Kopátsy Sándor EF 2010-10-06
KÉT FONTOS MEGJEGYZÉS
I.
Kiegészítés a vagyonadóhoz.EGXX01002
A javasolt formájú vagyonadó lényege, hogy azt csak akkor kell fizetni, amikor tulajdonos váltás van. Tulajdonos váltást nem jelent az a családi örökség, de a terhelés marad. Ez azt jelenti, hogy sem a kellő jövedelemmel nem rendelkező tulajdonosok, sem családi örökösei, tehát a tulajdonosok nagy többsége nincs nincsen fizetésre kötelezve, de az éves vagyonadó ráta átmegy az önkormányzat tulajdonába.
Mivel a vagyonadó nem összeg, hanem tulajdonhányad minden olyan tulajdonos, aki úgy érzi a vagyonának értéke a kamatnál jobban emelkedik, jól fekteti be a pénzét, ha fizeti a vagyonadót.
Ennél fontosabb, hogy az önkormányzat abban lesz érdekelve, hogy az infrastruktúrát ott fejlessze, ahol ez nagyobb vagonértékkel jár.
Az is előny, hogy nem kell a vagyonértéket karban tartani, az érték összege felett vitatkozni, mert az adózó, ha alacsonynak tarja az értéket, érdeke, ha magasnak nem érdeke, hogy fizessen. Az önkormányzatnak pedig az érdeke, hogy minél többen fizessenek, mert akkor több a folyó bevétele. Csak az adásvétel esetén lehet vita, de az most is van.
Az adónem bevezetése lőtt fel kell mérni, hogy mekkora az adózást kötelező ingatlanforgalom. Annyi a tényleges pénzbevétel, és mennyi a halasztott, az utóbbi a telekkönyvezett vagyonának gyarapodása. Ez a hiteltarozásainak fedezeteként szerepel.
A nemzeti vagyonmérlegben az ingatlanvagyon rovaton belül, ezt a vagyonnövekedést számon lehet tartani.
Véleményem szerint, a lakosság óriási többsége nem kerül, a vagonadó miatt, fizetési kényszerbe. A lakosság 99 százalékát közvetlenül nem érinti.
Becslésem szerint, ez az adó évi ezermilliárd forint állami pénz, és vagyonbevételt jelent.
II.
A TARTÓSAN MUNKANÉLKÜLIEK MUNKÁRA FOGÁSA
Korábban többször javasoltam, hogy a tartósan munkanélküliek foglalkoztatását csak olyan foglalkoztatási törvénnyel lehet megoldani, ami a munkaadó számára nem jelent bárjárulék fizetést, és biztosítja a munkaviszony megszüntetésének lehetőségét.
Ennek a munkásvédelmi törvények módosítása kellene, ami komoly nemzetközi, és szakszervezeti akadályokba ütközne.
Ezért javaslatom a következő.
A közmunkára kötelezést úgy kell szabályozni, hogy az mindenkire vonatkozzon, aki az elmúlt húsz évben, tíz évnél tovább volt munkanélküli. Ezeket az önkormányzatok foglalkoztathatják, de átadhatják a vállalkozóknak és költségvetési úgy, hogy azoknál dolgozik, de a bérüket az önkormányzaton keresztül fizetik. Vagyis a foglalkoztató továbbra is az önkormányzat marad. A munkaadónak nem kell utánuk bérjárulékot fizetni, és ha nincs vele megelégedve, azonnali hatállyal is visszaküldheti a kiközvetítő önkormányzatnak.
A visszaélések elkerülése végett, munkaadó csak az lehessen, akinél nem csökken a foglalkoztatottak száma. Ez esetben nem lehet a már foglalkoztatottak rovására ilyen kölcsönvett munkaerővel dolgozni.
Meggyőződésem szerint, a munkáltatók ezen a módon nyugodtak lehetnek, hogy a meg nem felelő munkaerő nem marad a nyakán, módja van arra, hogy az ilyen foglalkoztatottakat megismerje, és utána építse be a sajt státuszába.
Gondolni lehet arra is, hogy az ilyen munkaerővel való foglalkoztatást a kamarai tagsághoz kössék, és a kamara ellenőrizze a visszaéléseket.
