Csökkentse áramköltségét

Csökkentse áramköltségét, növelje fénycsövei élettartamát: kattins ide!

balhasáb van, az oldaldobozaid viszont alapértelmezésben a jobbhasábba kerülnek. Menj be az Oldaldobozszerkesztőbe (Megjelenítés / Oldaldobozok), és kattints a Hasábcsere gombra!'; });
Csökkentse költségeit ! Növelje fénycsövei élettartamát, csökkentse áramfogyasztását egyszerre. www.energiatakarekos.com

Kopatsy Sandor gondolatai

Legidősebb közgazdász-gondolkodó irásai a múltról és máról.

Friss topikok

  • Urban Gorilla: A 18. Szazadban Kossuth meg meg sem szuletett. (2011.03.02. 22:43) Kossuth megítélése
  • syncumar: A rendszerváltás jelentős járulékos bűne, hogy megszakította a cigányság integrálásának a folyamat... (2011.02.23. 19:33) Deformálodott demográfia
  • Mr.Moonlight: Azt hiszem nyilvánvaló hogy a világ túlnépesedése korlátlanul nem folytatódhat. Az erőforrások kim... (2011.02.20. 09:19) A világ legnagyobb problémája a túlnépesedés
  • syncumar: Sajnos, ez az elképzelés is csak kormányzati akarattal és a megvalósítás lehetőségének biztosításá... (2011.02.19. 22:14) Haltermelés
  • UNIOHID.hu: "Semmi sem jelent több biztosítékot a jelenleg dolgozók öregkori ellátására, mint a minél képzette... (2011.01.03. 16:09) A nyugdíjak fedezete

Helyes foglalkoztatáspolitika

2009.07.24. 09:55 Kopatsy Sandor gondolatai

 

Kopátsy Sándor                 EP                   2009-07-18
 
HELYES FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA
 
A legutóbbi EU választás tükröt mutatott a rendszerváltás óta folytatott gazdaságpolitika csőjéről. Minden bajunknak a közös oka a rendszerváltással végrehajtott foglalkoztatáspolitikai fordulat.
A bolsevik rendszer tabuként kezelte a teljes foglalkoztatást. Akkor, ennek maga is csak a hibáit láttam, az előnyét nem. Ehhez kellett, hogy a rendszerváltás után áttérjünk a minimális foglalkoztatás gyakorlatára.
A marxizmusban csak a dogmákat látó bolsevik rendszer a teljes foglalkoztatást nem a gazdasági érdekre, hanem az ideológiára alapozta. „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” A nem dolgozást nem a gazdasági érdekre, hanem erkölcsi megfontolásra építette. Ennek a félreértésnek a csirája Marxnál is jelen volt, aki a munkátlanságot társadalmi fogyatékosságnak, és nem a gazdaságot szegényítő, és az erkölcsöt romboló állapotnak tekintette.
Mint tapasztalatlan közgazdászok, csak azt láttuk, hogy a teljes foglalkoztatás csökkenti a munkaerő motivációját, rontja a fegyelmét, visszaélnek vele a vándormadarak.
Az előnyeiről fogalmunk sem volt. Azokat most látom.
1. A mezőgazdaságra ítélt lakosság négyötödét át kellet emelni az iparba és a szolgáltatásba. Az ott maradt egyötöd is soknak bizonyult.
2. Minél fejlettebb a technika, annál kisebb a munkaerőpiac igénye a képzelten munkaerővel szemben. Márpedig azokat kellett munkára fogni.
3. A vállalati szektorban csak úgy lehetett alkalmazni a falvakról odaáramló képzetlen munkaerőt, ha erre az előírt átlagbér kényszerít.
A rendszerváltás óta uralmon lévő liberális gazdaságpolitika liberális munkaerő gazdálkodása győzött meg arról, hogy a teljes foglalkoztatás kisebb hiba, mint a liberális munkaerőpiacra bízott. Mi ezen a téren is túlbuzgók voltunk, akik átestek a másik végletbe. A rendszerváltás előtt 75 százalék felett volt a foglalkoztatási ráta, vagyis még a skandináv országokénál is magasabb, aztán pár év alatt lezuhantunk az 55 százalékra. Jelenleg az EU országok között nálunk a legalacsonyabb a foglalkoztatás.
A közelmúltban volt alkalmam Európa nyugati felének 17 országát összevetni az utóbbi száztíz év során elért fejlődésük alapján. Kiderült, hogy az egy lakosra jutó nemzeti jövedelemnövekedés és a foglalkoztatási ráta között erős az összefüggés. Gyorsan csak azok az országok növekedtek, ahol magas volt a foglalkoztatás. Ennél is gyorsabb növekedés volt ott, ahol nemcsak a foglalkoztatási ráta volt magas, hanem az évente ledolgozott órák száma is. Észak-Amerika és a Távol-Kelet.
A jelenlegi válság hatása is ott kisebb, ahol magas a foglalkoztatás és az évente ledolgozott óra.
A fejlett gazdaság nem az olcsó, hanem a jó munkaerőt keresi.
Az elmúlt ötven év során minden fejlett országban egyre jobban differenciálódtak a bérek, és a munkaerő költsége. Ennek ellenére minden fejlett országban hiány van a drága, de jó, és felesleg az olcsó, de gyenge minőségű munkaerőben. A piac tehát nem az olcsóbb, hanem a jobb munkaerőt keresi.
Ezek a tények bármennyire egyértelműek, a közgazdaságtan tudomásul sem veszi.
A gyenge minőségű munkaerőt is foglalkoztatni kell.
Minél gyengébb a munkaerő minősége a tartós munkanélküliség annál nagyobb társadalmi kárral jár. Ezeknek nemcsak a szakmai és erkölcsi leértékelődésük gyorsabb, hanem az a következő generációra is kihat. Még nem találkoztam olyan szociológiai felméréssel, ami megmutatta volna, hogy a tartósan munkanélküli családokban született gyermekeiből, milyen erkölcsű és képzettségű munkaerő lesz. Ilyen felmérések azért nem készülnek, mert kiderülne, hogy milyen társadalmi, erkölcsi és gazdasági kár származik a képzelten munkaerő tartós munkanélküliségéből.
Márpedig a modern társadalmat nem érheti hosszú távon nagyobb kár annál, mint az elveszett tehetség és a romló erkölcs.
Ezért kötelessége minden fejlett táradalomnak olyan munkaerő politikát folytatni, aminek hatására a foglalkoztatási ráta a gyenge minőségű munkaerő esetében is átlagos. Ezt a nagyon fontos társadalmi feladatot csak úgy lehet teljesíteni, ha az állam a gyenge minőségű munkaerő árát mesterségesen olcsóbbá teszi. Ezt, eddig egyetlen állam és egyetlen szakszervezet sem ismerte még fel.
Minden állam a munkaerő minőségétől, keresletétől független normatív foglalkoztatási feltételeket teremt. Ezért harcolnak a szakszervezetek is.
- Törvényesítik a minimálbért, akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a gyenge minőségű munkaerőben túlkínálat van. Ennek az a következménye, hogy csökken az ilyen munkaerő kereslete, romlik a foglalkoztatása. Amint javítani kellene, az rontják. Éppen a liberális közgazdászok azt hiszik, hogy a munkaadókkal a piaci áránál magasabb munkabért lehet fizetetni. Megoldás csak az lehet, hogy a piacon nem keresett munkaerő árát az állam kedvezményekkel mérsékli.
- Az állam, a szakszervezetek nyomásra, szigorítja a felmondási feltételeket. Ennek következménye, hogy a munkaadó eleve tartózkodik az olyan munkaerő felvételétől, aminek a számára megfelelő minőségben nem biztos, vagy csak rövid időre van csak rá szüksége. A nehéz és költséges munkaviszony megszűntetés sok esetben a fő oka annak, hogy a vállatok tartózkodnak az átmeneti munkaerőigényük kielégítésértől. E probléma megoldása érdekében külön felmondási könnyítéseket kellene biztosítani a tartós munkanélküliek esetében.
Az állam kötelessége olyan foglalkoztatási feltételeket biztosítani, amik mellett nemcsak az átlagos foglalkoztatási ráta nő, hanem az legyen közel azonos minden minőségi szinten.
A munkaadó és a munkavállaló közti erőviszony.
A közgazdaságtudomány még nem vette tudomásul, hogy a jelenkor fejlett társadalmában egészen más, döntően a munkaerő minőségtől függő a munkaadó és a munkavállaló közti erőviszony. A tőkés társadalomban elég volt, ha a munkaerő egyetlen százaléka magasan képzett, és tehetséges. De még erre a minősége is túlkínálat volt. Ezzel szemben a modern társadalomban a munkaerő egészével szemben van maga minőséi igény. Természetesen, a munkaerő egésze nem lehet tehetséges, jól képzett és erkölcsi tekintetben is kiváló. Vagyis a modern társadalom minőségi munkaerőigénye eleve kielégíthetetlen. Minél fejlettebb az alkalmazott technika annál kevésbé.
A piac számára a normatív munkaerőpiacon a teljes foglalkoztatás nem valósítható meg. Normatív feltételek mellett a munkaerő jelentős hányada nem éri meg munkaadónak a normatív árát. Ahol a legjobb a munkaerő iskolázottság és erkölcse, a munkaképes lakosság mintegy tizede nem kel el a piacon. Ilyenek a skandináv, az alpi és a távol-keleti társadalmak. Ezekben azt a tizedet a családi munkamegosztásban hasznosítják. A munkaképes korosztályok további tíz százaléka a felsőoktatásban vesz részt. Ezeket, logikusan foglalkoztatottnak kellene tekinteni. Logikátlan ugyanis éppen a legértékesebb foglalkoztatást, a tanulást, és a legkártékonyabbat, a tartós munkanélküliséget egy, negatív minősített rovatban összeadni. Gyakorlatilag a munkaképes korosztályoknak maximum a 80 százaléka vonható be a munkamegosztásba.
Minél messzebb van a munkára fogottság a 80 százaléktól, annál rosszabb a társadalom hatékonysága. Feltéve, ha nem erőszakot a foglalkoztatás. De még az erőszakoltabb teljes foglalkoztatás is jobb, mint az alacsony, a 60 százalék alatti.
Miért szükségszerű a progresszív jövedelemadóztatás?
Marxista módon magyarázom.
Minél jobb a munkaerő annál inkább az értéke felett fizetik meg, hiszen annál nagyobb ebben a kínálati hiány. Ezzel szemben, minél gyöngébb a minősége, annál kisebb a kereslet a kínálatához viszonyítva. A gyenge minőségű munkaerő ára érték alatti. Ezt nem lehet az értékükön foglalkoztatni, csak akkor, ha az állam az árának bizonyos hányadát magára vállalja.
A támogatás lehet a bérjáruléknak csökkentése, elengedése, és ha ez sem elég ahhoz, hogy a foglalkoztatásuk elérje a 60 százalékot, akkor utánuk adójóváírást kell alkalmazni.
Büntetlenül egyetlen fejlett társadalom nem engedheti meg az alacsony foglalkoztatást. Addig kell jók bérterheit növelni, a gyengék alkalmazásával járó költséget csökkenteni, az elbocsátási feltételeket könnyíteni, amíg nem lesz maga és a munkaerő minőségétől független a foglalkoztatási ráta.
Ezt csak az értheti meg, aki megérti, hogy a gyenge minőségű munkaerő tartós munkanélküliségénél semmi sem drágább a társadalom számára.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kopatsysandorgondolatai.blog.hu/api/trackback/id/tr301264542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása