Kopátsy Sándor EE 2009-11-16
AMI NAGYON EGYSZERŰ, NEHÉZ MGÉRTETNI
A közgazdászok még mindig tőkésként gondolkodnak. A vagyontárgyak annyit érnek, amennyit a piacon adnak érte. Ez az újratermelhető áruk világában igaz, de nem igaz a tőkék esetében.
Az Állami Vagyonügynökségben a privatizáció során képtelen voltam azt az elvet elfogadtatni, hogy nem az a fontos, mennyiért tudunk eladni egy vállaltot, másodrendű, hogy mennyit adnak érte, a fontos, hogy ki veszi meg. Még az is mellékes, hogy milyen nemzet állampolgára, vállalata a vevő.
Példaként azt hoztam fel, hogy az Ikarust egy buszgyártó világcégnek kell eladni, aki meg akarja venni ezzel az orosz piacot. A Richtert egy gyógyszeripari óriásnak, aki meg akarja venni az orosz piacot. A MALÉV-et egy amerikai nagy repülőtársaságnak.
Ma a piaccal rendelkező vállalatot nem a gyáráért, hanem a piacáért veszik meg. Ez a piac ma már csak a piac néhány legnagyobbjának ér sokat. Magyarország csak a KGST-ben lehetett jelentős az említett három vállalatával. A világpiacon ezek törpék. A világ másodosztályú vállalatainak sem sokat érnek, azok kezében is tönkre mennek.
A pénzéhes politikusok csak azt nézték, hogy menni pénzt kapnak érte. A nacionalisták, hogy a vevő magyar legyen. A korruptak, hogy mit lehet keresni, ha tovább adják.
Nem értettek, illetve nem akartak megérteni.
Minden vállalt az országnak annyit ér, amennyi munkabért, adót, beszállítót fizet. Ezekhez képest a profitjuk hova kerülése másodlagos. Az a tulajdonosának nemzeti hovatartozásától függetlenül oda megy, ahol jobban hasznosulhat. Nem is beszélve arról, hogy a gyenge tulajdonosnak nem is lesz profitja.
Tekintettel arra, hogy már az is eladtuk, amit jobb lett volna megtartani, csak egy jelentős vagyontárgy marad a föld. Ennek eladhatóságáról, annak módjáról már nem a neoliberális gazdaságpolitikusok döntenek, hanem a rövidesen hatalomra kerülő Fidesz. Félek, hogy ők a föld magyar tulajdonosát tartják elsődlegesnek. Nem mérik fel, hogy ezzel sok ezermilliárddal károsítják meg a földtulajdonosokat és óriási munkaalkalom vesztéssel a falvak lakosságát.
Jelenleg, a magyar földárak tört részét teszik ki a nyugatiaknak. Ennek az oka, hogy a mezőgazdasági vállalkozások jövedelmezősége katasztrofális.
Miért nincs a földnek Magyarországon ára?
- A rendszerváltás óta katasztrofális agrárpolitikát folytatunk. A rendszerváltás előtt a magyar mezőgazdaság, még az EU példátlan támogatásánál is, nagyobb támogatást évezett. A rendszerváltás után hatalomra került neoliberális közgazdászok a mezőgazdaságot magra hagyták, ezzel külterjes művelési módra kényszeríttették.
- A romantikus kisgazda-politika pedig az optimális farmergazdaságoknál sokszorta apróbb darabokra darabolta. Az MDF is elfogadta, hogy a kisparaszti gazdaság felemelkedése megoldást jelent.
- Az EU tagság sem hozott megoldást. A korábbi tagoknak járó nagyvonalú támogatásainak csak hányadát kaptuk meg. Ezzel versenyképtelenné váltak még a kellő méretű, és felszerelt néhány üzem is.
- Kizártuk a külföldi földvásárlókat. Ezt indokolttá tette, hogy a földek ára nevetségesen alacsony. Ezzel elkerültük, hogy a magyar föld olcsón a külföldi befektetők vagyona legyen. Azt azonban nem vettük tudomásul, hogy a földtulajdonosokat ezzel vagyontalanokká tettük. Nem tettük érdem nélkül gazaggá a külföldieket, de tartósan szegénnyé tettük a magyar földtulajdonosokat.
Hogyan lehet a föld értékét növelni?
Növelni kell a földművelés hatékonyságát. A rendszerváltás előtt, a szocialista táborban, nálunk volt a legnagyobb a föld értéke, a mi mezőgazdaságunk volt a leghatékonyabb. A rendszerváltás után, szétvertük a mezőgazdaságot, és Európa nyugati felén nálunk csökkent a legjobban a falusi lakosság munkaalkalma, a külterjes mezőgazdaságra való áttérés és a mezőgazdasági szektor támogatásának megszűnte után a földek értéke példátlanul alacsonyra esett.
A mezőgazdaság munkaerőigényét mintegy háromszorosára kell növelni. A rendszerváltás során mintegy másfélmillió munkahelyet szüntettünk meg, annak nagy többsége a mezőgazdaságot, és a falusi lakosság ipari munkavállalását érintette. A jelenlegi társadalmi, morális, és gazdasági válság oka ennek a munkaerőnek a kirekesztése a társadalmi munkamegosztásból. Ezek többségének visszahozása a munka világába, csak a mezőgazdaság belterjesebbé tételével oldható meg.
A jelenleg is élő munkahelyteremtő támogatást ki kell terjeszteni a mezőgazdasági föld forgalmára. Adásvételi szerződések csak akkor érvényes, ha ahhoz foglalkoztatási kötelezettség is tartozik. Ennek a kötelezettségnek az alapelve a munkahelyteremtés. Vagyis csak olyan föld adható el, illetve vásárolható, ami a mezőgazdasági termelés intenzitásnövelését szolgálja.
A Földművelési Minisztérium dolgozza ki ennek a tervét és bontsa le, velük egyeztetve, minden önkormányzatra. Ezzel létrejön olyan földforgalmi gyakorlat, ami a külföldiekre is vonatkozik. Tehát csak az vehet földet, aki azt a korábbinál intenzívebben, hatékonyabban hasznosítja. Azt pedig tudatosítani kell, hogy a földhasznosítás elsődleges célja a foglalkoztatás növelése, az egységnyi földön minél több jövedelemtermelés. Vagyis nem az elsődleges, hogy kié lesz a földterület műveléséből származó profit, tulajdonosi jövedelem, hanem az, hogy azon minél több jövedelmet termeljenek a munkaerőnek, mint bért, az államnak pedig, mint költségvetési bevételt. Tudatosítani kell, hogy a vállalkozások társadalmi haszna elsősorban az ott keletkező munkajövedelem bér, annak járuléka, a beszállítók teljesítménye, és a költségvetésnek fizetett összeg. Egyszerűen, a megtermelt nemzeti jövedelem egésze sokkal fontosabb, mint annak a porit része.
