Kopatsy Sandor gondolatai

Kopátsy Sándor                EE                  2010-10-02

 

 

Amennyire érhető, hogy a tőkehiánnyal, és munkaerőtöbblettel küzdő tőkéstársadalomban a tőké nagyságát pontosan mérték, a munkaerőt pedig csak darabban, annyira abszurd, nehezen érthető, hogy ez megmaradt akkor is, amikor már nem tőkében, hanem a minőségi munkaerőben van hiány. A jelenkori fejlett társadalomban a szűk keresztmetszet a munkaerő minősége. Korunkban nem kell félni a tőkehiánytól, ahol jó a munkaerő. Az elmúlt jó félszázad azt mutatja, hogy a tőke nem az olcsóbb munkaerőt, a kevesebb adót keresi, hanem a minőségi munkaerőt keresi.

Ezt a vaknak is látni kellene. A közgazdászok, és a demográfusok azonban nem látják.

A közgazdászok nem veszik tudomásul, hogy csak azok a népek gazdagodnak, akiket a puritán, illetve a konfuciánus erkölcs, életvitel jellemzi. Az ilyen országok mindegyike sikeres, a nem ilyeneké között pedig nincs sikeres. Az ilyen országokba áramlik a tőke akkor is, ha drága a munkaerő, és magas az elvonás. Ahol a munkaerő minősége, képzettsége és erkölcse gyenge, ott hiába nagyon olcsó, akkor is elkerüli a tőke.

A közgazdaságtan még addig sem jutott, hogy mérje az állampolgárok társadalmi értékét, vagyis azt, hogy mennyivel járul hozzá a társadalmi bevételekhez, és mennyit kap abból vissza. E két szám egyenlege jól kifejezni a munkaerő pénzügyi értékét. Ebből kiderülne, hogy az állampolgárok pénzügyi hozzájárulásának még az előjele sem azonos. A felső tized az átlag sokszorosát fizeti, az alsó tized pedig kevesebbet, gyakran semmit nem ad, viszont kap a közös bevételből, tehát az egyenlege negatív. Minden modern társadalomban van az átlag sokszorosát érő, és van negatív értékű munkaerő. A társadalom hatékonysága az átlag szinttől, és azon belül a negatívok súlyától. A demográfusok azonban ezt a nagyon differenciált tömeget darabra mérik.

Az ugyan tény, hogy előre nem lehet tudni, hogy mennyit fog érni egy újszülött, de azt igen, hogy a várható érték átlagát elsősorban a családi háttér határozza meg. Ezt a közvélemény világosan látja, csak a szaktudomány csukja be a szemét. Még nem találkoztam olyan felnőtt állampolgárral, aki számára nem világos, hogy a magasan képzet, és magas jövedelmű családban születettek átlaga magasan iskolázott és erkölcsös lesz. A képzetlen, tartósan munkanélküliségre kárhoztatott családban születettek életesélye pedig nagyon kedvezőtlen. Az is tudja, legalábbis érzi a közvélemény, hogy ott születik kevés gyerek, ahol nagyon jók a felnevelési feltételek, és ott sok, ahol kedvezőtlenek a kilátások. Abban is nagy az egyetértés, hogy ezért van sok probléma az oktatásban, és ezért rosszak az ország jövőre vonatkozó távlati kilátások.

A demográfusok azzal foglalkoznak, hogy ne csökkenjen az ország lakossága, de elnéznek a felett, hogy egyre rosszabb annak minőégi összetétele. Pedig nagyságrenddel fontosabb a következő generáció minősége, mint a létszáma.

A liberálisok sem okosabbak, mert ők mg csak azt látják, hogy a csökkenő lakosság esetében csökken a nyugdíjjárulékot fizetők száma, csődbe mennek a magán nyugdíjpénztárak. Azt nem veszik figyelembe, hogy a leszakadt rétegekben születetek többsége tartósan munkanélküli lesz, aki nemcsak járulékot nem fizet, hanem őt is az államnak kell majd eltartani. Arra nem gondolnak, hogy a befizetett járulék nagysága nemcsak a befizetők számától, hanem azok jövedelmétől is függ. A nyugdíjrendszert nem a csökkenő munkaerő, hanem a növekvő munkanélküliek száma veszélyezteti.

A demográfusok vaksága még erősebb, hiszen ők azt sem veszik tudomásul, hogy a munkaerő társadalmi értéke hatványozottan a minőségétől függ. A kiválót nagyon, a jót jól megfizetik, a gyengét ingyen sem veszi fel. Az elmúlt ötven évben, a minőségtől függő munkabérek sokszorosára differenciálódtak. Ez olyan mértékűvé vált, hogy minden fejlett államban a bérjövedelmeket is progresszíven adóztatják, a munkaerő alsó tizede pedig olcsón sem jut munkához.

Az emberiség nagyobb fele azért van reménytelen helyzetben, mert sokan születnek. A fejlett társadalmak azért fejlődhetnek példátlanul gyorsan, mert már nem születnek sokan. Azokban vált először lehetségessé, hogy ne kelljen a felesleges népszaporulatot elpusztítani. De az ilyen társadalmakban fellépett a népszaporulat minőségi szabályozásának igénye. A következő generáció teljesítménye ugyanis elsősorban azon múlik, milyen a születések mögötti családi háttér. A háttér struktúrája annál fontosabb minél fejlettebb a társadalom. A tudomány és technika eredményeire épült társadalomban is áll az, ami az emberi faj egészére. Korunkban általános szabály, hogy minél alacsonyabb szinten van egy társadalom, annál gyorsabban szaporodik a népessége. Ez a fejlett társadalmakban is érvényesül, csak úgy, hogy az átlag a népesség létszáma szinten marad. Vagyis, minél elmaradottabb egy réteg a társadalmi átlag alatt, annál több gyermeket vállal, és minél emelkedettebb, annál kevesebbet.

Ezzel magyarázható az is, hogy a homogénebb társadalmakban kevésbé torz a születések mögötti családi struktúra. A torzulás ott nagy, ahol jelentős a leszakadt réteg, és vékony a fejlődésre leginkább alkalmas és képes utódnevelők aránya.

A torz demográfiai struktúra, korunkban világjelenség.

- Európa nyugati felén a háború utáni balkáni, török, afrikai bevándorlók lassan asszimilálódnak, és gyorsan szaporodnak.

- Közép-kelet Európában és a Balkánon a cigányság számarányának gyors növekedése, és a társadalmi munkamegosztásból való kizárása okoz társadalmi és gazdasági feszültséget.

- Latin-Amerikában az indián őslakosság, és az afrikaiak szaporodnak gyorsan, és ezért viszonylag egyre jobban elmaradnak.

Ez a jelenség egyetlen más országban nem jelenik meg olyan szélsőségesen, mint Izraelben, ahol a modern, nyugti zsidók nem szaporodnak, a fejlődésre, az országuk megvédésére képtelenek viszont nagyon gyorsan.

Még egyetlen társadalomtudós, közgazdász, történész, demográfus nem vette a fáradságot, hogy kimondja, hogy akárcsak minden faj, az ember sem viselheti el, tartósan, a szaporodást. Pedig ennek bizonyításánál egyszerűbb tudományos feladatot nehéz elképzelni. Hányan ellnénk, ha százezer éven keresztül évi egyetlen százalékkal szaporodtunk volna?

Ennél is egyszerűbb feladat annak felismerése, hogy fajunkon belül bármely etnikum, amelyik egyetlen százalékkal gyorsabban szaporodik a másiknál, történelmi mértékkel mérve elnyeli az eleve többségi etnikumot. Ennek a kézenfekvő igazságnak a kimondását azonban a keresztény teológia, és civilizáció ősbűnnek tekinti. A biblia parancsa, hogy szaporodjunk, és ne legyünk kíváncsiak.