Kopátsy Sándor PG 2010-11-17
ÁZSIA ÉS ÉSZAK-AFRIKA AZ ÉLEN
Az ENSZ évenként kiadja 159 tagország társadalmi fejlődésének jelentését. (UN Human Development Report)
Kezdem azzal, hogy ők már, szemben a közgazdászokkal, a kor követelményeinek megfelelő módon mérik a társadalmi fejlődést. Nem az országok nemzeti jövedelmének növekedését mérik, hanem három mutató, az egy laksora jutó jövedelem, a várható életkor és az iskolázottság, eredőjét.
Ez a mutató 22 százalékkal javult az elmúlt harminc év alatt. Ez a növekedés példátlan, fajunk történetében még ilyen mértékű javulás nem történt. Ez alig több mint egyetlen évszázad alatt kétszereződést jelenet. Az eredmény, döntően az emberiség kétötödét jelentő Kínnak és Indiának köszönhető. Kína mutatója 80, Indiáé 60 százalékos növekedést mutat.
A világrekorder Nepál, ahol 104 százalék a növekedés.
Engem is meglepett, hogy az első tíz között, az elért színvonalban Tunézia az első, Egyiptom a harmadik. Kína emelkedett közéjük. E két országban 57 százalékos a fejlődés.
Az sem meglepő, hogy a legeredményesebb tíz ország között a lakosság számát tekintve 90 százalékuk ázsiai. Az sem meglepő, hogy a nyugati civilizációhoz tartozó nincsen. Az meglepő, hogy a nem ázsiaiak, észak-afrikai országok. Kulturális szempontból is érdekes, hogy a legjobbak között csak a kelet-ázsiai, dél-ázsiai és észak-afrikai mohamedán országok vannak. Szinte azok, amelyek az európai sötét középkor idején a világ élvonalát jelentették. Nincs köztük olyan ország, amelyeik 1300 évvel korábban nem tartozott a fejlett élvonalába.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért kedvez a tudomány és technika kora azoknak, akik valaha az élenjártak. 1300 év után is jelentkeznek a múltjuk eredményei.
Mit látnak ebből a közgazdászok? Semmit.
