Kopátsy Sándor PS 2010-10-13
A RENDSZERVÁLTÁS NEMCSAK RENDSZERVÁLTÁS
A napokban kezembe került a házasságkötések számának alakulása. Engem is megdöbbentett, pedig gyakran állítom szembe a rendszerváltás előtt, és utána a fontosabb társadalmi adatokat. Nagyon bosszant, amikor a politika előtte csak a rosszat, utána csak a jót látja. Ez ugyan életem során megélt minden politikai változás után így volt.
Nem foglalkoztam a házasságok társadalmi hatásával mindaddig, amíg a kezembe nem került a középkort kutató francia történészeknek a házasságkötők életkorát megmutató statisztika. Annak nyomán ismertem fel a Nyugat felemelkedésének kulcsát, a kiscsaládos jobbágyrendszer történelemformáló hatását. Bármennyire nyilvánvaló, és ismert volt, hogy Európa nyugati felén olyan feudális társadalom alakult ki, amiben a földesúri birtok nagy többségét az egyetlen házaspár által megművelhető földekre, jobbágytelkekre osztották. Ez a rendszer zseniálisnak bizonyult abban az értelemben, hogy a házasságkötést a felszabadult jobbágytelekhez kötötték. Ez volt az állandó túlnépesedési nyomás csökkentését szolgáló egyetlen ismert rendszer. Ehhez hasonló csak ezer évvel később, Kínában valósult meg a jelenkorban.
A kiscsaládos jobbágyrendszer lényegében egy olyan módszer megjelenését jelentette, ami csak akkor tette lehetővé a gyermekvállalást, ha volt szabad jobbágytelek. Ennek következtében a jobbágyság számára a gyermekvállalás csak akkor vált lehetővé, ha volt, mire megházasodni. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy ennek a rendszernek köszönhetően a világon először a gyermekvállalás nem a nemi érettséggel, hanem annál mintegy tíz évvel később történhetett. Vagyis a nők legtermékenyebb tíz éve kiesett, egy anyára 3-4 szüléssel kevesebb történhetett.
Ennek a rendszernek az volt a módja, hogy a házasság feltételét a földesúr biztosította. Ennek hiányában az egyház nem kötött házasságot, és nem ismerte el az újszülötteket. Jobbágytelek nélkül nem történhetett házasság, házasság nélkül született nem lehetett állampolgár.
Ez a rendszer tette lehetővé, hogy a Nyugat gyorsan a magas-kultúrák közé emelkedhetett, majd azok félévezredes működése során, azok közül is kiemelkedhetett. Számomra ennél fontosabb történelmi esemény kevés történhetett, a történészek mégsem figyeltek fel rá. Ennek következtében a történelmi tudatunk nem is tud róla. Ez ugyan nehezen érthető, de ennél is sokkal nehezebben érthető az, hogy a közelmúltban, Kínában bevezetett családtervezés még ennél is nagyobb hatású történelmi eseményt a kor társadalomtudománya nem értékeli, az erkölcse pedig elítéli.
Ez járt a fejemben, amikor azt láttam, hogy 1970-ben még közel százezer házasságkötés történt. A rendszerváltás évében ennek kétharmada, két évvel később már a felénél is lényegesen kevesebb, 2009-ben pedig a harmadánál alig több. Nincsen elég ismeretem ahhoz, hogy ennek történelmi hatását felvázolhassam, de azon botránkozom, hogy a közvélemény még ezt a tényt sem ismeri. A melegek társadalmi elfogadásával százszor annyit foglalkozott a sajtó, mint a társadalom legáltalánosabb sejtének, a gyermekvállalásra létrejött kiscsalád ilyen megváltozásával.
De ennél is sokkal fontosabb volna tudatosítani azt, hogyan változott meg a foglalkoztatás a rendszerváltás során. Közgazdászként nem ismerek fontosabb adatot annál, milyen mértékben vesznek részt a munkaképes állampolgárok a társadalmi munkamegosztásban. A foglalkoztatási ráta szinte egyik évről a másikra, 80 százalékról 54 százalékra zuhant. Az előbbinél magasabb nem volt akkor a vasfüggöny másik oldalán, az utóbbinál nincs alacsonyabb a 27 EU ország között. Ezt a két számot még nem hallottam politikus, vagy közgazdász számáról, annak ellenére, hogy mindannyian tudják.
Én, közgazdászként az is tudom, hogy olyan államok között nem lehet hatékony az, amelyikben az a mutató a legrosszabb. Az ilyen államnak nem lehet tartós pénzügyi egyensúlya, kevés államadóssága, a lakosságnak kellő megtakarítása, kiegyensúlyozott társadalmi egyensúlya. Aki ilyen országban azzal rémisztget, hogy egetlen párt uralma alatt nem lehet demokrácia, azoknak azt üzenem, ilyen foglalkoztatottság mellett másodrangú, hogy hány párt képviselői ülnek a parlamentben, mennyire szabad a sajtó.
