Kopátsy Sándor PP 2009-09-13
GONDOLATOK A MEGLEGEK FELVONULÁSRÁRÓL
Nem lehet olyan nagy bajban a magyar társadalom, hogy ne tekintse egyik sürgős és kiemelkedően fontos feladatának a melegek felvonulásának zavartalanságát. A főpolgármester büszke, hogy óriási erőfeszítések árán biztosítani lehetett a melegek felvonulását. A rendészeti miniszter minden rendelkezésére álló erőt mozgósított, az utcák tucatjait lezárta, hogy helyt tudjon állni.
Ugyan én is azon kevesek közé tartozom, akik szomorúan állapítom meg, hogy ebben a tekintetben is le vagyunk maradva a Nyugathoz képest, ha nem is annyira, mint a politikai kultúrában, a korrupcióban, a munkátlanságban, azaz a melegek ügyénél sokkal sorsdöntőbb területeken. Ezért tartom arányvesztésnek a cirkuszt, amit a kormány, és mindenek előtt az SZDSZ a melegek látványos felvonulása érdekében kifejt. Meggyőződésem szerint, ezzel nemcsak önmagának árt, de a melegeknek is. Ezt a lemaradásukat nagyobb türelemmel, csendben kellene kezelni. A tényleges sérelmeket kell törvényekkel és intézkedésekkel megelőzni, elhárítani. Azzal, hogy látványosan felvonuljanak, még várnunk kell. Ennek erőltetése a kormánynak, a liberálisoknak és a melegeknek árt.
A kormánynak ártott, mert a felvonulás minden áron való megtartása az ellenzék, mindenek előtt a szélsőjobb népszerűségét növeli. Márpedig ennek az erősödése ellen védekezni, hatvan éve nem volt olyan fontos, mint jelenleg.
Az SZDSZ-nek azért kellene most csendesebben védeni a melegek tüntetési egyenjogúságát, mert a reménytelenné vált helyzetét ezzel csak rontja. Nekik, akiknek a legnagyobb befolyásuk van a melegek tüntetését szervezőkre, és támogatókra, kérni őket, hogy most ne tüntessenek. Ez volna a leghatékonyabb lépés a tüntetést zajosan ellenzők, és mindenek előtt a szélsőjobbal szemben.
A melegek is azzal tettek volna a legtöbbet a közvélemény megnyerése érdekében, hogyha lemondják a tüntetést, azzal, hogy nem akarják fokozni a magyar közvélemény további jobbra tolódását. Azt is felmérték, hogy amikor az országnak ott is takarékoskodni kell, ahol többet kellene tüntetni, nem tartanak olyan tüntetést, aminek a védelme a hatóságoknak százmilliókba kerülne, és sok ember mozgásszabadságát gátolná. Reménykednek, hogy eljön a vidám melegünnepek ideje is. De nem a dacos felvonulásnak, hanem a békés ünneplésnek, amin nemcsak a melegek vesznek részt, hanem mindazok, akik örülnek, hogy eljutottunk idáig.
Ennyit a tűntetésről.
Mint társadalomtudós magyar társadalom érdekének tartok minden olyan lépést, ami a másság befogadását szolgálja. Erre, minél fejlettebb a társadalom, annál nagyobb szüksége van. Az érétkeket kell megbecsülni, nem az átlagtól való eltérést. A modern társadalom legértékesebb tagjait éppen az jellemzi, hogy nagyon nem átlagosak.
Ezzel szemben fajunk eddigi történetét a vérségi, az etnikai alapon való összetartozás jellemezte. A másokat mindig ellenségnek, betolakodottnak tekintették. Talán a leginkább üldözött mások a melegek voltak. Ezek szinte a jelenkorig, és most is csak a nyugati kultúra fejlettebb felében váltak közel egyenrangú állampolgárokká. Még a kereszténységnek, különösen a katolikusnak és az ortodoxnak is, nagyon hosszú utat kell megtennie, hogy befogadja őket.
Azt is látni kellene az illetéseknek, hogy a fél-perifériákon, ezen belül nálunk is, még messze van a közvélemény attól, hogy a melegeket minden tekintetben befogadja. A befogadást nálunk nem a melegekkel, hanem az etnikumokkal, mindenek előtt a zsidókkal és a cigányokkal kellene kezdeni.
A 20. században magyar társadalom legnagyobb bűne, amiért még száz év múlva is, nagyon nagy árat kell fizetnünk, a zsidóüldözésünk volt. Őket azért üldöztük, mert nálunk sokkal sikeresebbek voltak. Ezért a bűnünkért az úri középosztály volt a felelős.
A rendszerváltás legnagyobb bűne a magyar cigányság munkátlanságra ítélése volt. Ezért fizetni fogunk még száz év múlva is. Ezt a megbocsáthatatlan bűnt nem a cigányellenes jobboldal, hanem a cigányságot védők szerepét játszó liberális gazdaságpolitika követte el. Megnevezve az SZDSZ, és annak az MSZP-s szövetségesei, akik szinte a cigányság egészét kizárták a legális társadalmi munkamegosztásból, és máig semmit sem tettek ennek orvoslása érdekében. Ma nem lenne ilyen erős a Jobbik, nem számíthatna kétharmados többségre a Fidesz, nem tűnne el a politikai színpadról az SZDSZ, nem lenne ennyire gyenge az MSZP, ha a cigányságot nem ítélték volna munkátlanságra a liberális közgazdászok.
Hozzáteszem:
Ha az elmúlt húsz évben másfélmillióval többen kaptak volna munkát, a magyar közvélemény népünnepségnek tekintette volna a melegek felvonulását.
Ajánlás.
Nem szabad a napi eseményeket megítélni anélkül, hogy azok gyökerét nem keressük. Márpedig azok gyökerei mindig mélyen vannak.
