Kopátsy Sándor PK 2010-12-17
Egy kis ország nyelve, nem elég.
A Népszabadság, észre sem vette, két egymásnak ellentmondó írást közölt. Az egyikben azzal dicsekedtünk, hogy a magyar részecske fizikusok közleményei, ebben a tudományágban, a leginkább idézettek. Egy egész oldalon pedig egy nyelvtudósunk azon háborog, hogy mi lesz a magyar nyelvvel, ha lesz olyan tudományág, aminek a szakszavai nem lesznek magyarul taníthatók. Ezt azért érzi közlendőnek, mert a Magyar Tudományos Akadémia bizonyos tanulmányok esetében megköveteli, hogy angol nyelven kerüljön közlésre. Mi lesz a magyar nyelvvel, ha a részecske fizikában az angol szavakat kell használni?
Az újság szerkesztői észre sem vették, hogy jó volna e vitában állást foglalni.
Aki elméleti fizikára adja a fejét, az számol arra, hogy ebben a tárgyban bizonyítási kísérleteket csak három részecskegyorsítóban lehet folytatni. Vagy ott keres munkájához lehetőséget, vagy adja fel a szakmáját. Ott azonban csak angolul, illetve oroszul boldogul. Ha jelentős szakmai közölni valója van, akkor angolul kell megfogalmazni, még akkor is, ha ezt nem várja el az Akadémia.
Ez nemcsak az elméleti fizikában követelmény, hanem szinte minden tudományban. De nemcsak a tudományban, de az élet számos területén. Én, közgazdászként, hatvan éve rájöttem, hogy az angol nyelv nélkül nem vihetem sokra. Munkám és sok gondom közepette meg kellett tanulni.
Ahogy régen a latin nélkül nem lehetett valaki diplomás, ahogy az egyház nyelve nem a nemzeti nyelv, hanem a latin volt, az én koromban az angol lett az. Ennek ellenére a nemzeti nyelvek megmaradtak, sőt virágoztak az ezer évből nyolcszáz ötven évig. Sőt az én szívemnek fülemnek még zamatosabban, mint mikor a nyelvújítás hősei alkalmassá tették, hogy az iskola, a politika és a tudományok számára is kielégítő legyen. Akkor ez nemcsak indokolt, de elégséges is volt. Azóta azonban nagyot változott a világ, az információk áramlása ma akkora világ egészén belül, mint százötven éve egy kis városban sem volt. Ráadásul a nyitottság egyre gyorsul.
Az első magas-kultúrák működtetése már létrehozta a külpolitika, a vallások közös nyelvét. Ez volt a nélkülözhetetlen eszköze a világpolitikának, és a kultúrkörök közös vallásának.
A nyelvi és politikai tekintetben nagyon tagolt Európában már a tudományok is közös nyelvet igényeltek. A magyar nyelvész professzor úr megfeledkezik arról, hogy a kereszténység elterjedése, majd a Nyugat tudományos forradalma lehetetlen lett volna a görög, és a latin nyelv nélkül.
A nemzeti államok, és felvilágosodás nyelve a francia volt.
Az ipari, majd a tudományos és technikai forradalom nyelve pedig az angol lett.
Ahogy ezeknek a „világnyelveknek” a megköveteltsége nem ártott a nemzeti nyelvek kivirágzásának, az angol nyelv általános követelménye sem fog ártani, sőt.
Van két példám.
1. Csehországban szinte a 20. század elejéig a felsőoktatás hivatalos nyelve a német volt. Ezer éven keresztül, aki boldogulni akart németül is tudott. Nálunk az sem zavarta meg a cseh nyelv virágzását, hogy II. József hivatalos nyelvvé nyilvánította a német nyelvet.
2. Hitler harcot hirdetett az egységes német nyelv érdekében. Abban az értelemben győzött, hogy minden német beszéli a „Hochdeutsch”-et, de családi, baráti körben a törzsi nyelvet, a bajort, a svábot, a szászt, az osztrákot, a tirolit használja.
Azt is látni kell, hogy a világhírű magyarok többsége nem az anyanyelvén lett világhírű. Egyre inkább az válik jellemzővé, aki világhírű akar lenni, az tanuljon meg angolul. Lehet, hogy ezek közül sokan elfelejtik, vagy akár letagadják, hogy magyarok, de mi mégis büszkék leszünk rájuk. Sokkal inkább, mint azokra, akik annyira magyarok akartak maradni, hogy dacosan, nem tanulták meg az angol nyelvet, vagy ha tudták is, csak magyarul publikáltak.
