Kopátsy Sándor               PH                     2010-11-19

 

 

Egy fiatal barátom, akinek hálával tartozom, tette fel a nem is olyan váratlan kérdést. Mi a véleményem Kossuthról?

A kérdés azért nem váratlan, mert aktuális. Az ország népe jelenleg ugyanúgy megtalálta a maga Kossuthját. Olyan politikust, aki ösztönösen érzi, mit akar a magyar közvélemény. Olyan, mint az ország magyar lakossága. A kelleténél jobban nemzeti, úr akar lenni a saját országában.

Nagy különbség van azonban a 19. század közepi, és a jelenlegi nemzetközi helyzet között. Ami akkor végzetes hiba volt, annak megszűntek a feltételei.

Kezdem azzal, hogy Kossuth politikájával akkor sem, utólag sem lehet egyetérteni.

Kossuth idejében Magyarország soknemzetiségű állam volt, amiben csak nagy jóakarattal lehetett elmondani, hogy a lakosság fele magyar. Az még fél-feudális, nemesi állam volt, amiben a nemesség szinte tiszta magyar volt. A magyar lakosság véleményét a nemesség képviselte. Ezért lehetett a Kossuth vezette függetlenségi harcot szabadságharcnak tekinteni. Ezért számíthatott Kossuth arra, hogy a Nyugaton akkor ébredő nacionalizmus nemzetközi támogatását élvezheti.

Ő csak a nép vágyát érezte, de az érdekét nem mérte fel. A magyar nép független akart lenni, de azt nem vette tudomásul, hogy az ország etnikumai is függetlenek akarnak lenni, csak ezzel késésben vannak. A történelmi Magyarország csak akkor tartható fenn, ha a Habsburg Birodalom része, és abban az etnikumok is jól érezhetik magukat. Ezt akkor talán senki nem látta világosan, mégis látni kellett volna. Kossuth ezt csak a bukása után, Torinóban látta, de akkor is rosszul döntött, mert nem a Nyugatra, hanem a Balkánra orientált Dunai Szövetségben gondolkodott. Az azonban járhatatlan, és rossz út lett volna.

Máig nem leplezik le a magyar történészek, hogy Kossuth, aki a szabadságharc során egyértelműen az önálló nemzeti államért harcolt, maga ellen állította egységbe a nemzetiségeket. Aztán pedig soknemzetiségű, többségében balkáni államszövetséget javasolt.

Az ország magyarsága önálló államot akart, de annak csak két realitása volt. Vagy a Habsburg Császárságon belüli fél-önállóság, vagy a magyar etnikumra lecsonkított ország. Ezt nemcsak Kossuth nem mérte fel, de hetven évvel később Károlyi, és Horthy sem. Ez volt világos Széchenyi, és a magyar arisztokrácia és a katolikus felsőpapság többsége, illetve Deák számára. Azt, hogy Kossuth készítette elő a trianoni csonkítást, máig nem látják, vagy nem akarják látni a történészek. Ez nem azt jelenti, hogy sokkal jobb kisebbségi politika esetén tartható lett volna a történelmi Magyarország, csak azt, hogy a csonkításra esetleg később kerül sor és nem lesz ilyen kemény.

Egyéni meggyőződésem szerint a soknemzetiségű Monarchia lett volna a legjobb megoldás. Abban a Cseh Királyságnak a Magyar Királysággal azonos rangja, és a nemzetiségek autonómiája. Ezt azonban még Deák sem ismerte fel, hisztérikusan félt a nyugati szlávok befolyásától, holott a leginkább polgárosult csehek vágyainak kielégítése nélkül a Monarchia nem lehetett elég modern állam ahhoz, hogy indokolt legyen a léte. A történészek máig nem tették világossá, hogy Magyarország érdeke mindig a nyugati orientáció volt, a Balkén felé való terjeszkedés pedig ezzel az érekével ellentétes volt.

A nyugati orientációjához kellettek volna az osztrákok és a csehek. Ezt azonban nemcsak Kossuth és Deák, de senki nem ismerte fel. Máig nem mondják ki a történészek, hogy ezer éves hibánk volt annak fel nem ismerése, hogy a Nyugat felé kell orientálódnunk, és ez csak az osztrákok, és a csehek segítségével történhet. Ezer év során csak Mátyás volt az egyelten kivétel. Az is igaz, hogy ritkán kínálkozott erre alkalom.

Ma jogosan vetődhet fel a kérdés, Orbán nem a mai Kossuth?

Bizonyos értelemben igen, a nemzetközi helyzetet illetően nem.

Akkor kézenfekvő volt Kossuth politikájának hibája, ma az már nem követhető el.

A 18. század közepén, Kossuth a nemesek országának volt az elfogadott vezetője a politikai monarchiák egymásközti imperialista versenyében. Ma Európa nyugati fele az Európai Unióban tömörült nemzeti államok közössége, amiben az államok egyéni mozgásszabadsága erősen korlátozott, és gazdasági tekintetben szinte megszűnt. Ezzel Kossuth hibái elkövethetetlenekké váltak.

Kossuth nem jól mérte fel az európai helyzetet. Európának még szüksége volt a Habsburg Monarchiára, mint középhatalomra. Ha szétesik, ahogyan szétesett az első világháború után, a soknemzetiségű Magyarország fenntartása már a 18. század közepén sem indokolt.