Kopátsy Sándor XK 2010-11-28
Human Developmenet Report 2010.
Előszó.
Közgazdász életemben 1990 jelentette a rendszerváltást. Az óta találkozhatom az olyan adatokkal, amelyek a társadalom fejlettségét nemcsak az egy lakosra jutó jövedelemmel, hanem e mellett mát két mutató, a születéskor várható életkor, és az iskolázottság figyelembe vételével mérik. Ezt a mutatót, az angol neve, Human Development Index alapján HDI-nek nevezik. Ez számomra azért volt nagy öröm, mert Németh Lászlónak a MINŐSÉG FORRADALMA cím alatt megjelent esszégyűjteménye alapján hittem, majd egyre inkább tudatosult bennem, hogy a jelenkor fejlett társadalmai már nem tőkés osztálytársadalmak, hanem az egész lakosságé, amiben már nem a tőkefelhalmozás, hanem az éle minősége az elsődleges cél. Az óta a MINŐSÉG TÁRSADALMÁRÓL beszélek.
A klasszikus közgazdaságtan, amit ma is használ a társadalomtudomány és a gazdaságpolitika, az ipari forradalom rövid háromszáz évének bolt a gazdaságtudománya, és a fejlett világban egyre inkább használhatatlanná válik.
Az én iránytűm, a HDI alapján 1990-ben jelent meg az első nagy nemzetközi összevetést tartalmazó kötet. Az idén aztán a húsz éves útról készített kötet. Ennél nagyobb öröm nem érhetett, hiszen tavaszra tervezem az ÚJ KÖZGAZDASÁGTAN címmel megjelenő könyvem megjelenését.
E kiadvány olvasása közben írni le az általánosítható, a könyvemben is megjelenő véleményem.
A TÍZ LEGFEJLETTEBB
2010-ben a HDI index alapján a tíz lefejlettebb ország sorrendje: Norvégia, Dánia, Finnország, Ausztrália, Új-Zéland, Svédország, Kanada, Svájc, Hollandia és az Egyesült Államok. Kitalálni sem tudtam volna jobban.
Európában már húsz éve ezt a hat államot tartottam a legfejlettebb társadalmúnak. Ezeket alják a legpuritánabb népek. A jelenkor társadalmi fejlődésében az első előfeltétel a lakóság puritán viselkedési módja. A rangsor első húszországátpuritánoklakják. A második tízben már nemcsak a Nyugat, de a Távol-Kelet puritán népei is megjelentek. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy húsz év múlva már néhány távol-keleti puritán ország is megjelenik. A konfuciánus távol-keleteik, sok tekintetben, még a nyugatai puritánoknál is jobban puritánok.
Először maradjunk a nyugat-európai hat népnél.
Ők a leginkább puritánok. Ez a viselkedési mód, a takarékosság, a tisztaság, a munkaszeretet, a tanulás becsülete csak ott fejlődik ki, ahol hosszú a tél, de nincsenek izolálva a fejlett világtól. Ilyen természeti adottság csak Északnyugat Európában, és az Alpokban van. Ha majd egyszer arról is leszokunk, hogy a politikai országhatárok nem kultúrák határai, akkor ki fog derülni, hogy nemcsak a svájciak, hanem az Alpokban élő népek élnek fejlett társadalomban, ezért minden alpi népnek ígéretes jövője van.
Dánia és Hollandia ugyan nem a hosszú telének köszönheti, hogy a legelőkelőbb tíz közé tartozik, hanem a kivételes fekvésének, és társadalmi múltjának is. Már a középkorban Európa nyugati kapuja voltak. Mint társadalom, nem a római városok polgárai, hanem a földművelők polgárai vezették a politikai társadalmat.
Azt már évtizedek óta tudom, hogy a társadalmi fejlődés szempontjából előny élveznek a világkereskedelembe beilleszkedő kisebb országok a nagyokkal szemben. Már a középkorban a városállamok lakossága gazdagabb, volt, mint a birodalmaké. Ma is így van. Luxemburg Európa leggazdagabb államocskája.
A kisebb államok gyorsabb társadalmi fejlődése nagyon világosan kirajzolódik Kelet-Ázsiában is. Kína a többi összesnél is sokszorta nagyobb Kína ébredt utoljára.
Bátorság kell leírni, hogy a hat ország sikerének egyik feltétele, hogy egyik sem játszott főszerepet abban a történelemben, amit a történészek annak neveznek. A kis államok előnye, hogy nem vállalkozhatnak politikai főszerepre. Az élet azt bizonyítja, hogy ahhoz a legnagyobbak is kicsik. A lakosság szempontjából a legjobb államméret a városállam. Ilyenben élni azonban csak keveseknek adatott meg. Minél fejlettebb a világ annál inkább urbanizálódik. Ezzel a jelenséggel sem eléggé foglalkoznak. A Nyugat újkori történelme már azt igazolta, hogy a társadalmi forradalmak fészkei a nagyvárosok voltak. A polgári társadalom nagy forradalmai Londonban, Párizsban, Berlinben, Bécsben, Szentpéterváron és Moszkvában voltak. A jelenkorban pedig gomba módra szaporodnak a sokmilliós, és megjelennek a több tízmilliósak is. Ráadásul az a folyamat nem is annyira a fejlett társadalmakban, mint a lemaradókban jelentkezik.
Még utalást sem olvastam arról, hogy az állammal sem rendelkező, de puritán viselkedésű etnikumok fejlődtek a leggyorsabban. A zsidók Nyugaton, a kínaiak a Távol-Keleten. A zsidó diaszpóra története még külön leckével is szolgál. Amíg a Közel-Kelet volt a kor legfejlettebb világa, az ott maradt zsidó diaszpóra nagyon fejlett volt. Ahogy az lemaradt, lemaradt az ott élő zsidóság is. Ahogy aztán a világ élére emelkedett a Nyugat, az ott élő zsidóság ennek lett az élcsapata.
Ami a négy angolszász gyarmatból lett országot illeti.
A sikerül titka, hogy ezekbe Európa népei dolgozni, nem rabolni, téríteni mentek, és a politikai berendezkedésüket angol, és nem spanyol mintára hozták létre. A két Amerika legnagyobb tanulsága, hogy csak ott lettek gazdag államok, ahol a munkájukból való megélhetésben reménykedő puritánok rakták le az alapokat. Ahova a spanyol és portugál urak mentek kincseket rabolni és téríteni, ott még az anyaországuk színvonalát sem érhették el. A tanulság, nem az adottságokon, hanem az embereken múlik a társadalmak jövője.
A négy, nem európai ország között a két előrébb álló Új-Zéland és Ausztrália fejlettsége nem feltűnő. Még a szakmai közvélemény sem sorolná őket a 4. és 5. helyre, ugyanakkor Kanadát a 7. és az Egyesült Államokat a 10. helyre.
Azt ugyan többször leírtam, hogy a magyarok között, ma aszok utódai élnek a legjobban, akik kimentek a fenti négy állam valamelyikébe. Azt azonban Max Webertől tanultam, hogy az otthonát otthagyók társadalmi tekintetben rugalmasabbakká válnak. Ő ezt Amerika-hatásnak nevezte. Azt állapította meg, hogy a kelet-európai bevándorlók, akik otthon képtelenek voltak a társadalmi fejlődésre, Északi-Amerikában egy generáció után észak-amerikaiak lettek.
E négy ország közös jellemzője, hogy alulnépesedettek, tehát bőven van életterük a terjeszkedése. A tanulság, a puritánok a nagyobb élettérben még többet, a nem puritánok pedig még a korábbinál is kevesebbet dolgoznak.
A sorrendben következő tizenhét országban még csak nyugat-európai államok vannak, de már négyen távol-keletiek, Szingapúr, Japán, Hong Kong és Tajvan és Dél-Korea.
Közép-európai állam között Csehország az első a 24. helyen, de én ezt a cseh társadalmat nyugat-európainak tartom.
Jelenleg még Csehország közelében van a három mediterrán ország, de várhatóan le fognak maradni.
A pravoszláv országok között Bulgária az első 46. helyen. A húsz éve még Szovjetunióként szuperhatalom szerepében tetszelgő Oroszország csak a 63. helyen van, és megelőzi a nála is antidemokratikusabb Fehér-oroszország.
Engem is meglepett, hogy a legfejlettebb latin-amerikai ország Uruguay.
Nincsen módom, hogy belemélyedjek, de három jelenséget látok.
1. A gyorsan szaporodó népek lemaradnak. Az 1 százaléknál nagyobb népszaporulat hosszabb távon elviselhetetlen.
2. A magas hegyekben élő népek anyagi helyzetüknél lényegesen jobban állnak, mint a termékeny alföldön élők.
3. A 10. századig a Nyugatnál is fejlettebb mohamedán kultúrájú népek országai viszonylag jól állnak.
Az első tíz esetében az elért eredmények gyökerei a reformációig, illetve az angol gyarmatok betelepedéséig nyúlnak vissza. Semmi közük nincs az alkalmazott politikai módszerekhez.
Ami a reformációt illeti.
Annak során vált egyértelművé, hogy a puritán katolikusoknak nem felel meg Róma, illetve a mediterrán világ katolicizmusa. Weber azt hirdette, hogy a protestáns etika formálta ki a reformációt, a tőkés társadalmak sikeres működését. Ezzel szemben előbb volt jellemző Északnyugat Euróban a puritanizmus, és azért lett a kereszténysége is puritán. Nem a vallás alakítja a társadalom tagjainak viselkedési módját, hanem a társadalom viselkedési módjához igazodik minden, a vallás is.
Jelenleg a lefejlettebb társadalmú tíz ország mindegyike, a viselkedési módját tekintve puritán, a kereszténysége protestáns. Nincs atíz legsikeresebb nyugati ország között olyan, amelyik nem aktívan reagált a reformációra. Aki ezt nem veszi tudomásul, az nem közelítheti meg a társadalmi fejlődés kulcskérdését.
Ami a jóléti államformát illeti.
Az első tíz mindegyike többé-kevésbé jóléti állam. Az elmúlt húsz év során a világgazdaságban, mindenek előtt a Nyugaton, uralkodóvá vált gazdasági és politikai liberalizmus hívei sajnálattal állapították meg, hogy a jóléti államok a bukásuk felé rohannak, a napjaik meg vannak számlálva. Ezzel szemben a társadalmi fölényük nagyobb, mint valaha. Ezt annak ellenére érték el, hogy az állam szerepe, az elvonás aránya az átlagosnál nagyobb.
Ami a négy nem európai bajnokot illeti.
Mind a négy sikeres tengeren túli országot a dolgozni vágyó kisember bevándorlása jellemezte. Vagyis a sikerüket nem annyira a felhalmozott és az ásványi kincsekben való gazdagság, hanem a munkaszeretet jellemezte.
Azt mondhatjuk, hogy csak ott értek el kiemelkedő sikert, ahol a jött-ment kisember munkájára épült a társadalom. Ehhez járult az óriási, lényegében lakatlan térség. De ez, önmagában nem hozott sikert ahova a mediterrán életmód urai, papjai, kalandorai mentek.
Nagyon valószínűnek tartom, hogy az első tízben még jó pár évtizeden keresztül nem lesz változás.
A következőkben a mezőnyön belüli sikereinek a kulcsát keresem.
