Kopátsy Sándor XK 2010-12-03
LEGATUM PROSPERITY INDEX
Az ENSZ Human Development Report címmel megjelent kiadványával egy időben jelent meg a LEGATUM ISTITUTE azonos tárgyú karcsúbb füzete. Annak ellenére, hogy bővíti a társadalmi fejlettséget mérő vektorok számát, nem mond semmi lényegesen újat.
Egyik sem számol azzal, hogy a társadalom és az állam nem egymást fedő fogalmak. Egy államban élhetnek egymás mellett különböző társadalmak, és számos állam lehet kulturálisan homogén. Csak a kisebb államok esetében fedi a két fogalom egymást. Mivel a társadalmi fejlettséget akarjuk mérni, annak sikerét, kudarcát létrehozó tényezőket feltárni, bajban vagyunk, amikor egy állam nem homogén társadalom. Ezzel szemben előfordul, hogy több államot, esetleg annak bizonyos térségét azonos kultúra jellemzi.
Csak európai példákat mondok.
Németországon belül, egészen a második világháborút követő rendezésig, három kultúrára volt osztható. Az északnyugati térsége tipikusan protestáns, puritán kultúrájú volt, sokkal inkább az angolszász, skandináv kultúrájú. A déli térsége, elsősorban Bajorország tipikusan alpi népekkel rokon. Poroszország pedig társadalmi szempontból fél-feudális maradt. A németek szerencséjére, a poroszok elveszették korábbi befolyásukat.
A második világháborút megelőző kétszáz évben, a szénben gazdag térségei voltak a legfejlettebbek, a tőkés ipari társadalom számára ez az adottság volt a legkedvezőbb. A tudományos és technikai forradalom hatására az addig viszonylag szegény déli térség vált, rövid ötven év alatt, a leggazdagabbá.
Olaszország északi fele az alpi kultúrához tartozik, az osztrák tiroliakkal, a svájciakkal, a bajorokkal és a szlovénekkel rokon. Az ország déli fele pedig kulturálisan dél-mediterrán, a portugálokkal, a dél-spanyolokkal és a görögökkel rokon, nem pedig a saját országuk északi lakóival.
Jugoszlávia még jobban jellemezte a kulturális tagoltságot. A horvátok és a szlovének számára idegen kultúra volt a pravoszláv szerbeké, és még inkább a mohamedánoké. Itt a katolikus, a pravoszláv kereszténység keveredett a muzulmán maradvánnyal.
A két világháborút követő rendezések ugyan nagy lépést tettek az eltérő nyelvek és kultúrák szétválasztása felé, de a folyamat csak az ezredforduló végén zárult.
Ennek ellenére még mindig mesze vagyunk attól, hogy minden országot társadalmi, kulturális tekintetben homogénnek tekinthessük. A rendelkezésre álló statisztikai adatok különösen nehezen szerezhetők be a kulturális határoknak megfelelő bontásban.
Ezzel a nehézséggel találkoztam az említett LEGATUM kiadásban is, mert földrajzi fogalmak szerinti bontással kísérletezik. A világ államait térségi bontásban is elemzi.
Ezek:
Amerikák
Ázsia és a csendes-óceáni régió
Európa
Közép-Kelet és Észak Afrika
Afrika a Szaharától délre
Mindegyikkel röviden foglalkozom.
Amerikák.
E fogalom alatt a két amerikai kontinenst értik. Ez azonban csak földrajzi fogalom, társadalomtudományi értelme nincs. Viszont érelme volna az Angolszász Amerikát, és Latin Amerikát elemezni.
Az Angolszász Amerika valójában két volt angol gyarmat, amit Ausztráliával és Új-Zélanddal vennék egy csoportba. Vallási tekintetben protestánsok, puritánok és demokraták, még ma is ritkán lakottak, ugyanakkor nagyon fejlettek. Mindkettő a világ tíz legfejlettebb társadalma, az angollá vált világnyelven beszél, és demokrata.
Latin Amerika 22 állam, de egyik sincs az első ötven között. Még a négy mediterrán államot sem előzik meg. Még nem találtam hivatkozást arra, hogy a két észak-amerikai állam megelőzte a volt gyarmattartóját, a latin-amerikaiak közül egy sem. Ez a tény is megérdemelné a társadalomtudományi elemzést. Az idézett tanulmány megáll annyinál, hogy a latin-amerikai államokban viszonylag nagy az egyéni szabadság, de gyenge az állami szerveződés. Ezt én másként mondanám. Általában a telet nem, vagy csak alig ismerő népek élni jobban tudnak, mint dolgozni. A kedvező klíma ezt megengedi. Ha nézzük a 22 állam helyélt a világ országainak rangsorában, azt láthatjuk, hogy viszonylag jobban állnak azok, akik messzebb vannak az egyenlítőtől.
Hiánynak tartom, hogy az amerikai államokkal foglalkozó elemzések említést sem tesznek az őslakó indiánokról, és a rabszolgaként odahurcolt afrikaiakról. Mindkét téma feldolgozása sok tanulságról szólna.
Amerika őslakói nagyon gyorsan szaporodnak, és nehezen asszimilálódnak. Néhánylatin-amerikai ország, száz év múlva, indián többségű lesz. A világ többi eredeti magas-kultúrájától néhány évezreddel megkésett indián magas-kultúrák utódai még a magas-kultúrával soha nem találkozott afrikai négereknél is nehezen épülnek be a jelenkori társadalmakba.
Ázsia és Óceánia.
Heterogén a térség nem lehet közösen elemezni. Fel kell osztani: Távol-Keletre, Dél-Ázsiára és Óceániára, Közép- és Közel-Keletre és Észak-Afrikára. Mindegyik külön egység. Szibériát a kelet-európai csoportba tartozónak érzem.
A Távol-Kelet diadalának vagyunk a tanúi. Száz éve még Japán is csak a fejlettek alsó csoportjába tartozott. Ma a térség egésze az. Kína és Vietnám nagyon mélyen kezdte, de a leggyorsabban fejlődik. Övék a jövő.
Dél-Ázsia ugyangyorsan fejlődik, de ezt nagyrészt megeszi a gyors népszaporulat. Nem látom esélyét annak, hogy a térség bármelyik országa bekerülhet az első negyven közé.
Az arab kultúra térsége. Ez magas-kultúra volt még ötszáz éve is. A növekedési potenciálját felemészti a nagyon gyors népszaporulata, és a vallási sovinizmusa. Nem látom a politikai erőt, amelyik megfékezné a népszaporulatát.
Európa, színesebb annál, hogy a 43 országát egy csoportba lehetne foglalni. A hármas tagozódását jól jellemzi a három kereszténysége. Az élen a protestáns Európa, középen a katolikus Európa és hátul a pravoszláv Európa áll. Ez a hármas tagozódás egyértelműen kiderül a rangsorukból. Szinte nincs is átfedés. Akik közel ezer éve keletre szakadtak Rómától, azok ma is az utolsók. Akik ötszáz éve, a reformáció során hagyták el Rómát, az óta felettük állnak.
Közép-Kelet és Észak-Afrika viszonylag homogén csoport, oktatásban, egészségügyben és gazdasági teljesítményen jól állnak, a demokratikus szabadságjogok tekintetében azonban rosszak. Az elemzés itt sem említi a nagyon gyors népszaporulatot. Viszont az derül ki, hogy az értékelés túl értékeli a személyes szabadságjogok, a demokrácia jelentőségét. Minden kultúrának, és minden gazdasági szintnek más a demokráciaigénye. A Nyugat társadalomtudományai túl értékelik, ás általánosítják a demokrácia társadalmi értékét, és hatékonyságát. Pedig ez kultúrától és gazdasági fejlettségtől függő. Fajunk történelme során a demokrácia ritka, és szűk körre szabott jelenség volt, és ma is az.
