Kopátsy Sándor PE 2010-08-08
MELEGEN AJÁNLOM
Böcskei Balász teszi fel a kérdést a Népszabadság Vélemény rovatában. Tüntetni némán, láthatatlanul?
Nemcsak a melegeknek, a védelmükre igyekvőknek is melegen ajánlom, hogy ne tüntessenek, ne legyenek látványosak.
A rendszerváltást megelőző években világosan láttam, hogy a bolsevik rendszertől való megszabadulás után, a magyar társadalom számára elviselhetetlenül hangosak lesznek a liberálisok. Ezt nem volt nehéz előre látni, mivel történelmi betegségünk, hogy nem volt, és a kevés is megfogyott polgárságunk okán liberalizmus hiányos társadalom vagyunk. Ezt a liberálisok soha nem vették tudomásul, olyan mértékű liberalizációt követeltek, ami egyelőre sok volt a társadalmi közvélemény számára, ezért azt is elutasította, amit nagyobb türelemmel elfogadott volna. Ezért a társadalom befogadóképességénél nagyobb liberalizálást erőltetők ártottak a legtöbbet a liberalizációnak.
A történelemoktatásunk sem indokolta meg, hogy miért polgárellenes a magyar társadalom.
Nyugat- és Kelet-Európa között három államalkotó nép, a porosz, a lengyel és a magyar államalkotása, kereszténysége óta ötöd annyi polgárral élt, mint tőlünk nyugatra. Ráadásul még ennek a hatod akkor polgárságnak nagy többségét is más etnikumok alkották. Ehhez járul, hogy a század közepére a többségében zsidó polgárokat is kiirtották. 1950-ben a magyar társadalomnak tized annyi polgára volt, mint 1930-ban. A bolsevik rendszer ezeket is üldözte, illetve polgárságuk megtagadására kényszeríttette. Máig nem valljuk b, hogy a Rákosi-rendszerbben a polgárüldözés elitcsapata a zsidó polgárságunk volt.
Már a rendszerváltást megelőző években nyilvánvalóvá vált, hogy arra a legjobban felkészültek a zsidó polgárok, és a két szakkollégium liberális fiatalsága volt. Az előbbiek a liberális SZDSZ, az utóbbiak a liberális Fidesz színében jelentek meg.
Tehát hamarosan két liberális párt jelent meg, mögöttük a liberalizmusban nagyon szerény magyar társadalom. A legpolgárosultabb nyugat-európai társadalmakban jó, ha egy liberális párt van, és az is a parlamentbe jutás küszöbén táncol. Megállapíthattam, a kettőből, néhány ciklus után, legfeljebb egy marad. Az sem volt meglepő, hogy az első választás után, Európában, a magyar parlamentben volt a legmagasabb liberális képviselet. Az SZDSZ lett a legerősebb európai liberális párt. A Fidesznek alig marad liberális tábor.
Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az SZDSZ az elért eredményét reális társadalmi hátérnek tekinti, és ennek tudatában arrogánsan viselkedik. Már a 90-es évek elején megjósoltam, hogy az arroganciájuk a vesztüket fogja okozni. Ezt egy tanulmányban meg is jelentettem. Véleményem ellenséges szándéknak tekintették, és körükben kegyvesztett lettem. Ha ma újra elolvasnák, talán megértenének.
Az SZDSZ hanyatlását azzal fékezte, hogy a következő választás után a vártnál is nagyobb fölénnyel nyertes MSZP koalíciós partnerének jelentkezett. Ezzel ugyan az életét meghosszabbította, de mivel az arroganciájából nem engedett, húsz éves tündöklés után megsemmisült.
A Fidesz viszont felismerte, hogy milyen politikai vonal, a nemzeti, radikális közép-jobb felel meg a társadalom többségének, átváltott erre a pályára. Ennek megfelelően már a következő választást megnyerte, de még nem volt annyira érett a kormányzásra, a következő két ciklusra, csak erős váltópártként marad meg. 2010-ben azonban példátlan győzelmet aratott.
Az ilyen arányú győzelemhez azonban arra is szüksége volt, hogy a liberális SZDSZ eltűnjön, az MSZP pedig liberális párttá válva elveszítse szavazói nagyobbik felét.
A szoclib koalíció katasztrofális vereségét elsősorban önmagának köszönheti. Elsősorban annak, hogy elviselhetetlen szintre csökkentette a foglalkoztatást, és ezen meg sem próbált javítani. Ebből fakadtak azok az erkölcsi bajok is, ami miatt a választók a kormány leváltására, a váltópártra szavaztak.
Most térek vissza a melegekre. Annak ellenére, hogy a magyar társadalom messze van attól, hogy nyugat-európai legyen. Ennek ellenére a melegekkel nem volt sok bajuk. A többséget ugyan zavarta a nyílt szereplésük, de nem volt olyan erős, hogy ebben a tekintetben gyors fordulatot kelljen követelni. Ennek ellenére az SZDSZ, és az MSZP liberális szárnya azt akarta, hogy a svédek színvonalára emelkedjünk. Érdekes módon, a skandináv jóléti társadalmak legvadabb ellenőzi a melegekkel szemben azokra hivatkoztak.
Gyurcsány trónra lépésével egyre jobban kiéleződött ez a kérdés. Végül már a belügyminiszter legfontosabb feladatának tekintette, hogy zavartalan legyen a melegek túlzó felvonulása. Az sem zavart az érintetteket, hogy olajat öntöttek a tűzre. Nem látták, hogy kocsmai szintre ment e téma is.
A melegek, és a türelmetlen liberálisok a melegek hangos szereplése, a vele való büszkélkedés elleni közvéleményt fasizmusnak minősíttették. Az emberiség egész történelme során, sajnos, jellemző volt a melegek brutális üldözése. Örülni kellene, hogy ez a fejlett világban, eltűnőben van. Ahogyan a mi bérünk alacsonyabb, mint a svédeké, a melegek megítélésében is van lemaradásunk. De nem akkora.
Én, megnyugvással vettem tudomásul, hogy az új kormány nem tiltotta be a melegek tüntetését, amiben nemcsak a melegek, hanem a jelenlegi árt politikai ellenzéke is részt vett. Nem sokan voltak. Megnyugodtam, hogy nem volt botrány, útjára kerülhet a másokkal szembeni türelmetlenséggel szembeni tőrelem. Az sem lepett meg, hogy Gyurcsány Ferenc szükségesnek érezte, hogy ő is ott legyen. Ezzel is bizonyította, hogy képtelen a magyar társadalom tempójában politizálni. Ennek is örültem.
Tegnap aztán olvashattam Böcskei Balázs írását, aki azon siránkozik, hogy a melegek, és barátaik némák maradtak.
Én azt szeretném, a melegek érdekében, ha türelmesebbek lennénk, az ő máságuk nem bűn, de nem is dicsősség, amivel hangosan kell dicsekedni. Én nem vagyok meleg, de nem is vagyok erre büszke.
