Kopátsy Sándor EH 2009-11-13
EZ A NAGY HIBA
A népi írók táborában kezdtem pályafutásom, amiből fakadóan a lakosságvesztést társadalmi bűnnek tekintettem. Aztán közgazdászként megtanultam, hogy tartósan még az egy százalékos népességnövekedés sem viselhető el. Végül oda jutottam, hogy rövidtávon, esetleg néhány évtizeden keresztül a néhány tizedes csökkenetés nem nagy baj, de az egy százalék, hosszú időn keresztül, nemzeti tragédia. De ez az én véleményem, a magyar társadalmi tudat még a stagnálást sem viseli el. Van ebben igazság, hiszen a stagnálást csak az elöregedés, az élet meghosszabbodása biztosítja.
Ennek tudatában értetlenül állok a magyar politikai és közgazdasági értékelés előtt, amelyik hallgat a rendszerváltással járó tragikus demográfiai változás felett.
A tény: A Kádár korban az éves születések száma 150 ezer körül mozgott. A rendszerváltáskor már csak 125 ezer volt, és tíz év alatt 100 ezer alá csökkent. Ez azt jelenti, hogy a rendszerváltás húsz éve alatt közel egymillió embert vesztettünk, és az egy millió alatt még akkor sem lehet megállni, ha azonnal változást hozunk létre.
Ami csak a számokat illeti.
A rendszerváltás követő neoliberális politikai következtében egymillióval kevesebb lett a születés, mint az általuk átkosnak nevezett rendszer esetén. Ez az egyetlen adat is elég indoklás arra, hogy feléledjen a hazáját hisztérikusan féltő szélsőjobb.
Azt is értem, hogy a mintegy 400 ezer magyar zsidó levesztése nem kap a súlyának megfelelő visszhangot, mert rossz a lelkiismeretünk. De még a magyar történészek sem írták le, hogy a háborúelőtti zsidóirtásuk, és a háborút követő kivándorlásuk hoz hasonló nagyságú veszteség ezer ében nem ért bennünket. Nem annyira száma, a tekintetben sem volt rövid öt nagyobb, de minőségében, hiszen az a polgárosodás küszöbén a polgárságunk nagyobbik, ráadásul dinamikusabb felének elvesztését jelentette. Hiányukat száz év múlva is érezni fogjuk. Ma talán ötven százalékkal gazdagabbak volnánk, ha a második világháború után, 400 ezer zsidóval többen lettünk volna.
Az elvesztett zsidók száma csak a második világháborús emberveszteségünkhöz, hasonlítható. A minősége azonban nem.
A Sváb kitelepítés során mintegy 200 ezer lakost vesztettünk. Ők a parasztság élcsapatához tartoztak, és értékes szálat jelentettek a Nyugathoz való kötődésünkben.
Tehát a két háború közti úri világ bűne körülbelül akkora emberveszteség, amekkorát a neoliberális politika 25 év alatt okoz.
Ideje volna, ha az emberi jogok liberális bajnokai arra is gondolnának, hogy az ország lakosságának megtartásában nagyobb bűnt követtek el, mint a Horthy-, vagy a Kádár rendszer.
Nem is a kevés születés, hanem annak társadalmi struktúrája okozza majd a történelmi tragédiát. A rendszerváltás óta nemcsak harmadával kevesebb gyermek született, hanem romlott az azoktól várható teljesítmény is.
A rendszerváltással felszámolt másfélmillió munkahely elvesztése olyan mértékben lerontotta a lakosság biztonságérzetét, hogy harmadával csökkent a gyermekvállalás. Ez a csökkenés sokkal inkább érintette azokat a családokat, ahol a gyermekek eredményes felnevelése az átlagosnál jobbnak ígérkezik, és növelte a gyermekvállalást ott, ahol a felnevelés feltételei nagyon kedvezőtlenek. Sajnos még olyan adatokkal sem rendelkezünk, ami azt mutatná, hogy mikor, milyen szinten iskolázott családban mennyien születtek. Egy ilyen kimutatás, minden bizonnyal rádöbbentene arra, amivel a közvélemény tisztában van, hogy a kevés gyermek egyre nagyobb aránya születik ott, ahol a felnevelésük reménytelen, illetve az átlag alatti lesz.
Egészséges az a társadalom, a melyik ösztönösen egyre negatívabb módon értékeli a rendszerváltás óta folyó neoliberális politikát.
Ideje volna az elsődleges politikai követelmények állítani a lakosság számszerű, és minőségében egyre javuló újratermelése. Ezt a követelményt nem szabad a polgárjogok elsődlegessége elé állítani. Márpedig a szoclib koalíció ezt teszi. Ezzel a pénzt az ember elé helyezi, tehát embertelen.
Vagyis a neoliberális politika okozta történelmünk egyik legnagyobb veszteségét. Ennek következtében a következő generáció országa egymillióval kisebb, és mintegy negyedével szegényebb lesz.
