Kopátsy Sándor               XK                     2010-12-14

 

 

A tudományos és technikai forradalomnak, és a népszaporulat elállásának köszönhetően, az elmúlt ötven egyértelművé vált, hogy csak az a társadalom kerülhet az élvonalba, amelyiknek nagyobb a szellemi vagyona, és csak az állhaja a versenyt, amelyik a gyorsabban növeli azt. Ilyenek a Nyugat puritán, és a Távol-Kelet konfuciánus társadalmai. Ezek között csak egy nem sikeres, sőt a lemaradók közé került, Észak-Korea.

Ennek ellenre, a társadalomtudományok még a fogalmát sem tisztázták, a közgazdaságtan pedig nem tekinti termelési tényezőnek.

A jelenkor sikeres népeinek viselkedéséről köztudott, hogy munkaszeretők, szorgalmasok, takarékosok, tanulni szeretők, tiszták, fegyelmezettek, törvénytisztelők. Mivel ezeket nem lehet számszerűsíteni, hát kihagyták a termelési tényezők közül. Aztán, amikor a mellőzés már tarthatatlanná vált, előbb az írás és olvasás ismeretével, majd amikor ez már nevetségesé vált, az iskolázottság éveivel mérjük. Ez ugyan durva elegyszerűsítés, de jobb a semmibevételnél.

Mindez még megengedhető volt a tőkés osztálytársadalomban, hiszen abban elegendő volt a társadalmi elit képzettsége, a munkaerő nagy többségétől nem kellett szellemi teljesítményt várni, sőt.

Ezzel a kérdéssel azért kell röviden foglalkozni, mivel teljesen hibás róla nemcsak a közfelfogás, de a társadalomtudományi is.

Fajunkat a nagyon korlátozott fizikai adottságok, és a rendkívüli nagy szellemi képesség jellemzi. A homo sapiens fizikai képességei alapján életképtelen faj. Nem véletlen, hogy közvetlen biológiai elődei ugyan számosak voltak, eleve kis számban éltek, és viszonylag nagyon gyorsan kihaltak. A mai ember fizikai képességeit illetően nem jelentett előrelépést, de szellemi tekintetben annál inkább.

Fajunk a fejlett fajok tekintetében példátlan sikert ért el. A fajok életében nagyon rövid időnek számító mintegy százezer év alatt hat milliárd egyedből álló, és minden természeti környezetben életképes lett. Ehhez a példátlan sikerhez annak ellenére jutott el, hogy a jelenkorig agyának csupán alig néhány százalékát hasznosította.

Fajunk eddigi történetét jellemezi, hogy kevesek felismerésének, találmányainak köszönhetően, a fizikai képességeit megsokszorozta. A kevesek tudásával fizikai erejét megsokszorozta, és a többségnek is rendkívül fejlett agyára egyre kevesebb szüksége lett.

Amennyire általánosan elfogadott, hogy fajunk története során egyre több ismeretet hasznosított, annyira elkerülte a figyelmet, hogy az a növekvő ismeret a nagy többségtől egyre kisebb szellemi igénybevételt kívánt. Ahogyan nőtt az emberiség számára rendelkezésre álló tudásanyag, úgy csökkent a többséggel szemben támasztott szellemi igény.

Bármennyire nyilvánvaló, hogy a gyűjtögető életmód sokkal nagyobb szellemi igénybevételt követelt, mint a termelés, beleértve tőkés gyáriparét is.

A társadalomtudományok máig nem ismerték fel, hogy az elmúlt ötezer évben az osztálytársadalmak a munkaerő többségével szemben egyre kisebb szellemi teljesítményt követeltek. Ebből fakadt, hogy a kizsákmányolásuk nem érette a társadalmi érdeket.

Az osztálytársadalmak történetét, működési elvét csak akkor érthetjük meg, ha szem előtt tartjuk, a munkaerőből több és jobb volt, mint amire a termelés igényt tartott. Márpedig, amiből a szükségesnél több és jobb áll a társadalom rendelkezésére, annak nincs se becsülete, se társadalmi hatalma. Ezt egyetlen forradalmár nem vette tudomásul. Marx is csak abban hitt, hogy erőszakkal meg lehet változtatni a társadalom belüli erőviszonyokat, nem látta be, hogy a munkások kizsákmányolása megszüntetésének két előfeltétele van.

Aki Marxon nevelkedett, annak természetes, hogy az általa elképzelt társadalomhoz a mai jóléti államok állnak a legközelebb. Kínától meg azt tanulhatná meg, hogy diktatúrára csak akkor, és ott van szükség, ahol a társadalmat a puritanizmus jellemzi, de a népszaporulatot csak erőszakkal lehet megállítani. A gazdaságban azonban a piac számára viszonylag szabad teret kell adni.

Ezért tartom Móricz Zsigmondot nagy forradalmárnak, mert azt tanította: Ne politizálj, építkezz! Ezzelszemben az elmúlt húsz év gazdaságpolitikáját, és a jelen ellenzéket bűnösnek, mert politizál, és az építkezés feladatiról lapít. Politikai jogokat félti, de munkát nem ad. Nem érti meg, hogy a magyar társadalom nagy többsége számára a munka ezerszer fontosabb, mint a polgári szabadság. Ez nem azt jelenti, hogy a polgári szabadság nem fontos, de csak azután, ha mindenki dolgozhat.

Véleményem szerint három elmét, a tudást, a tehetséget és az erkölcsöt, kell a legfontosabbnak tartani. Ezeket nem összeadni, hanem összeszorozni kell. Ez abból fakad, hogy mindhárom elem egymással kölcsönhatásban van.

Egyszerű a tudás és a tehetség kapcsolata. Egymás nélkül nem érnek semmit, viszont egymást erősítik. Mindkét fogalom természetszerűen pozitív, tehát a szorzatuk is az. A tudás csak akkor ér sokat, ha tehetséggel párosul.

Ezzel a köznapi tétellel nem számol az oktatáspolitika. Nem veszi tudomásul, hogy a tanítás hatékonysága elsősorban a befogadó, a tanítvány minőségétől függ. Tehetséges tanítványt könnyű sikerrel tanítani, a tehetségtelent pedig csak nagyon alacsony hatékonyággal lehet.

Bonyolultabb az erkölcs hatása. Ez elsősorban lehet negatív is. Vagyis a tudás és tehetség szorzata akkor válik társadalmi értékké, ha pozitív erkölccsel párosul. Ezzel válik a jelenkori fejlett társadalomban az erkölcs, a magatartás elsőrendű társadalmi értékké.

Az oktatás hatékonyságára irányult felmérések egyértelműen azt bizonyítják, hogy a puritán népek vezetik a rangsort. Ezzel szemben az alacsony szinten munkára fogott társadalmakban gyenge az oktatás hatékonysága. Csak a munkára fogott társadalomnak lehet jó az oktatási eredménye. Ahol magas a munkanélküliség, ott gyenge az oktatás. Ennek klasszikus példája a magyar oktatásügynek rendszerváltást követő húsz év során kialakult, és sokáig nehezen korrigálható kudarca.

A tudományos és technikai forradalom, valamint a népesség növekedésének megállása gyökeres társadalmi változást hozott a fejlett társadalmakban. Megszűnt az osztálytársadalom szükségessége. De csak ott, ahol nem nő a népesség, valamint a nemzeti jövedelem meghaladta a 10.000 euró/főt, és az iskolázottság átlaga a 12 évet.

Ahol ez a két feltétel még nem biztosított, ott hagyjuk az „embertelen” osztálytársadalmakat működni.

Kínában, ahol nem leállt, hanem a politikai diktatúra leállította a gyors népszaporulatot, vegyük tudomásul, hogy az erőszakos családterezés volt a gazdaságtörténet legnagyobb találmánya. Ezt demokratikus politikai rendszer nem képes megoldani. Lásd Indiát, ahol a Nyugaton példátlanul gyors gazdasági növekedés sem képes elviselni az évi húszmilliós népességnövekedés anyagi igényét.

Ma a fejlett világ azzal tenne a legtöbbet nemcsak az elmaradott társadalmak, de az emberi faj érdekében is, ha megtenne mindent a népességnövekedés megállítása érekében. Ez azonban egyelőre naiv elvárás, még azt sem nézi jó szemmel a fejlett Nyugat, hogy Kína megtette azt, amit minden olyan társadalomnak tennie kellene, megállítani a népszaporulatot.

Azt, hogy a világ minden olyan társadalmában, ahol az egy laksora jutó jövedelem még nem ért el a 10.000 eurót, és az egy lakosra jutó iskolázottság a 12 évet, a siker felé vezető út első feladata a népszaporulat megállítása.

Egyelőre nincs olyan állam, a már gazdagokon kívül, ahol nem megengedhetetlenül gyors a népességnövekedés, és az egy laksora jutó jövedelem elérné az átlagot. Az átlagnál gyorsabb fejlődés nélkül ugyanis nem lehet felzárkózásról beszélni. Az egyetlen ország a világon Kína, ahol példátlanul gyors felzárkózás folyik. Ez csak annak köszönhető, hogy politikai erőszakkal fékezték meg a népesség növekedését.

A népesség növekedésének megállítása sem elégséges feltétel, mert ehhez az is kell, hogy a lakosság viselkedése puritán legyen. Márpedig ilyen lakosság csak Kínában és Vietnámban van. Az összes többi országban a lakosság viselkedése nem puritán, ott ez is el kell érni. Márpedig ez több generációs, tehát évszázados feladat.

A puritán viselkedésre azonban csak a magas foglalkoztatás, vagyis a társadalmi munkamegosztásban való aktív részvétel nevel.

Egyelőre az elmaradott országokban mindenütt nagyon alacsony a foglalkoztatás, tehát még el sem indultak a puritanizmus felé.

 

Ahogyan a tőkés osztálytársadalomban a tőkeként működtetett fizikai vagyon növelése volt az elsődleges társadalmi feladat, a jelenkori fejlett társadalomban a munkaerő minőségének javítása, vagyis a szellemi vagyon növelése lett az. Mindent e célszolgálatába kell állítani.

Ebből fakadóan a társadalom akkor működik hatékonyan, ha mindent ennek szolgálatába állít.

Ez azonban nem osztálytársadalom, hiszen az érvényesülés nem származási, nem öröklési alapon, hanem elsősorban a képességek alapján történik. Természetesen ez a társadalom sem hirtelen születik, jön létra, hanem hosszabb folyamat során. A társadalom kötelessége, hogy a kialakulási folyamatot gyorsítsa.

Miért lassú a kialakulási folyamat?

Mert a képesség kibontakozás hatékonysága jelentősen függ a születés családi, társadalmi környezetétől. A veleszületett képességek kibontakozása nagyon függ a családi környezettől, a szülők szellemi és anyagi gazdagságától, és a társadalom fejlettségétől.

A legfejlettebb társadalmakban, az első húszban, a társadalom felső kétharmadához tartozó családokban születettek számára ma már nyitva van a lehetősége a képességek kibontakozásához. Az alsó tizedben pedig ennek nagyon kicsi a lehetősége.

A puritán, nem túlnépesedő társadalmakban, az emberiség kétötödében, egyre szélesedik az a sáv, ahol a gyerekek érvényesülési lehetősége már adott, de még ez jelentős hányad számra sok nehézséggel, kis valószínűséggel jár. De még ez is sokkal szélesebb kaput jelent, mint ami az osztálytársadalmakban nyitva volt. Ezekben azonban százszor nagyobb a vertikális társadalmi mozgás, mint az osztálytársadalmakban volt.

Ezért minden, már nem gyorsan szaporodó társadalom feladata a vertikális társadalmi mozgás minél szélesebbre tárása. Ennek ellenére tudomásul kell venni, hogy az egyedek társadalmi érvényesülése, hasznosulása döntően attól függ, milyen kedvezők voltak a családi körülmények. Ezért minden társadalomnak arra kell törekedni, hogy a kedvező helyzetű családok vállaljnak minél több gyermeket, és a kedvezőtlenek viszonylag kevesebbet.

Bármennyire kegyetlennek hangzik, de egyelőre a születések mögötti családi struktúra hatása a legerősebb. Ezt csökkenteni kell, de amíg létezik, erre kell támaszkodni. Ennek ellenére, hogy ez a következő nemzedék nagyobb hatékonyságának döntő tényezője, még felmérések sem történtek e hatás nagyságáról.

Minél tagoltak a társadalom, illetve abban a családok gyermeknevelő hatékonysága, annál fontosabb a gyermekvállalási és gyermeknevelési érdekeltséget fokozni ott, ahol ennek a várható hatékonysága a legjobb.

Magyarországon az első lépés ebben az irányban a jelenlegi Fidesz kormány adóterve, amelyik a gyermekvállalás jutalmazza. Ez azonban kevés. Megkülönböztetetten kell jutalmazni azokat, kik nehéz családi helyzetük ellenére sikeres gyermeknevelők.

Erről másutt már többször írtam.