Kopátsy Sándor PM 2010-10-13
KIK MENNEK KÜLFÖDRE DOLGOZNI
Az EU egyik nagy elmaradása a munkaerő szabad áramlásában van. Az Egyesült Államok és Kína fölénye addig nem vitatható, ameddig a politikai, nemzeti és nyelvi akadályok fékezik le a legfontosabb termelési tényező, a munkaerő áramlását. De még ott sem tartunk, hogy merjük kimondani, az önagában versenyképtelenné tesz bennünket. Pedig a kimondás után még generációk fognak eltelni, amíg lesz az EU-nak a munkaerő nagy többsége számára közös nyelve. Még ott sem tartunk, hogy kimondjuk, ez mekkora visszatartó erő.
De még mesze tartunk attól is, hogy bevalljuk, a közös nyelv sem lesz elég, amíg ennyire heterogén az EU lakossága. Számos tagország lakossága alapvetően különböző normák szerint él. Mert a munkaerőpiacnak nemcsak a közös nyelv hiánya az akadálya, hanem az eltérő kultúra, viselkedési mód is. A tapasztalt azt mutatja, hogy könnyebb megtanulni a befogadó ország nyelvét, mint átvenni az abban elfogadott viselkedési normarendszert.
Több évszázados tapasztalat, hogy többnyelvű sokkal könnyebben lehet egy ország, mint eltérő kultúrájú.
Svájcban nem sokat zavar a három eltérő nyelv, mert ettől függetlenül azonos, svájci normák szerint élnek. Köztük csak akkor van különbség, amikor megszólalnak. A külföldiekkel szemben azonban bizalmatlanok, ha más normák szerint viselkednek. Svájcban egy otthon érzi magát, és befogadják, ha a tiroli, akár olasz, akár osztrák, ha a bajor, ha a szlovén, de már a nem alpi népek nehézségekbe ütköznek, és különösen, ha más kultúrkörhöz tartoznak.
Ezzel szemben Olaszországban, a közös nyelv ellenére, az északiak elzárkóznak a déliektől, és fordítva is. Sajnos ezt a természetes ellentéteket sokan, főleg a zsidóság fasizmusnak minősíti. A zsidóség esetében ez érthető, hiszen őket nem azért üldözték, mert nem tudtak beépülni, hanem azért, mert megelőzték az államalkotó etnikumokat is. Ennek ellenére ideje volna a természetes reflexeket elválasztani a fajgyűlöléstől.
Gondoljunk arra, hogy a kulturál8s asszimilációra képtelenekkel szemben türelmetlen svédek, svájciak, dánok, hollandok között erős a lemaradó etnikumokkal szembeni érzelem, de ők járnak az élen abban, hogy a hasonló kultúrájú etnikumhoz tartozókat befogadják.
Ezt azért fejtettem ki, mert az EU országok közti munkaerőmozgásban a többség olyan etnikumhoz, kultúrához tartozik, amit a befogadók nem szívesen fogadnak be, mert rosszak a tapasztalataik.
Nézem az EU országok közti munkaerőmozgást.
Egy milliónál többen csak az átlagosnál elmaradottabb országokból érkeznek. Alétszámuk sorrendjében, törökök, románok, marokkóiak, lengyelek, olaszok, albánok, és portugálok. Ezzel szemben Németországból csak a lakosság egy ezreléke megy külföldre. Romániából viszont a lakosság egy százaléka. Az ország lakosságához viszonyítva, a legtöbben, a nagyság sorrendje szerint, Albániából, Romániából és Lengyelországból mennek külföldre. Mi, magyarok több okból, elsősorban a nyelvtudás hiánya miatt, a legjobban otthon maradó nép vagyunk az átlagnál szegényebb tagországok között.
