Kopátsy Sándor PH 2011-01-09
IZRAEL ÉS MAGYARORSZÁG
Soha nem gondoltam volna, hogy ezt a két országot párhuzamba lehet állítani. Ma mégis egy olyan adat került a kezembe, ami erre késztet.
Kiderült, hogy a világ fejlett, és gyorsan fejlődő kétötödében a munkaképes korosztályok foglalkoztatásban a két legutolsó ország Izrael és Magyarország. Mindkét országban a18-65 éveseknek csak az 55 százaléka van bevonva a társadalmi munkamegosztásba.
Izraelben világos a súlyos kór oka. Az ország két zsidó kultúra közös országa jelentős arab kisebbséggel. A botrányosan alacsony foglalkoztatáson belül, jogos feltételezésem szerint, a Nyugatról bevándoroltak foglalkoztatatási rátája 80 százalék körül lehet. Mind a férfiaké, mind a nőké nagyon magas. Ez skandináv színvonal. Ezzel szemben a mohamedán világból betelepült ortodoxoké, és az araboké 30 százalék alatt lehet. Vagyis a Nyugaton ismeretlen mértékben alacsony. Ezen belül is alacsony a nőké.
Meggyőződésem szerint, ha volna rá adat, a nyugati eredetű zsidóság önmagában a világ egyik legfejlettebb társadalma volna. Ezzel szemben az ortodoxok, és arabok a legjobban elmaradottak lennének.
Ez önmagában is fenntarthatatlan társadalmi közösség. A jövője pedig még sokkal inkább az, hiszen a nyugati zsidóság nem, vagy csak lassan szaporodik, az ortodoxok és az arabok pedig több százalékkal. Az ebből fakadó torzulást az amerikai zsidóság bőkezű anyagi és erkölcsi segítsége, és az Egyesült Államok példátlan anyagi ás katonai támogatása, sem teheti tartósan fenntarthatóvá.
Magyarország jelenlegi helyzete a fenti szempontok alapján indokolja a párhuzamot.
A foglalkoztatás nálunk is ugyanolyan botrányosan alacsony. Ennek a bontásáról sincs anyag, de van véleményem.
A rendszerváltás óta, a magyar társadalom a foglalkoztatás szempontjából, nem annyira ketté, mint inkább háromfelé szakadt.
A felső harmadban a foglalkoztatás meghaladja a 75 százalékot, a középső harmadban a jelenlegi átlag, az alsó harmadban pedig aligha haladja meg a 30 százalékot. Az alsó harmad az alacsonyan képzett falusi lakosságot, különösen a cigányságot jelenti. Tegyük hozzá, hogy a rendszerváltás előtt, mind három harmadban 80 százalék felett volt. Húsz év alatt semmit sem javult, csak a társadalmi érdekkel ellenkező irányban torzult. Minél aktívabb, hatékonyabb egy, képzettebb egy réteg a gyermekvállalása annál inkább azzal fordítottan aránylik. A társadalmi deformációt bővítetten termeljük újjá.
Sose gondoltam arra, hogy a rendszerváltást követő húsz évben az SZDSZ, és az MSZP liberális szárnya nálunk az izraelihez hasonló társadalmi modellt épített.
Nincs sürgősebb társadalmi feladat, mint ennek a lebontása.
