Kopátsy Sándor PP 2011-01-18
A MAGYAR ZSIDÓSÁG NEM KÉPES SZERÉNY LENNI
Közép- és Kelet-Európa még száz év múlva is szenvedni fogja, kiirtotta a zsidóságát. Ugyanis pótolhatatlanok. A Rajától keletre ugyanis olyan népek élnek, akiknek szükségük volna a nálunk sokkal ügyesebb, polgárosultabb zsidóságra. Nélkülük csak nagyon lassan képesek csatlakozni Nyugat-Európához. Ez egyértelművé vált, amikor a 19. század második felében kiépült a vasút, ezzel Európa keleti kétharmada sokkal közelebb került a nyugati egyharmadához, és a szárazföldi szállítás forradalmának következtében, megindulhatott a polgárosodás.
Ezt követően rövid száz év alatt az Európa keleti kétharmadán az eddig szinte a gettóiba zárkózott zsidóság kirepülhetett, és csodákra volt képes. Máig nem mérték fel, hogy hol tartott volna e térség a második világháború kitörése előtt, ha nincs zsidó polgársága.
Ez a térségre általában jellemző, de talán sehol jobban, mint Magyarországon, és azon belül is elsősorban Budapesten. Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy 20. század első felében nem volt a világon olyan város, ahol több zsidó élt, uralta a tudományokat, művészeteket és a gazdaságot. Ez természetesen akkor sem maradt volna így, ha nem szabadul rájuk a gyűlölködő antiszemitizmus, de azért egy húsz százalékos zsidó lakosságú Budapest generációkkal előbb lenne, mint ma. Ennek ellenére Budapest volt az a város, ahol a legtöbb zsidó életben maradt. Félreértések elkerülése érdekében ez nem magyar érdem, hanem a szerencsén múlott.
- Ha a nyilas kormánynak, és a náciknak idejük van, a pesti zsidókat is kiszállítják.
- Ha nem a háború végén ér ide a front, Sztálin ugyanúgy megvárja a pesti zsidók kiirtását, ahogyan megtette ezt a varsóiakkal.
- Ha nem a háború végén a budapesti náci katonai parancsnok sem fékezi a nyilas bandákat.
- Ha Sztálinnak a zsidókon kívül is lett volna itt kellő magyar kommunista káderállomány, nem építi itteni hatalmát olyan mértékben a zsidókra, ahogyan azt tette.
- Ha a magyar zsidók nem vállalnak csúcsszerepet a csatlósságban, még kevesebben maradnak a túlélők közül.
Mindennek tudatában, a zsidóságnak tudni kellene, hogy Jelenleg Budapest, a maga közel százezer zsidójával, ebben a tekintetben, Európában az élen áll.
De nemcsak ezzel kellene józanul számolni a nyugati zsidó sajtónak, hanem azzal is, hogy a második világháború óta nem volt olyan ország Európában, ahol a zsidóság akkora politikai, kulturális, és gazdasági szerepet játszott, mint Magyarországon.
Mind az európai, mind a magyar zsidóságnak ezzel számolni kellene. Nem jó a stratégiájuk, ha csak ott támadnak, ahol legalább részben, de megmaradtak.
Azon kevés magyarhoz tartozom, akik a magyar zsidóság szerepét még itt sem csak negatívnak látom, ahol a közvélemény óriási többsége annak látja.
Vegyük csak sorba.
- A háború után a magyar zsidóság túllihegte a sztálinizmust. Ezt ugyan joggal róják fel nekik, de én hiszem, hogy még rosszabb lett volna ez a néhány esztendő, ha Rákosi csak a néhány nem zsidó értelmiségire számíthat. Lehet, hogy ő örömmel épített a magyar zsidóságra, de lássuk be végre, hogy másra nem építhetett.
- Ahogy Moszkva 1953-ban megelégedett a Rákosi-klikk uralkodásával, a zsidó kommunisták többsége Nagy Imre mögé állt, és reform-kommunista lett.
- Az is megértem, hogy volt némi okuk arra, hogy néhány nap után a forradalomtól megijedjenek. Zsidóként én is megijedtem volna. Ennek ellenére a többségük újra beállt az ellenforradalomról beszélők, és bosszúállók közé.
- 1968 után ők lettek a gazdasági reform élcsapata, és szépen együttműködtek a népiekkel, annak ellenére, hogy azok között is sejtettek antiszemitákat.
- A rendszerváltás szelét is ők érezték meg először, és aktívan készültek fel arra. Ennek gyümölcse volt az első választáson történt kiemelkedő szereplésük. Súlyosan hibáztak azonban azzal, hogy előbb a konzervatív Antallal kötöttek paktumot, aztán a következő választás után a balos Horn Gyula vezette, abszolút többséget nyerő MSZP-vel, kormány koalíciót.
- Az SZDSZ és az MSZP liberális szárnya egészen 2010-ig uralta a gazdaságpolitikát. Ezen az sem sokat változtatott, hogy közben négy évig, Orbánnak volt koalíciós kormánya.
- A rendszerváltást követő húsz évben a szoclib koalíció uralkodásáról beszélhetünk annak ellenére, hogy egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a magyar választók egyre nagyobb többségét elriassza ez a neoliberális politika. A negyedik és ötödik választást már kis többséggel, az ügyességüknek, és Fidesz hibájának köszönhetően nyerték meg. Ebből azonban nem tanultak, és továbbra is a társadalom nagy többsége számára elfogadhatatlan liberális politikát folytattak.
- 2010-ben aztán megsemmisítő vereséget szenvedtek. A pártjuk megsemmisült, és az azzal együttműködő szocialista szárny erejét vesztette.
A 2010-es választáson kialakult politikai erőviszonyokat nem hajlandók tudomásul venni. Egyrésztcsaka Fideszkétharmados többségéről beszélnek, nem veszik tudomásul, hogy a maradó harmadnak a harmada a szélsőjobbé, vagyis velük szemben a négyötöd áll. A szélsőjobb erejét azonban nem az ők súlyveszett pártjaik, hanem a Fidesz kétharmados többsége teszi veszélytelenné. A magyar zsidóság csak akkor lehet a szélső jobbal szemben biztonságban, ha a közé-jobbnak kétharmados többsége van. Még nem találkoztam egy okos magyar zsidóval, aki tudomásul vette volna, hogy a Jobbikkal szemben csak a kétharmados Fidesznek van hatékony ereje. Ezt Nyugaton sem látják.
Az elmúl félévben azonban egyre erősödnek az aggodalmaim, hogy a magyar zsidóság maga ellen fordítja a magyar közvélemény egyre nagyobb többségét. Miután itthon nincsen a riogatásuknak visszhangja, minél hangosabbak a Fidesz ellenes kirohanásaik, annál népszerűbb lesz a Fidesz, hát a külföldi elvbarátaikhoz fordulnak. Ez azonban a köztudottan erős magyar nacionalizmust már annyira sérti, hogy azok is a zsidók nemzetárulásáról beszélnek, akik nem antiszemiták. A háború óta nem volt ilyen erős a zsidóellenesség, mint jelenleg. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar szidóság politikai szerepvállalása hosszú időre reményetlenné válik. Ez már nem a szélsőjobb, hanem a magyar társadalom reflexévé válik.
Ez ellen lehet azt mondani, hogy ezzel önmagának árt a magyar társdalom. Ezt gondolom én is, de azt is látni kellene, hogy jórészt maguk provokálták.
Meg kellene tanulni, hogy a politikában csak az igazság, amit el lehet fogadtatni. Az SZDSZ azzal zavarta önmagát a megsemmisülésbe, hogy nem számolt a magyar társadalom nagy többségének befogadó képességével.
Magyarországon hazaárulónak számít, aki külföldön jártja le az országot.
