Csökkentse költségeit ! Növelje fénycsövei élettartamát, csökkentse áramfogyasztását egyszerre. www.energiatakarekos.com

Csökkentse áramköltségét

Csökkentse áramköltségét, növelje fénycsövei élettartamát: kattins ide!

balhasáb van, az oldaldobozaid viszont alapértelmezésben a jobbhasábba kerülnek. Menj be az Oldaldobozszerkesztőbe (Megjelenítés / Oldaldobozok), és kattints a Hasábcsere gombra!'; });
Csökkentse költségeit ! Növelje fénycsövei élettartamát, csökkentse áramfogyasztását egyszerre. www.energiatakarekos.com

Kopatsy Sandor gondolatai

Legidősebb közgazdász-gondolkodó irásai a múltról és máról.

Friss topikok

  • Urban Gorilla: A 18. Szazadban Kossuth meg meg sem szuletett. (2011.03.02. 22:43) Kossuth megítélése
  • syncumar: A rendszerváltás jelentős járulékos bűne, hogy megszakította a cigányság integrálásának a folyamat... (2011.02.23. 19:33) Deformálodott demográfia
  • Mr.Moonlight: Azt hiszem nyilvánvaló hogy a világ túlnépesedése korlátlanul nem folytatódhat. Az erőforrások kim... (2011.02.20. 09:19) A világ legnagyobb problémája a túlnépesedés
  • syncumar: Sajnos, ez az elképzelés is csak kormányzati akarattal és a megvalósítás lehetőségének biztosításá... (2011.02.19. 22:14) Haltermelés
  • UNIOHID.hu: "Semmi sem jelent több biztosítékot a jelenleg dolgozók öregkori ellátására, mint a minél képzette... (2011.01.03. 16:09) A nyugdíjak fedezete

Mi vitte gödörbe az országot?

2009.07.06. 11:27 Kopatsy Sandor gondolatai

 

Kopátsy Sándor                  EP                  2009-07-01
 
MI VITTE GÖDÖRBE AZ ORSZÁGOT?
 
Az EU választás súlyos veresége nem józanította ki a veszteseket. Pedig az ok egyértelmű: a rendszerváltás óta az SZDSZ liberális politikájából sok lett a magyar választók négyötödének. Az SZDSZ-nek egy időre nem sok lehetősége van arra, hogy politikai befolyása legyen. Az MSZP-nek pedig jó időre megmarad a kétharmados kormánnyal szembeni ellenzék korlátozott szerepe.
Az SZDSZ-nek lesz ideje végiggondolni, hogy a magyar társdalomnak a liberalizmust befogadó képessége szűk, ha ennél lényegesen többet akarnak bevezetni, még az is elutasítja, amit indokolt volna befogadni. Tudomásul kell venni, hogy a magyar társadalomnak az a liberalizmus, amit az SZDSZ követelt, sokkal több a reálisan elérhetőnél. A lassabb tempó több eredményt hozott volna nemcsak az SZDSZ-nek, de magyar társadalom indokolt liberalizálásának is.
Az MSZP súlyos vereségének oka, hogy húsz éve tűrte az SZDSZ-nek, és a saját liberális szárnyának az uralmát.
Nem árt egy rövid visszapillantás.
A magyar politikai elit nem tanult az Antall-kormány súlyos bukásából, pedig a tanulság egyértelmű. Az MDF Antall elnöksége előtt népi, közép-jobb párt volt, vagyis olyan, amilyenné tette húsz év alatt az Orbán a Fideszt. Ezt az MDF-et alakította át Antall József konzervatív közép-jobb párttá, amivel megpecsételte a jövőjét, a 2010-es parlamenti választásig tartó politikai szerepét.
Antall József azzal tett történelmi kárt, hogy paktumot kötött a liberálisokkal, és azokra bízta a gazdaságpolitikát. Útjára engedett egy olyan liberális privatizációt, ami másfél kormányzati ciklus alatt másfélmillió embert két évtizednél hosszabb időre kirekesztett a társadalmi munkamegosztásból. Ezzel indult el a társadalmi és gazdasági válságunknak jelenlegi állapotába vivő folyamata.
A rendszerváltás óta történő eseményeket csak akkor érthetjük meg, ha felderítjük, milyen nemzetközi erők helyzeték Antall Józsefet az MDF élére, kényszeríttették az SZDSZ-szel paktumkötésre, a pártja népi-nemzeti karakterének elfojtására.
Ezek az erők érték el azt is, hogy a kétharmados parlamenti többség birtokában az MSZP koalícióra lépett, azaz „paktumot” kötött az SZDSZ-szel, és ennek alapján eltűrte, hogy még a káderpolitikáját is vele egyeztesse. A baloldali érzelmű Horn gazdaságpolitikai vonalvezetésére jellemző, hogy a gazdaságot előbb a liberális Bokros Lajos elvtársra, majd annak, csődje után a pártján belüli liberális szárny vezetőjére, Békesi Lászlóra bízta.
Bokros mára átlovagolt a már halódó MDF-be, ahol egy Habsburg ivadékkal karöltve, vezette az EU választási listát. A Bokrost támogató erők befolyására jellemző, hogy még ma is a magyar gazdaságpolitikai gyöngyszemének állítják be a Bokros-csomagot, annak ellenére, hogy az MSZP választási verségének egyik fő okozója volt. Legutóbbi MDF szereplésével kapcsolatban pedig fel sem vetették Bokrossal szemben a politikai vonalváltásait. Békesiről pedig köztudott, hogy még mindig, mindenben az SZDSZ-szel közös álláspontot képvisel.
A magyar gazdaságpolitikát húsz éve irányító titokzatos erőkre jellemző, hogy a Szovjetunióban közgazdásszá képzett Horn Gyulával, aki kétharmados parlamenti támogatást élvezhetett, bevezettették a világ legliberálisabb kötelező, magán nyugdíjrendszerét, és Horn fejezte be a minden, ami eladható, eladó, privatizációt.
A MSZP számára végzetes lépét ugyanezek a külső erők hajtották végre, amikor a párt elnökségével szemben, elővették a kalapból a már előkészített liberális, a pártja által elvezényelt privatizációból milliárdossá emelkedett jelöltjüket, Gyurcsány Ferencet. Aki elhatározta, hogy bevezeti az angolszász liberalizmust. Nagyképűsége nemcsak a közvélemény, de a párját támogatók egyre nagyobb hányadát az MSZP-vel szembefordította. Azonban ez sem volt elég a baloldalnak ahhoz, hogy bukásának igazi okára a liberálisokkal való elvtelen szövetsége. Azt pedig, hogy az MSZP nem akar megváltozni, jól mutatja, hogy bukott vezérük bízzák a párt pénzével való gazdálkodást, és ideológiájának formálását.
MIBE KERÜLT A LIBERÁLIS GAZDASÁGPOLITIKA
Minden szakmai fantáziát messze meghaladónál is sokkal többe.
A rendszerváltást követő négy évben a többi csatlós országoz viszonyítva is visszaesett a gazdaság. Ennek következtében, néhány év alatt elveszett az egy évi nemzeti jövedelmünk mintegy kétharmada, vagyis annyi, amekkora az állami adósságunk.
Ennél is sokkal nagyobb veszteséget okozott, hogy a liberális privatizáció során évtizedekre megszűnt mintegy másfélmillió munkahely. Másfélmillió munkaképes, de a normatív követelményeket kielégíteni nem képes munkaképes ember értéktermelése veszett el. A liberális közgazdászok elhitették az illetékesekkel, hogy az a munkaerő, amire a normatív foglalkoztatási feltételek mellett a piacon nincs kereslet, jobb, ha alamizsnán él, és megvárja, hogy létesüljön majd olyan munkahely, amelyik igényli.
Mindkét feltételezés óriási társadalmi kárral járó ostobaság.
A tartós munkanélküliség oka, hogy a normatív foglalkoztatási szabályok, a munkaerőpiac feltételei mellett, erre a másfélmillióra nem volt, és egyre inkább nem is lesz szükség.
Semmi alapja nem volt annak, hogy majd létrejöhetnek a leállított munkahelyeket pótló befektetések. Erre a munkaerőre a normalizált piacnak nemcsak akkor, de az óta sincs szüksége.
Már akkor figyelembe kellett volna venni, hogy a bolsevik teljes foglalkoztatás másfélmillió olyan munkaerőt foglalkoztatott, amire a liberalizált munkaerőpiacnak nincs szüksége. Nem csak akkor, de ma és a jövőben sem. Ezt a munkaerőt csak akkor lehet foglalkoztatni, ha az árát, az állam mesterségesen leszállítja.
A közgazdászok máig nem ismerték fel, hogy a szocialista rendszer csak azért volt képes fenntartani a teljes foglalkoztatást, mert az átlagbér szabályozása ezt államilag támogatta. Annak idején még a kabaré is azzal foglalkozott, hogy a jó munkaerőt csak akkor lehetett felvenni, ha két gyengét is felvettek mellé, akiknek az alacsony bére lehetővé tette, hogy a jó megfizetése ellenére ne emelkedjen az átlagbér.
Ezt akkor mi, én is, ostobaságnak tartottuk. Csak a hátrányát láttuk. Azt nem, hogy csak ezzel lehetett biztosítani a gyenge minőségű munkaerő, döntően a cigányság foglalkoztatását.
A rendszerváltás során is valami olyant kellett volna bevezetni, ami pótolja az átlagbér ellenőrzés funkcióját. Ma is ez volna a legfontosabb politikai és gazdasági feladat. Nem a munkátlanság mellett kellene garantálni az alamizsnát, hanem a munkáltatókat kell úgy támogatni, hogy érdemes legyen a tartós munkanélkülieket foglalkoztatni.
A liberális közgazdászok által levezetett privatizáció legnagyobb hibája abból fakadt, hogy a közgazdászok között általánossá vált a hiedelem, hogy a veszteséges vállaltokat nem érdemes üzemeltetni. Ezt a véleményüket arra alapozták, hogy a tőkés piacgazdaságban nem működhetnek tartósan veszteséges állaltok.
Ez ugyan még ott sem maradéktalanul igaz, de ostobaság volt elvárni a rendszerváltás során nálunk.
A tőkés gazdaságban is működnek veszteséges vállaltok, de csak olyanok, amelyek vesztesége nem haladja meg az amortizációjukat. A szocialista gyakorlatban, ahol általános volt a veszteség állami megtérítése, mert csak így tudták fenntartani a teljes foglalkoztatást, amit tabunak kezeltek. De magam is meglepődtem, amikor nem találtam a rendszerváltás során olyan nagy veszteséges vállalatot, aminek a leállítása javított nem rontott a költségvetési mérlegen. A legnagyobb arányú veszteséggel működő vállalt leállítása esetén is romlott a költségvetési egyensúly.
Ez a mérleg roppant egyszerű.
A leállítással járó megtakarítás a megtérített veszteség azon része, amit az állami támogatásként fizetett. A meg nem térülő amortizációt ugyanis nem térítette meg az állam.
A leállításból származó veszteség már nem ennyire egyszerű. A veszteséges vállaltok is fizettek adót, vámot, bérjárulékot. Ezek elvesztek. A kifizetésre nem kerülő bérek ugyan megtakarítást jelentettek, de ezzel szemben belépett a munkanélküli segély.
A leállításokból származó legnagyobb veszteséget azonban az erkölcsi hatás okozta. A tartós munkanélküliség során ugyanis leértékelődik a munkaerő szakmai és erkölcsi értéke.
A másfélmillió alacsony szakmai szintű, munkaképes ember húsz éves távoltartása a legális munkától, két okból okozott óriási kárt.
1. A munkára fogásuk esetében az egy munkásra jutó nemzeti jövedelemtermelés harmadát joggal tételezhetjük fel. Ezen az alapon a munkátlanságból származó értékveszteség, húsz év alatt, a nemzeti jövedelem tizede, összesen a kétszeresét.
2. Másfélmillió ember tartós munkanélkülisége ennél is nagyobb erkölcsi kárt okozott. Az indokoltnál sokkal jobban megromlott a közbiztonság, a kisemberek vagyonvédelme összeomlott, ami a szerény jövedelmű lakosság háztájija. A hétvégi kertek övezetét felszámolták. Mindez hisztérikus cigányellenességet szült, táptalajt teremtve a politikai szélsőjobb számára. Ez is lényegesen több gazdasági kárt okozott, mint az ország jelenlegi államadóssága.
A KÖVETKEZŐ NEMZEDÉKBEN TETT KÁR
Bármekkora a fent kifejtett kár, eltörpül a következő generációban okozott kárhoz képest.
Húsz éve felerősödött a nemcsak nálunk, de, szinte minden nyugati demokráciában jelentkező demográfiai torzulás: ott születik aránytalanul sok gyermek, ahol egyelőre kétségbe ejtők a kilátások, és ott kevés, ahol a tőlük várható eredmény kiváló. Ez az eleve iszonyú kárt okozó jelenség a rendszerváltás óta épen abban a rétegben erősödött fel, amelyiket a liberális gazdaságpolitika kiszorította a munkaerőt a piacról. Azzal, hogy a tartósan munkátlanságra ítélt réteg számára legális jövedelem csak a munkanélküli segély és a családi pótlék maradt, még a korábbinál is magasabbra ugrott körükben a gyermekvállalás.
Ezzel a következő generációtól várható munkaerő minőségének lényegesen romlása felgyorsult. Ez a demográfiai torzulás ötven év múlva el fogja vinni az arányos gyermekvállalás estén várható potenciális nemzeti jövedelem harmadát. Ennek a következményét még senki sem merte kalkulálni.
Összegzés.
Ennyi átgondolás is elég a feltéttelezésre, hogy ennyi kárt a zseniális ellenség sem tudott volna az országnak okozni, mint amit a liberális politika okozott.
A politikai kiútkeres0ést tehát nem a politikai eliten belüli személyi változtatásokban, hanem a liberális gazdaságpolitikával való gyökeres szakításban kellene látni.

Szólj hozzá!

Csökkentse költségeit ! Növelje fénycsövei élettartamát, csökkentse áramfogyasztását egyszerre. Van megoldás:www.energiatakarekos.com

A bejegyzés trackback címe:

https://kopatsysandorgondolatai.blog.hu/api/trackback/id/tr101229440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása