Kopátsy Sándor PG 2010-12-13
Végre, észre tért a Népszabadság
Csoda történt. A Népszabadság címoldalon közli, hogy tíz emberből négy nem dolgozik. A foglalkoztatásban utolsók vagyunk a 27 EU tagország között. Először ette húsz év után. Örülök a csodának, pedig azért nem ment messzire.
Az olcsóval nem közli, hogy ez a legnagyobb bűn a magyar társadalommal szemben. Ebből fakad a költségvetési hiány, az eladósodás, és mindenek előtt az erkölcsi züllés fent, és lent. Ennél elmarasztalóbb bizonyítványt a gazdaságpolitika, és annak vezetői nem kaphatnak.
A szoclib gazdaságpolitika a privatizáció során néhány év alatt kétmillió embert kizárt a társadalmi munkamegosztásból, és arra kárhoztatott, hogy az állam alamizsnán tartsa el. Húsz év alatt szó sem esett arról, hogy mi lesz ezzel a kétmillióval, és családjuk tagjaival. Most a szoclib bukása, és a Fidesz kétharmados győzelme után sem jut eszükbe, hogy mit tettek, hogy mi lett, és lesz ennek a következménye.
Azt fel sem említik, hogy mekkora bűn volt a veszteséges vállatok gyors felszámolása, és kétmillió munkahely megszüntetése, csak azt harsogják, hogy mennyire irreális, tíz év alatt, ennek felét visszahozni a társadalomba.
Hetek óta azon sír a szoclib sajtó, hogy elvették a kötelező, önkéntes nyugdíjpénztáraktól az állami támogatást, de egy szót sem ejt arról, hogy a privatizáció során kétmillió embertől elvették a munkát, és ezek öregkori ellátása nincs biztosítva. Számukra nem azok a rendszerváltás áldozatai, aki a társadalmi munkamegosztásból, a nyugdíjellátásból ki lesznek zárva, hanem azok, akik dolgozhatnak, és a járulékukat kötelesek a tőkésekre bízni.
A kötelező magán nyugdíjpénztárak tagjainak nagy többsége azok közül került ki, akik a rendszerváltás során viszonylag jól jártak. Azokról, akik ennek a vesztesei, szó sem esik.
A liberálisok természetesnek veszik, hogy akiket a társadalom számára használhatatlannak nyilvánítottak, azt el kell tartani, akkor is, ha munkaképes létére nem dolgozik, és majd akkor is, ha már túllépte a nyugdíjkorhatárt. De mi lesz ennek a fedezete, ha az öregkori ellátásra csak azok teremtenek magunknak fedezetet, akik munkaviszonyban dolgozhatnak?
A liberálisokat hasznos társadalmi kisebbségnek tartottam, és tartom, mert nekünk magyaroknak ezekből kevés van, de soha nem tartottam baloldalinak, mert a társadalom alsó harmadának foglalkoztatására nem számítanak. Úgy érzi, elég erősek ahhoz, hogy eltartsák ezeket is. De erre nem lesz forrásuk, hiszen mint politikai erő felszámolták önmagukat.
A szocialisták, mindenek előtt azok liberális szárnyához tartozók pedig, a rendszerváltás óta, nem baloldaliak. Őket a Fidesz másodszor előzi meg balról. Most is a Fidesz veti fel a rendszerváltás során kisemmizettek felének, egy milliónak a foglakoztatását. Erről nem azt mondják, hogy ez volna minden politikai párt elsőrendű, minden mást megelőző feladata, hanem azt, hogy ez nem reális. Én meg tudom, hogy e nélkül semmi sem reális.
Mégis örülök, hogy a magát baloldalinak tartó újság felveti, hogy nálunk a tíz munkaképesből csak hat dolgozik. Azt ugyan nem teszi hozzá, hogy amíg ez így van, addig minden reménytelen. Ennek mielőbbi megoldása százszor sürgetőbb feladat, mint az Alkotmánybíróság jogállása, mint a kötelező, magán nyugdíjrendszer szabadsága, mint a nagyobb sajtószabadság, de még az alkotmánynál is sokkal fontosabb.
Aki nem a munkaalkalom növelésével kezdi, nekem sem nem demokrata, sem nem baloldali, sőt kártékony.
Előttem csak az a politikai baloldali, ami a munkához való jogot tarja az elsődleges társadalmi igénynek.
