Kopatsy Sandor gondolatai

Kopátsy Sándor               PD                   2010-07-08

 

 

Készülő Új közgazdaságtan címen megjelenő könyvemhez gyűjtöm a bizonyítékokat. Most éppen a világ népességének alakulását bemutató lepedő adatait elemzem.

Hatvan éve meggyőződésem, hogy a világ társadalmi és gazdasági fejlődésének fő akadálya az elviselhetetlenül gyors népszaporulat, amivel a társadalomtudományok nem számolnak, pedig ez a korunk legnagyobb tragédiája.

Az utóbbi negyven ében a világ lakossága 3150 millióval nőtt.

Ezen belül India lakossága 620, Afrikáé 580, Latin-Amerikáé 300 millióval nőtt. De megdöbbentő tény az is hogy Kínában, az erőszakos családtervezés ellenére, 540 millióval többen élnek, mint negyven éve.

Külön történelmi adat, hogy Kínában az éves népességnövekedés 20 millióról 8-ra csökkent, míg Indiában 12-ről, 16 millióra nőtt.

A becslések arról szólnak, hogy a népességnövekedés rátája csökken, de nem teszik hozzá, hogy a növekedés nagysága alig. A következő negyven évben is közel három milliárddal többen leszünk. De csak azért, mert Kínában a hatósági erőszakkal fékezett családtervezésnek köszönhetően, évente mintegy 12 millióval kisebb születésszámmal lehet számolnunk. Kínának köszönhetően a megelőző és a következő negyven éven az emberisé létszáma 1200 millióval kisebb lesz, mint nélküle volna.

Az előttem lévő anyag a világ országainak népességváltozásait mutatja be 1969 és 2009 között éves bontásban.

Ebből kiderül, hogy a világ népessége e negyven év alatt 3.1 milliárddal növekedett, ez 86 százalékot mutat. Vagyis ötven év alatt többet nőtt az emberiség létszáma, mint előtte százezer év alatt összesen. Aki nem ezt a tényt tekinti fajunk története legfontosabb, méghozzá legtragikusabb eseményének, képtelen figyelembe venni az arányokat. Ehhez a jelenlegi pénzügyi válság szúnyogcsípés. A klímaváltozás legpesszimistább jóslata legfeljebb egy nagy pofon. Ez meg egy rák utolsó stádiuma.

A problémával szembenézni nem merők arra hivatkoznak, hogy a növekedési ráta csökken, és egyszer meg fog állni. A következő ötven ében a növekedési társa valóban csökken, már most is csökken, de a nagyobb népesség kisebb rátája még jó ideig nem hoz kisebb növekedési mennyiséget. A még egyszer nagyobb létszám fele akkor rátával való növekedése, ugyanakkora létszámváltozást hoz. 50-60 év múlva minden valószínűség szerint túllépjük a tíz milliárdot.

Szerintem már negyven éve is többen voltunk az optimálisnál, ez alatt azt is értem, amit a természeti környezetünk képes elviselni.

Ötezer éve fajunk legnagyobb problémája, hogy a túlnépesedés féken tartását magára kellett vállalni. Közel tíz éve írtam egy könyvet arról, hogy az osztálytársadalmakat a túlnépesedés megfékezésének szükségszerűsége hozta létre. Függetlenül attól, hogy melyikben milyenek voltak a tulajdonviszonyok, kik alkották az uralkodó osztályt, mindegyiknek a fő feladata a születések számának korlátozása, és a halálozás növelése volt. Azt hittem, hogy kéziratom tudományos szenzáció lesz, de még kiadót sem találtam rá.

A 20. század közepére, a tudományos és technikai forradalomnak köszönhetően, az emberiség hatoda eljutott arra a szintre, amin már megállt a spontán népszaporulat, ezzel lehetővé vált a humánus, embert értékelő társadalmak létrejötte.

A fejlett, már nem szaporodó Nyugat hatására azonban a világ öthatodán lecsökkent az osztálytársadalmak népességfékező hatása, elszabadult a túlnépesedés.

Ez derük ki az előttem lévő demográfiai adatokból is.

Tehát folytatom.

1969-2009 között ugyan 29 százalékkal nőtt a fejlett világhoz tartozók létszáma, de ennek többsége nem a népszaporulatuk, hanem a kelet-ázsiai kisebb országok felzárkózásának a következménye. A fejlettek szaporodása negyven év alatt csupán 14 százalék volt. Az elmúlt negyven év során kétségtelenné vált, hogy a népszaporulatát megfékező, és a konfuciánus kultúra szülőhazáját jelentő, tehát puritán Kína felzárkózása már feltartóztathatatlan, a fejlett társadalmakba tartozó emberiség létszáma mintegy másfél milliárddal nőni fog.

A statisztika és a tudomány, fejlődő országoknak hívja azokat, amelyeket lemaradóknak kellene hívni, hiszen egyre jobban lemaradnak. Ezek népessége a fejlettek 14 százalékával szemben 105 százalékkal nőtt.

De csak azért ennyivel, mert az adatok még Kínát is ide számolják, ahol „csak” 68 százalékkal nőtt a népesség. Már itt is meg kell állni, mert a farizeus Nyugat háborog a kínai erőszakos családtervezésen. Ezzel szemben az általuk közölt tények szerint Kína lakossága ebben a legutóbbi negyven évben 540 millióval nőtt. Az is kiderül, hogy Kína ez alatt a negyven év alatt az éves 20 millió feletti népességnövekedését 8 millióra csökkentette. Tehát 500 millióval lett kisebb, mint akkor, ha nem vetnek gátat a gyermekvállalásnak.

Kínában az elmúlt évben még mindig 6 tizedszázalékkal nő a népesség, hosszú távon még az sem tartható egy eleve túlnépesedett térségben. Jelenleg már nem túlnépesedett, de fejlett kultúrát eltartani képes térség csak Észak-Amerikában, Ausztráliában és Észak Eurázsiában van.

A leggyorsabb népességnövekedés Afrikában és a Közel-Keleten volt. Kereken 180 százalék. A sivatagaitól eltekintve, a két térség lakossága már messze túllépte az eltarthatóság határát.

A létszámnövekedés Közel-Keleten Irakban 222 százalék! Iránban és Törökországban 136, illetve 120 százalék. A Nyugat, élén az Egyesült Államokkal, azzal foglalkoztatja indoktalanul nagy haderejét, hogy e térségben demokráciát vezessen be. Nem akad a Nyugaton egyetlen társadalomtudós, aki felvetné, hogy mekkora lenne a munkanélküliség, az anarchia a nyugati társadalmakban, ha az elmúlt negyven évben közel háromszorosára nőtt volna a lakosságuk. Arról nem is beszélve, hogy polgárág nélkül még senki sem tudott demokratikus társadalmat felépíteni.

Észak-Amerikában ma is alig több a munkaalkalom, mint negyven éve volt, de ott akarja bevezetni a demokráciát, és a társadalmi békét, ahol ez idő alatt két-háromszorosára nőtt a munkaképes lakosság. Közgazdász szemmel az ilyen vágyak, mondhatnám rémálmok, fegyveres bevezetését szorgalmazókat nehezen tudom normálisnak elképzelni.

Dél-Ázsiában 121, ezen belül Indiában 114 a népesség növekedése. Ebben a térségben már évszázadok óta jellemző a túlnépesedés.India ugyanfejlett nyugati társadalmaknál kétszer-háromszor gyorsabban növeli a nemzeti jövedelmét, de még ez is kevés ahhoz, hogy az évi 16 millió többletlakos számára földet, munkahelyet, lakást, infrastruktúrát teremtsen. De nem akadt egyetlen olyan közgazdász, aki kiszámította volna, hogy mennyibe kerül évente 16 millió lakos számára a szükséges életfeltételek megteremtése.

Latin-Amerikában 111 százalékkal többen élnek, mint negyven éve. Ez még olyan térség, ahol volna élettér, nincs túlnépesedve.

Eddig csak a túlnépesedés darabszámaival foglalkoztunk. Ez önmagában is akkor tragédiát jelenít meg előttünk, amivel fajunk még nem találkozott.

Fajunk történetében egyetlen nagy éghajlati változás történt, a jégkorszak végét jelentő felmelegedés. Ennek hatásával ezred annyit nem foglalkoztunk, mint az előttünk állóval. Ez a felmelegedés több ezer évig tartott, és óriási területveszteséggel járt éppen a korszak legsűrűbben lakott térségeiben. Máig nem láttam olyan térképet, hogyan nézett ki a szárazföld tengerparti része tizenötezer évvel ezelőtt. Pedig érdekes kérdésekre kapnánk választ.

Csak három olyan térséget említek, ami a Nyugat történelme szempontjából izgalmasnak tűnik.

- Hogyan nézett ki Európa atlanti óceáni partja? Mekkora térséget járt be naponta a dagály?

- Hogyan nézett ki a Nílus torkolatának partvidéke? Milyen sebesen rohant a Nílus a hetven méterrel alacsonyabb tengerbe?

- Hogyan nézett ki a mai Perzsa Öböl, a hetven méterrel alacsonyabb tengerszint idején?

- Mi foglalta el a Fekete Tenger mai térségét?

E kérdések megválaszolása nélkül nehéz megmagyarázni a térség 5-8 ezer évvel ezelőtti eseményeit.

Fajunk története szempontjából hasonló jelentősége volna annak, hogy az Ázsia nagy, kultúrákat hordozó folyamai torkolatvidéke hogyan változott meg a jégkorszak megszűnése következtében.

E korban legfeljebb néhány százmillió ember élhetett. Ezek nagy többségét, a fajok millióival együtt elpusztította a felmelegedés, de létrehozta a termelést, a növénytermelést és állattartást. Ennek következtében az önözhető térségekben százszorosra, az állattenyésztőkében pedig tízszeresre nőtt az eltartható képesség. Mai ismereteink szerint, ezt az eltartó képességet nagyon rövid idő, legfeljebb néhány évszázad alatt elérték. Ezt követően az embernek kellett kézbe venni a népességnövekedés féken tartását. Létre jöttek, mert létre kellett hozni, a halálozást magas szinten tartó osztálytársadalmakat.

A túlnépesedés számszerűsége is az emberiség története során létrehozott minden kárnál nagyságrenddel nagyobb. Ehhez sem lehet a felmelegedés által okozott kárral összevetni, mert nagyságrenddel nagyobb. Ennél is nagyobb kár származik abból, hogy a népszaporulat kontraszelekciót jelent fajunk érdekével. Csak az a népesség szaporodik, amelyikre sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nincs szükség, létrejötte iszonyú kárt okoz.

Magában a lassan szaporodó fejlett világban is kontraszelekció folyik. Anagyon lassan növekvő lakosságon belül és a bevándorlással is, kontraszelekció folyik. Ismereteim szerint minden fejlett társadalmú országban minél jobb a szülői háttér, annál kevesebb gyereket vállalnak, és minél rosszabb annál többet.

- Hazámban a leszakadt, tartósan munkanélküli, többségében cigány családokban károsan magas, a képzett, jómódú családokban pedig károsan alacsony a gyermekvállalás. Ezt én azzal jellemeztem, hogy ötven év múlva még egyszer olyan gazdagok lennénk, ha nem volna demográfiai kontraszelekció, és háromszor olyan gazdagok, ha a társadalmi érdeket szolgáló szelekció volna.

Az elmúlt nyolcvan év során a demográfiai kontraszelekciót politikai is erősítette. Akkor az átlagnál fejlettebb, iskolázottabb, puritánabb etikum, a zsidó és a sváb, tizenöt százalékát adta a társadalomnak, ma egyet. Akkor a lépéstarásra, sőt a normatív feltételű munkavállalásra is képtelen cigányság a lakosság egy százaléka volt, most tíz. Az etnikai összetétel romlása azt jelenti, hogy talán harmadával volna magasabb az egy lakosra jutó jövedelem, ha az etnikai összetétel a Trianont követő szinten maradt volna.

- Európa keleti felében többé-kevésbé jellemző a magyarországi helyzet. A legnagyobb minőségi veszteséget a zsidó és germán etnikum felszámolása jelentette. Még évszázadok múlva is ehet érezni, Közép- ás Kelet-Európában a zsidó és germán kisebbség hiányát. Közép-Európában a cigányság Kelet-Európában a közép-ázsiai, nagyon gyorsan szaporodó etikumok gyors szaporodása okoz egyre nagyobb problémát.

- Nyugat-Európában is általános, hogy a kedvező családi háttérben kevesen, a kedvezőtlenben sokan születnek. Mindenütt olyan családtámogatási rendszer működik, ami fokozza a demográfiai kontraszelekciót. Ott is szinte minden államban van olyan etnikum, amelyik elmaradottabb, de sok gyermeket vállal. Ahol nincs cigány, van arab, török.

Európa egészének demográfiai struktúráját súlyosan rontotta a zsidóségi kiirtása, kitelepülése, valamint az újjáépítésre behívott vendégmunkások tízmillióinak gyorsa szaporodása.

- Latin-Amerikában az átlagosan gyors népszaporulatot is jelentősen túllépi a két amerikai magas-kultúra térségében a szinte kipusztult indián őslakosság nagyon gyors szaporodása. Ott az indiánok jelentik azt, amit Európában a cigányok, arabok, törökök.

- Izrael létszáma ugyan jelentéktelen, de ott is mellőzik a saját lakosságukon belüli kontraszelekciót, a Nyugatról hazatelepültek alacsony, és a közép-ázsiai, afrikai ortodoxok nagyon magas gyermekvállalásának következményeit. Még kevésbé számolnak azzal, hogy a Közel-Kelet mohamedán lakossága a világon leggyorsabban szaporodik.