Kopátsy Sándor EE 2009-09-06
A MUNKAERŐ HÁROM OSZTÁLYA
Már az osztály fogalom használata is vitatható, hiszen nem egészen a társadalomtudományban használt osztálytól van szó. Ez új osztály abban az értelemben, hogyha nem is elég, de van köztük mozgás. Az volna a kívánatos, hogy minél gyorsabb, könnyebb legyen a mobilitása felfelé.
A tudományos és technikai forradalom olyan új társadalmi tagozódást hozott létre, aminek a kezelését még nem sikerült kialakítani. Még addig sem jutottunk el, hogy korunkban a világ fejlett hatodán a társadalomfejlődés túllépett az osztálytársadalmakon, és minőségileg új társadalom jött létre. Ebben nincs uralkodó osztály annak ellenére, hogy nem homogén a társadalomban a hatalom elosztása. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a hatalom egyre inkább az egyedek társadalmi hasznossága alapján osztódik el. Egyre inkább a társadalom elitje, azaz a leghasznosobb állampolgárok kezébe kerül a hatalom. Bármennyire tökéletlen egyelőre a leghasznosabbak kiválasztódása, rendkívül gyorsan megvalósul.
Itt nem megyek annak részleteibe, hogyan mérhető, állapítható meg, hogy ki, milyen hasznos tagja a társadalomnak, az élet spontán szelektálja. A tudásban, tehetségben és erkölcsben gazdagabbak, érvényesülése, ha nem is tökéletes, de korábban elképzelhetetlen mértékben megvalósul. A társadalmak közti verseny annak alapján dől el, hol valósul meg jobban a munkaerő minőségi szelekciója. Az a társadalom fejlődik, gazdagodik gyorsabban, amelyikben jobban érvényesül a minőégi szelekció.
A három minőségi osztály.
Minden modern társadalom tagjai, mindenek előtt a munkaképesek három csoportba oszthatók.
I. Akiknek a társadalmi haszna lényegesen az átlag felett van.
II. Akiknek a társadalmi haszna az átlag közelében van.
III. Akiknek nagyon alacsony, sőt negatív a társadalmi hasznuk.
A társadalmi hasznosság megállapítása viszonylag könnyű a társadalmi munkamegosztásba bevont munkaerő esetében. Ezek értékét a munkaerőpiac, az elsődleges jövedelemelosztás jól méri.
A piac egyre jobban megfizeti a munkaerő minőségét. A jelenkori fejlett társadalom az első, amiben a piacon kialakult közvetlen jövedelemelosztás egyre inkább a munkavégző minőségétől függ. Nem vitatható, hogy a fejlett társadalmakban a piac egyre inkább a munkavégzés minőségét fizeti meg. A képzett, tehetséges és erkölcsös munkaerő a modern társadalom szűk keresztmetszete, amit ezért egyre jobban megfizetnek. Bírálhatjuk a piac értékítéletét, de nem vitathatjuk, hogy korábban elképzelhetetlen módon, és szélességben a jövedelemelosztás a munkavégzés minőségén múlik. Ezt is lehet bírálni, de nem lehet tagadni, hogy ebben a tekintetben is minőségi változás történt. Sőt, a piac annyira differenciálja a munkajövedelmeket is, hogy minden fejlett társadalomnak progresszíven kell adóztatni és degresszíven visszaosztani a jövedelmeket, mert a munkaerőpiac elviselhetetlen mértékben differenciálja a jövedelmeket.
Miért kell minden fejlett társadalomban nivellálni a piacon kialakult jövedelmeket?
Mert a piac csak a társadalmi hasznosság közvetlen értéktermelő részét méri.
A munkaerőpiac nem mér egy sor társadalmilag rendkívül értékes munkát, feladatvégzést. A közgazdaságtan még nem tekinti értéktermelésnek a következő generáció újratermelését, a gyermeknevelést, a tanulást, a családfenntartást, a társadalmi példamutatást. Márpedig a társadalom működése, és még inkább jövője ezeknek a nem értéktermelő feladatoknak az ellátásától függ. A piac tehát éppen azzal nem foglalkozik, ami a társadalom jövője szempontjából a legfontosabb.
Most azonban a munkaerő érdekeltségével foglalkozunk.
I. Az átlagosnál lényesen értékesebb munkaerő hasznosítása.
Minél fejlettebb a társadalom technikai bázisa, annál kielégíthetetlenebb a minőségi munkaerőre irányuló igénye. Az ilyen munkaerő ugyan egyre növekszik, de nő ezzel együtt a hiánya is. Minél jobb a társadalomnak a minőségi munkaerővel való ellátottsága, annál nagyobb lesz az ilyennel szemben támasztott igénye. Ugyanis az ilyen társadalomban a nemzetközi munkamegosztás, tőkeáramlás annál jobban a magasabb munkaerő igényű feladatokat az ilyen társadalmakba viszi.
Mivel az átlagosnál lényegesen jobb munkaerővel szembeni igény kielégíthetetlen, abban a keresletéhez képest mindig hiány van, ezek a munkaadóval szemben erőfölényben vannak. Nem ezek vannak kiszolgáltatva a munkaadónak, hanem a munkaadó van kiszolgáltatva a minőségi munkaerejének. A munkaerő kiszolgáltatottsága ugyanis csak a kínálati többlete setében jöhet létre. Ez az oka annak, hogy az átlagosnál lényegesen jobb munkaerő nemcsak nincs rászorulva a szakszervezetek védelmére, de egyre inkább a tulajdonos igyekszik bevonni a tulajdonosi érdekeltségbe.
Néhány éve vizsgáltam meg, az EU tagországaiban, a tulajdonosi érdekeltségekben dolgozókat. Kiderült, hogy a nagyon magasan kvalifikált dolgozók valamilyen formánban vagy résztulajdonosok, vagy valamilyen formában, kvázi tulajdonosként is kapnak jövedelmet. Nagyon kevés a szakszervezeti tag közöttük. Elég arra gondolni, hogy a vállaltok vezető elitje valamilyen formánban részesül a nyersségben, a nagy beruházó intézetek, tanácsadók, ügyvédi, számviteli irodák tulajdonosi közösségek. Az erős farmerek szövetkezeti tagok.
Ebbe a munkaadónál is érékesebb csoportba, a tőkés osztálytársadalmakban a dolgozók ezreléke sem tartozott. Ma a legfejlettebb országokban már a dolgozók harmada ide sorolható, és ez is nagyon kevésnek mutatkozik.
Nem ismerek erre a rétegre vonatkozó foglalkoztatási rátát, de minden bizonnyal a teljes kihasználtság a jellemző.
A társadalmak elsőszámú távlati érdeke, hogy ebben a kategóriában minél magasabb legyen a gyermekvállalás. Ezt minden eszközzel támogatni kell. Ez az elképzelhető legjobb befektetés.
II. Az átlagos érékhez közeli dolgozók.
Az ilyen munkaerőben a kereslet csak időlegesen, a fellendülés idején éri el a kínálatot. Ezek foglalkoztatási feltételeit a törvényeknek kell szabályozni, ezek betartásáról a munkaügyi hatóságoknak és a szakszervezeteknek kell gondoskodni. A társadalom érdeke azt kívánja meg, hogy ezeknek a munkaképes korosztályaiban mintegy 80 százalékos foglalkoztatási ráta megvalósulása.
Az erős szakszervezet csak ennek a rétegnek érdeke.
A társadalom érdeke azt kívánja, hogy ebben a rétegen átlagos körüli legyen a gyermekvállalás.
III. Az a munkaerő, aminek képzettsége, tehetsége és erkölcse között akárcsak egy is, jelentősen az átalag alatt van.
Az ilyen munkaerő jelentős hányadának a társadalmi értéke negatív. Ezért a liberális munkaerőpiac a normatív munkaügyi feltételek mellett nem hajlandó foglalkoztatni. A tartós kizártságuk a társadalmi munkamegosztásból, lényegesen többe kerül a társadalomnak, mint az eltartásuk. Ezért, ezek számára olyan foglalkoztatási feltételeket kell teremteni, ami mellett munkához juthatnak.
A liberális közgazdászok ez esetben az állami közmunkákat tartják mg elfogadhatónak. Ez pedig az utolsó szóba jöhető megoldás. A vállalti szektor számára kell olyan foglalkoztatási könnyítéseket biztosítani, hogy az oldja meg e szektorban is az elfogadható, mintegy 60 százalékos foglalkoztatási rátát.
A liberális közgazdászok még mindig azon az elven vannak, hogy csak azt a munkaerőt kell foglalkoztatni, amelyik több eredményt hoz a munkaadójának. Márpedig a modern társadalomban a munkaerő jelentős hányada alkalmatlan arra, hogy a normatív foglalkoztatási feltételek mellett megtermelje a munkaadójának a bérénél nagyobb értéket. A társadalom érdek olyan foglalkoztatási feltételeket teremteni, ami mellett a munkaadó a gyenge minőségű munkaerőt is foglalkoztatni fogja. Akármilyen nagy a foglalkoztatás biztosító állami támogatás, az eltörpül a munkátlanságból fakadó károkhoz képest.
Tudomásul kell venni, hogy minél gyengébb minőségű a munkaerő, annak a tartós munkanélkülisége sokkal nagyobb kárt okoz a társadalomnak.
- Az ilyen munkaerő munkaképessége, a tartós munkanélküliség esetében, gyorsan leromlik. Ezért még rosszabb munkaerővé válik. Az ilyen munkaerőt csak a szervezett munkában való folyamatos részvétel képes a már elért munkaképességén tartani.
- Minél gyengébb minőségi munkaerő valaki, a tartós munkanélkülisége annál gyorsabban olyanná változtatja, hogy inkább él segélyen, de kényelmesen, mint megdolgozva az életfeltételeiért.
- Minél gyengébb minőségű a munkaerő, annál nagyobb erkölcsi romlást okoz a tartós munkanélkülisége. Ahol a gyenge minőségű munkaerő tartósan ki van zárva a legális munkavállalásból, nincs közbiztonság, vagyonvédelem.
- A gyenge minőségű munkaerő tartós munkanélkülisége aránytalanul magas gyermekvállalással jár. Márpedig a társadalom érdeke, hogy ott szülessen több gyermek, ahol felnevelési kilátások kedvezőbbek. Nem volna szabad megengedni, hogy azok vállaljanak sok gyermeket, akiknél a leggyengébb eredmény várható. Közveszélyes károkozás, hogy a leszakadt rétegben előbb támogassuk a gyermekvállalást, azzal, hogy majd valahogy meg fogjuk oldani azok eredményes felnevelését. Ez a remény még sehol nem igazolódott.
A társadalom jövőjét semmi sem teheti jobban tönkre, mint a megfelelő családi háttér nélküli gyermekvállalás.
Összegzés.
Minél fejlettebb a társadalom, annál nagyobb károkozás, ha a munkaerő három minőségi osztályával szemben azonos foglalkoztatási feltételeket követelünk meg.
