Kopátsy Sándor EH 2010-07-20
IZRAEL SEM KERÜLHETI EL AZ ARAB VILÁG SORSÁT
A tudományos és technikai forradalom olyan igényt támaszt a világ élvonalába kerülés elé, amit csak a Nyugat puritán, és a Távol-Kelet konfuciánus viselkedésű népei tudnak kielégíteni. Önerőből csak azok a népek, társadalmak képesek a világ élvonalába emelkedni, amelyek a két kultúrkörbe tartoznak.
Európában már nincs olyan társadalom, amelyeik puritán és ennek ellenére nincs az élvonalba. Az utolsók a bolsevik uralom alól kiszabadult szlovének, csehek és észtek.
Kelet-Ázsiában még két ország vár a felzárkózásra, a bolsevik terror alatt tartott Észak-Korea és a háború borzalmas veszteségei utáni Vietnám.
Ezzel szemben nem ismerünk olyan országot, amelyik lakossága ugyan nem puritán, mégis fejlettek közé emelkedett önerőből. Az önerőt azért hangsúlyozom, mert a közgazdaságtan nem tesz különbséget önerőből termelt, és bányajáradékból élvezett nemzeti jövedelem között. Elsősorban az olajban gazdag arab országok, ahol az egy lakosra jutó jövedelem a legmagasabbak között van, de ennek nagy többsége az olajtermelésük bányajáradéka.
Földjáradéknak nevezem azt is, ha egy ország helyzeténél fogva igen jelentős turistajövedelemhez jut, vagy a szomszédsága segíti. Ennek példája a Lisszabon – Róma vonaltól délre fekvő mediterrán térség. Ezek csupán azért élhetnek a jelenlegi szinten, mert egyrészt igen jelentős turistajövedelemhez jutnak, másrészt a saját országuk északi fele, és az EU példátlan mértékű segítségét élvezik.
E két kultúra sikerének másik feltétele, hogy ezeknél nagyon alacsony a természetes népszaporulat. Legyen akármilyen puritán vagy konfuciánus a lakosság viselkedése, ha a természetes népszaporulat az egy százalékot tartósan meghaladja, képtelen a felzárkózásra.
A jelen kemény társadalmi törvénye, hogy csak az a nép kerülhet, és maradhat a fejlettek élcsapatába, ahol a lakosság viselkedését a puritanizmus jellemzi, és nincs jelentős népszaporulat.
Ezt a kemény igazságot azért kellett előrebocsátanom, mert Izrael jövőjéről csak úgy lehet reális képet alkotni, ha szem előtt tartjuk, hogy milyen kultúrkörben helyezkedik el.
Izrael a második világháború után az őseinek kétezer éve otthagyott térségében alapította meg a zsidó államot. A kétszáz millió arab világ közepén, néhány millió lakossal.
Tekintettel arra, hogy az arab világban nem ismerünk egyelten olyan államot, ami önerőből, képes volna a fejlettekhez való felzárkózásra, hiszen az arab kultúra, viselkedési mód eleve ellentétes a puritanizmussal, vagy a konfucianizmussal, és minden arab nép többször gyorsabban szaporodik, mint amit még a kedvező viselkedési mód mellett is elviselhető lenne.
Nem értem, hogy az okos zsidók sem ébrednek annak tudatára, hogy elviselhetetlenül gyorsan egy szaporodó kultúrkör közepén való élés milyen sorsot determinál oda települt országuk számára.
Nemcsak a zsidóság, de a nyugati kultúra számára mindmáig nem vált felismertté, hogy fajuk, de egyetlen faj sem viselheti el a tartós növekedést. Már a tized százalékos növekedés sem tartható a fajok évmilliókban mérhető történetében. Az egyetlen százalékot pedig már az évszázadok sem bírják el. Az utóbbi száz éven azonban az emberiség nagy többsége az elviselhetőnek a többszörösével gyarapodik.
Az ostoba nyugat, élén az Egyesült Államokkal azon ügyeskedik, hogy demokratikus társadalmakat teremtsen az arab államokban, kivéve azokat, melyekkel szövetségi viszonyban van, azok lehetnek középkoriak.
A legnyilvánvalóbb tényeket azonban figyelmen kívül hagyja. Elég volna arra gondolni, hogy Irak lakossága az utóbbi negyven év alatt 9 millióról 29 millióra nőtt. Vagy Irán lakossága ez idő alatt 38 millióval lett nagyobb. A Közép-Keleten pedig 100 millióról 280 millióra nőtt a lakosság száma. Az eddig Izrael-barát Törökország lakossága 42 millióval nőtt negyven év alatt. Egyiptomé még ennél is többel. Nincs rá fantázia, milyen mértékű önpusztítást fog kiváltani ez az elviselhetetlen népességnövekedés. Ezzel szemben Izrael lakossága alig több egy századnyinál, és már az új betelepítésekkel alig növelhető.
Gondolhatja valaki, hogy ebben a túlnépesedő arab világban Izrael jövője biztosítható?
Ehhez a fenyegetéshez képest Irán esetleges atombombája játékszer.
Az Izraelt körülvevő arab világnak azonban nemcsak a száma nő fergetegesen, de a társadalmi instabilitása is. Ott ma már nincs olyan arab, illetve mohamedán állam, aminek társadalmát stabilnak lehetne tekinteni. Csak az biztos, minél lazább lesz a feudális, illetve diktatórikus rendszerük, annál inkább el fog szabadulni a lakosság nagy többségének hisztérikus antiszemitizmusa.
Az olajban leggazdagabb országok, épükön Szaud Arábiával, a mesterséges társadalmi tákolmányok, gazdagok, de bármikor megsemmisülhetnek. Nincs belső szilárdságuk. Addig maradhatnak, amíg a Nyugat érdeke a létük. De ez sem tarthat sokáig. A lakosságuk nagy többsége számára a rendszer anakronisztikus.
A két legnépesebb ország, Egyiptom és Törökország nem arab, csak mohamedán, de a lakosságuk óriási többsége hisztérikusan Izrael-ellenes. Az Izrael-barát, az Egyesült Államokra szorult politikai vezetése bármikor elzavarható, illetve önérdekből átállhat.
A zsidóság tehát abban a térségben építette újjá őshazáját, aminél instabilabb aligha található. Az ebből fakadó veszéllyel mégsem foglalkoznak.
A fenti tények ellenére Izrael szinte semmit sem tett annak érdekében, hogy bebizonyítsa, ottléte az arab világ számára áldás. Ezzel szemben úgy viselkedik, hogy irritálja az arab tömegeket.
A reálista külső szemlélő látja, hogy száz, de akár ötven év múlva Izrael állama már a múlt egyik kulturális kalandja lesz.
