Kopátsy Sándor PB 2009-09-02
NAGY ÖRÖM, EGYETÉRTŐVEL TALÁLKOZNI
Nagy örömmel olvastam a Népszabadság 2009. szeptember, 1.-i számában, a Kordos Lászlót bemutató írást, amiből megtudhattam, hogy valami fontosban egyetértünk.
„A változás az evolúció hajtóereje.” Ez az egyetlen mondat kifejezte számomra azt, amit 1985 óta mondok. Darwin azt hitte, hogy a szelekció garancia a fejlődésre, vagyis a fejlődés motorja a tárgyában van. Ezzel szemben változatlan környezetben nincs fejlődés, mert azt csak a környezetváltozás hozhatja ki. Változatlan környezetben a biológiai fejlődés órája nem jár.
1986-ban, Ausztráliában jártam, és rádöbbentem, hogy miért állt meg az erszényeseknél a fajfejlődés ezen a kontinensen. Mert nem volt akkora éghajlatváltozás, mint amilyent az utóbbi hatvanmillió éven a többi kontinensnek át kellett élni. A Galapagos Szigeteken már jóval előbb, és a mély tengerekben még annál is okkal előbb megállt a biológiai óra.
A csillagászok azt kutatják, hol találnak olyan bolygót, amin az életfeltételek a földünkéhez hasonlók. Orr keresik az élet nyomait. Véleményem szerint ott kell keresni az élet nyomait, ahol egy bolygó története hasonlóan változatos volt a mi földünkével. A földünkön sem azért jelent meg az élet, mert ehhez ezek az életfeltételek meg voltak, hanem azért alakult ki a mi természetvilágunk, mert ilyen változásokon ment keresztül a föld. Aki a mi életünkhöz hasonló életet keres, annak olyan bolygót kell keresni, aminek nemcsak az adottságai, de a történelme is hasonló a mi bolygónkéhoz.
Elméletileg sok milliárd élet lehet a világűrben, de ezek közül egy a millióhoz az esély sincs, ami hasonló a mienkéhez.
Minden környezetben létrejöhet az élet, ha az sokat változott, de azok a legritkább esetben hasonlítanak.
Ma már azt is tudom, hogy még a szervetlen anyagok fejlődéshez is környezeti változásokra volt, és van szükség. Az, hogy a Földünk ma ilyen szervetlen anyagokból áll, a történetének következménye.
Mint társadalomtudós, azt csak később ismertem föl, hogy az emberi társadalomban is csak akkor van változás, ha változást követlen a környezet változása. Ebben is azonos a véleményem kordos Úrral, mert húsz éve már elírtam, hogy a jégkorszak megszűnésével járó óriási környezeti változások nélkül még mindig gyűjtögetnénk. Idézem Kordost. „Ha nincs felmelegedés, elképzelhető, ma is a vadkecske után rohangálunk.” Én, nemcsak elképzelem, de állítom is.
Örömöm telet abban is, hogy Kordos úr is úgy látja, hogy a klímaváltozással, természetpusztítással való ijesztgetés jó üzlet sok ezer tudós számára. „Nem a szennyezés visszafogása ellen vagyok, hanem a népbutítást viselem nehezen.” Erről csak annyit, hogy a fajunk létszáma messze az optimális fölé emelkedett, és ez a természetpusztítás fő oka.
Nekünk nem az örökölt természetre kell vigyázni, hanem a nekünk valóra. Az pedig maga is igazodik a környezetéhez. Nem azt a természetet kell úgy őrizgetni, amilyen ma, hiszen ma sem olyan, mint nélkülünk lenne. A természet is csak akkor fejlődik, ha a környezetéhez igazodása érdekében változásokra kényszerül.
Nem tudok, úgy a természetben járni, hogy ne találkozzak a növényvilágban a jégkorszakot követő adaptáció néhány csodájával.