Kopátsy Sándor EE 2009-05-19
VAGYONADÓ
A nyugati világ egészét súlytó pénzügyi válság felgyorsította a magyar politikai válság berobbanását. A szavazótáborát elvesztett kormány minden pénzügyi forrást megpróbál hasznosítani. Így jutott odáig, hogy a vagyonadó bevezetését tervezi. Ugyan meg lennék lepve, ha megéri a bevezetést, de megpróbálja. Ezt az általam fontosan tartott adó lényegéről azonban fogalma sincs. Csak azt látják, hogy gyorsan valami pénzhez jussanak.
A vagyonadó olyan bevételi forrás, ami azonnal értelmét veszti, ha a kormány rendelkezik vele. Az a céljával és hatásával ellentétes.
A vagyonadót nem azért kell bevezetni, hogy az állam a lakosság vagyongyarapodásából jövedelemét növelhesse, hanem azért, mert a vagyongyarapításnak a lakossági megtakarítás ösztönzése mellett, az önkormányzatoknak a lakossági vagyon gyarapítására való feladatait ösztönözzék.
A klasszikus közgazdaságtan még nem számolt azzal, hogy a lakossági ingatlanok értéke is egyre nagyobb mértékben függ ahhoz, hogy azok hasznosításához milyen infrastruktúrát hoz létre az önkormányzat. Minél gazdagabb az ország a lakossági ingatlanok értéke, ára egyre jobban attól függ hol, milyen környezetben fekszik. Szinte nincs olyan önkormányzati fejlesztés, ami nem befolyásolja a térségében lévő ingatlanok árát. Ez ma már nemcsak azt jelenti, amit száz éve is, hogy milyen az ingatlan közművekkel való elláthatósága, milyen úton közelíthető meg, hanem attól is, hogy milyen messze van a villamos, az autóbusz megállójától, az iskolától, a bevásárlási lehetőségektől, van-e parkolási lehetőség, milyen a közbiztonság, milyen tiszta, mennyire fásított a környék, milyen társadalmi réteg lakja. Nincs olyan kerítésen kívüli körülmény, feltétel, ami bizonyos vevők számára ne volna fontos.
Az Egyesült Államokban tapasztaltam, hogy a gyermekes családokban az iskola közelsége, minősége az egyik legfontosabb szempont. Egészen más annak a szempontja, aki üzletet akar nyitni, vállalkozást kezdeni. Ezzel sok tekintetben ellentétes az öreg nyugdíjasok elvárása. A legigényesebb réteg számára a kilátás, a csend, a telek fekvése, parkosítása fontos. Összefoglalva azt mondhatjuk, az ingatlanok ára egyre jobban függ attól milyen az önkormányzat, milyenek az adott térségre vonatkozó tervei. Ez a tulajdonos oldaláról jelentkező érdek, amivel szemben ma nem áll önkormányzati érdek.
Az önkormányzatokat anyagilag kell érdekeltté tenni abban, hogy olyan fejlesztéseket hajtsanak végre, aminek eredményeként a legnagyobb a lakosság vagyonnövekedése. Ez másképpen fogalmazva azt jelenti, hogy az önkormányzatok számra jövedelemforrás legyen a térségükben létrehozott vagyonnövekedés.
A fentiek megvalósítása azért ütközik akadályba, mert a vagyon értéknövekedése nem jelent folyamatos jövedelemforrást. Ez jövedelemmé csak akkor válik, ha értékesítik, ha tulajdonost vált. Vagyis a vagyonadó az esetek többségében nem behajtható, hiszen a tulajdonos csak akkor jut a növekedett vagyonához, amikor eladja.
Az is probléma, hogy a vagyonadó a kisebb jövedelmű és kisebb vagyonú, családi házaikban élő öregeket, az érintgettek jelentős hányadát, irritálja. Az őket megadóztató állam súlyos árat fizet ezért az adóért a következő választáson. Ez ugyan a jelen kormányunkat nem érinti, mivel nem várhat semmit a választástól, de annál inkább az MSZP illetékeseit, nem is beszélve a Fideszről, és a halvány reménnyel induló kis pártoktól. A jelenleg tervezett vagyonadónak, szerencsére, nincs reális esélye.
Ennek ellenére a vagyonadót bevezetném, méghozzá úgy, hogy a folyamatos fizetés önkéntes, elfogadható, ha az a tulajdonos váltáskor esedékes.
Az illusztráció érdekében tételezzük fel, hogy a vagyonadó egységes és fél százalék. Aki fizeti, az önkormányzat által megállapított vagyonérték alapján megteheti. Ez esetben a vagyon tehermentes marad. Aki a becsült vagyonértéket irreálisan magasnak tarja, ne fizessen, ráterhelik. Nem kell félni attól, hogy az önkormányzat túlértékeli a vagyonokat, mert így nem jut adóbevételhez, azt a következő önkormányzatok fogják élvezni. Alul sem kell félni, hogy nagyon alulértékeli, mert a vagyonra táblázott követelések hitelfedezetet jelentenek.
Az önkormányzatok vagyonmérlegében a vagyonadóból fakadó ráterhelés szerepeljen. Ez a vagyon tehát úgy nő, ahogyan az önkormányzatok térségében a lakossági vagyon értéke növekszik. A növekedés két forrásból származik. Egyrészt az új ingatlanok belépéséből, másrészt a meglévők értéknövekedéséből.
Az önkormányzatok vagyonértékelését törvénynek kell szabályozni. A kiindulási értékelés szabad, és az országos ingatlan árindex alapján változik. Ettől eltérni csak önkormányzatoknak öt évvel korában meghirdetett döntése alapján lehet.
Tehát egyik fél ne legyen a másiknak kiszolgáltatva.
Az is egyértelmű, hogy aki sokat fektetett az ingatlanába, inkább fizet, mint aki passzívan élvezi. Az ilyenek vagyonadójához csak a tulajdonosváltás alkalmával jut hozzá az önkormányzat. Aki viszont megfizette a vagyonadót, annak nincs örökösödési és vagyonnövekedési illetéke.
Természetesen, a rövid írás nem tart a részletek megfogalmazására igényt, ezt ki kell dolgozni. A vagyonadó, sokkal jelentősebb törvény annál, semhogy egy átmeneti kormányra lehetne bízni.
