Kopátsy Sándor PP 2010-07-14
TÚL KELL LÉPNI AZ ANTALL-TÖGESSY PAKTUMON
Annak idején Tölgyessy jól kitalálta, milye Paktummal kell helyettesíteni az alkotmányt. Leült Antallal, és megállapodtak, hogyan kell választani a képviselőket, a köztársasági elnököt, milyen törvények módosításához kell a kétharmados többség.
Tölgyessy zseniálisan oldotta meg az SZDSZ érdekének megfelelő feladatot. A sikeréhez arra is szüksége volt, hogy Antall, joggal nem bízott a saját pártjában.
A könnyebb megértés érdekében, kezdem azzal, hogy miért volt Antall bizalmatlan a saját pártjával szemben, és miért bízott az SZDSZ-szel, de még az MSZP liberálisaival szemben. Azért, mert azok ültették őt az MDF élére. Az elmúlt negyedszázad magyar történetének megértéshez ugyanis még mindig hiányzik a kulcs.
Kik, milyen erők ültették Antall Józsefet a Forum élére?
Elsősorban az MSZP vezetésének liberális tagjai, többé-kevésbé a későbbi SZDSZ.
Magának, Antall Józsefnek is voltak politikai ambíciói, de azok nem a Fórumra, hanem apai örökségként, a Kisgazdapártra épültek. Nyilván őt magát is meglepte, hogy politikai ambícióit a hazai, és a nemzetközi szidóság is buzgón támogatja. Már jóval a rendszerváltás előtt, de a bolsevik rendszer bukását már érezve, Schulteis Emil, a buzgó MSZP-s egészségügyi miniszter, Antallt kiemeli a Piarista Gimnázium tanárai közül, és intézetet alapít a részére. Ennek az intézetnek a története is tanulságos volna ahhoz, hogy Antall József kettős szerepét jobban megértsük.
Azt könnyű megérteni, hogy a hazai, és a nemzetközi zsidóság választása miért esett Antall Józsefre. Mert az apja számura a magyar társadalom várható antiszemitizmusa ellen garanciát jelentett.
Reálisnak ígérkezett, hogy az első szabad választást közép-jobb párt nyeri majd meg. Erre a történelmi múlttal rendelkező Kisgazdapártnak volt a legnagyobb esélye. Ezért oda kellett elnöknek segíteni Antallt.
Torgyán József azonban elrontja a szépen kiépített tervet, mert megakadályozta, hogy Antall legyen az elnök. Ezt nemcsak Antall nem tudta elfogadni, hanem a rá építők sem. Közben a népi közép-jobb vonalára épülő Fórum gyorsan terjeszkedett. Ezért természetesnek tűnt, mint Antall, mint a külső támogatói számára, hogy Antallt a Fórum élére kell helyezni. Azt a feladatot Aczél György oldotta meg, akinek a népi értelmiség számos Forumos vezetőjével viszonylag jó kapcsolata volt. Ezeket meggyőzte arról, hogy számukra az ideális vezető, Antall József. Így került, az utolsó pillanatban Antall az MDF élére, és lett az első demokratikusan választott kormány elnöke.
Antall Józsefek azonban azt kellett látni, hogy a Forum nem Kisgazdapárt, tele van nyugtalan népi értelmiséggel. Az ő ízlésének az úri középosztály szerepét folytató, alkotmányos, konzervatív párt felet meg. Ezzé igyekezett átformálni a Fórumot. Ez sikerült is neki, de a Paktum idején még bizonytalan volt a sikerben. Itt csak mellékesen jegyzem meg, hogy Antallnak sikerült a lelkes népi értelmiség pártjából Dávid, Bokros és Habsburg triumvirátus pártját formálni. De ez a párt már a második választás után eltűnt volna, ha nem a Tölgyessy által megfogalmazott választási rendszert foglalja a Paktum az alkotmányba.
Tölgyessy zsenialitása a választási rendszerben jelenik meg igazán. Az ugyanis úgy lett rögzítve, hogy a kétharmados többséget minden századik választáson érhesse el egyetlen párt. Azzal, hogy a mandátumok többségét a listán lehet megszerezni, olyan választási törvény lépett életbe, amin, nagy valószínűség szerint, száz évben egyszer is csoda elérni. Ehhez ugyanis az kell, hogy a 176 választási körzet legalább 99 százalékát nyerje meg egyetlen párt. Tudtommal, ilyen a demokráciák többségében még nem fordult elő. Ez, bármennyire nyilvánvaló, máig nem vált köztudottá. Még nem olvastam olyan politikai elemzőt, aki felhívta volna a figyelmet arra, hogy a kispártoknak példátlan mértékű előnyt jelentő a magyar választási törvény. Ez azért volt örökösnek tekinthető, mivel arra nem lehetett számítani, hogy valaha lesz olyan párt az induló 5-6 között, amelyik megnyeri a körzetek 99 százalékát. Márpedig, csak ebben a reálisan elképzelhetetlen fölényben érhető el a képviselők kétharmados többsége. Arra ugyanis nem lehet számítani, hogy két párt fogjon össze, ahogyan ezt Horn Gyula megette, mert a második pártnak már elemi érdeke a választási rendszer fenntartása, hiszen a képviselői 90-100 százalékát a listának köszönheti.
Elnézést, hogy hosszabban bizonyítottam, hogy a jelenlegi ellenzéknek parlamenti léte is az Antall-Tölgyessy Paktumnak köszönhető. Az angolszász választási rendszerben a 176 képviselőből 173 volna Fideszes.
A jelenlegi választási rendszerben elképzelhetetlen volt a kétharmados győzelem. Ehhez, egyrészta Gyurcsány vezette, liberális MSZP, ésaz arrogánsSZDSZ elképesztően népszerűtlenségére, másrészt a magyar társadalompolitikai beállítottságára épülő, közép-jobb párttá átalakult Fideszre volt. E kettőnek csak az egyike lett volna elég.
A Fidesz történelmi győzelméhez arra volt szükség, hogy Antall József a Fórum népi-nemzeti karakterét szétverje, és a Fidesz számára megnyitja a népi-nemzeti tömegpárttá való átalakulás útját.
Még senkinek nem jutott az eszébe, ha nem sikerül külső erőknek Antall Józsefet a Fórum élére hozni, ez a párt, minden választást megnyer, és a Fidesz nem erősödhet meg, hiszen ehhez nem lesz számára nyitva a népi-nemzeti tömegpárttá válás tere.
Tölgyessy zsenialitásának köszönhetően, húsz évig kellett várni arra, hogy a politikai erők struktúrája a magyar társadalom karakterét tükrözze.
Orbán történelmi nagyságát annak köszönheti, hogy a pártját a magyar társadalomra szabta. A bal-liberális politikai erők katasztrofális verségét pedig azok idézték elő, akik a magyar társadalom emésztőképességénél sokkal többet akartak elérni.
A jelenlegi helyzetben az első feladat olyan alkotmányt, abban olyan választási törvényt alkotni, amiben nem a kispártok irányítják a nagyot, hanem a nagyobb önállóan képes keresztülvinni az akaratát. A reformok útját csak olyan választási rendszer szolgálhatja, miben a győztes mindent visz. Ha erre nem kerül sor, továbbra is azt a kudarcos útját fogjuk járni, ami az elmúlt húsz évet jellemezte.
Az ellenzék azon háborog, hogy a Fidesz a kétharmados többség birtokában csőstől hozza az alkotmánymódosító törvényeket. Én, húsz évig azon sírtam, hogy az alkotmány lényegi módosításra nem volt lehetőség.
Remélem, hogy az Antall-Tölgyessy Paktumtól meg fogunk szabadulni. Ennek kisebbik hibája volt az államelnök választást, nem a népre, hanem a parlamentre bízza. Nem lehet tekintélye az olyan államelnökinek, aki csak a pártjának szolgája. Ez most is bebizonyosodott. Orbán súlyosan tévedett, amikor ezt nem előzte meg az alkotmánynak elnökválasztást szabályozó fejezetének a módosítása. A jelen helyzetben valószínű, hogy Orbán elnökjelöltjét megválasszák, de legalább is a nép nem mondhatja, hogy nem ő választotta.
Ez is példa arra, hogy az Antall-Tölgyessy Paktumon túl kell lépni, illetve el kell felejteni.
Végül, rövid elméleti kifejtés.
A jelenkor történelme arra tanít, hogy az élen maradáshoz sem a sok párt veszekedése, hanem a többséget képviselő párt akaratának érvénesítése szükséges. Ez fokozottan áll a felzárkózni akarókra. A fél-perifériákon az állam politikai hatalmára még nagyobb szükség van. Ha egy állam még a fél-periférián van, de megjátssza a minden politikai erő játszadozását, úgy jár, mint mi, a rendszerváltás után. A még mögöttünk lévő orosz társadalomnak az egy párt rendszerre van szüksége, de úgy, hogy több párt is indulhat. A még alacsonyabb színtől induló Kínának pedig még az is nagyon korai, hogy a politikai demokráciával játsszon.
