatra, hogy Közpép-Ázsia két országában demokratikusabb legyen a rendszer, mint arra, hogy csökkentsék Dél-Koreához képest, az oktatásban jelentkező lemaradásukat.
Az arab országok demokratizálási erőfeszítéseinek nem lesz, mert nem lehet eredménye, az oktatás elhanyagolásának azonban felmérhetetlen a kára. Az Egyesült Államok ugyan kibírja, ha reménytelen feladatokra pocsékolja az erőforrásait, és elhangolja az oktatását, hiszen kedvére importálhatja a világ szellemi elitjéből azokat, akiket akar. Mégis hiányozni fog neki, hogy amikor oktalan hadakozásra fecséreli el a százmilliárdokat, de nem áldozott legalább tízmilliárdokat az oktatási rendszere javítására. A világ okosait ugyan meg tudja vásárolni, de a saját ostobáit neki kell eltartani. Ez pedig még a céltalan hadakozásnál is sokkal többe fog kerülni.
