Kopátsy Sándor PS 2010-12-24
SAJTÓSZABADSÁG
A bukott ellenzék azzal ünnepli a karácsonyt, hogy siratja az elvesztett sajtószabadságot. Ellenben szót sem ejt arról, hogy hárommillió magyar úgy ünnepel, hogy nincs munkája, alamizsnából él. Én ezt ezerszer nagyobb bajunknak tartom, mint a korlátozott sajtószabadságot. Ráadásul, a korlátozott sajtó szabadabb, mint amiről valaha álmodhattunk.
A sajtószabadságból eddig jól megélők valóban joggal aggódnak. Veszélyben forog az egzisztenciájuk. Eddig ugyanis jól megéltek a nyomtatott ajtóban azok is, akik mint politikai pártok megbuktak a magyar közvélemény, a választók döntése alapján.
A Fidesz elseprő választási győzelmet aratott az újságírók négyötödével szemben. A kormányra került Fidesz, élve az alkotmányban rögzített hatalmával, olyan sajtótörvényt hozott, ami a közvélemény támogatásával arányos nyomtatott sajtót fog biztosítani.
E azonban nem vereség, hiszen a modern, elektronikus sajtó korlátozottan is sokkal nagyobb információ választékot kínál, mint a legszabadabb nyomtatott sajtó jelenthet. Véleményem szerint, az interneten nem kell félni senkinek attól, hogy nem közölheti a véleményét. Jelenleg a hírportálok olvasottsága sokszorosa a nyomtatott sajtóénak. Amelyik politikai nézet jobban igazodik az olvasók elvárásaihoz, azt olvassák többen. Ráadásul, a nyilvánosság nyomon tudja követni, hogy melyik véleménynek van nagyobb fogadtatása. Ennek a publikációnak a költségei az olvasottságához viszonyítva olyan alacsonyak, hogy bőven megélhet a hirdetésekből is. Én három éve közlök a blogomon havonta 120-150 oldalnyi írásomat, és ehhez elég egy fiatal barátom kedvessége. A két sikeres hírportál naponta egy-egymillió felkeresést kap!
Nagyon boldog volnék, ha az érintett publicisták, nem a saját szabadságuk, hanem az egy millió munkahely teremtése miatt aggódnának.
Ma az egyik újságban arra hivatkoznak a sajtószabadság korlátozása miatt, hogy már az 1848. márciusi pontok között az első volt a cenzúra eltörlése. Ez kiütötte nálam a biztosítékot. Hetven éve azon botránkozok, hogy nem a jobbágyok felszabadítását, az ingyenes vagyonváltást tették meg egyetlen pontnak, hanem a sajtószabadságot, ami a kor lakosságának legfeljebb néhány ezrelékét érintette. Ugyanis ennyi volt akkor, aki újságot olvasott.
Az unió kimondását pedig Erdély halálos ítéletének tekintem ma is. A nagyobb függetlenséget követelő pontok pedig szegeket jelentettek a történelmi Magyarország koporsójában. Máig nem valljuk be, hogy a magyar állam függetlensége a kisebbségek elszakadási jogát is időszerűvé tette. Ezt Bécsben világosan látták, és Magyarország történelmi térségének felosztását indokoltnak tartották. Arról máig nem tájékoztatjuk a közvéleményt, hogy a császár már 1849 tavaszán aláírta az ország négy részre történő felosztását.
Ennek a ténynek a közlésére eddig nem volt lehetőség, most végre van. Van annak ellenére, hogy a jelenlegi parlament törvénybe iktatta Trianon feletti gyászunkat, és a Jobbiknak ez is kevésnek bizonyult.
