Kopátsy Sándor PE 2010-09-28
PANAMA CSATORNA
Vannak olyan létesítmények, aminek világgazdasági jelentősége van. Ilyennek tartottam a Szuezi és a Panama Csatornát.
Pár éve örömmel hallottam, hogy a Panama Csatornának elkezdték a legnagyobb hajók számára való bővítését. Jelenleg részben már átadásra is került. A várható költsége hatmilliárd dollár lesz. Akkor becslést végeztem arra, hogy csatorna mennyivel fogja gazdagítani az Egyesült Államokat azzal, hogy a kelet-ázsiai szállítás költsége az ország keleti kétharmada felé felére lerövidül. Ennek következtében e térségben a vagyontárgyak, mindenek előtt a gazdasági létesítmények felértékelődnek. Ezzel a nemzeti vagyon több százmilliárd dollárral nő.
Ennél ugyan most kisebb, de távlatilag legalább ekkora értéknövekedés következik be Dél-Amerika keleti felében. Például a Kelet-ázsiai piacokra kerülő brazil vasérc szállítás költsége fele lesz, a bányák értéke pedig ennél is jobban felértékelődik.
Európa számára nem ilyen látványos a várható előny, de az sem sokkal kisebb. Az Egyesült Államok nyugati partvidéke nagy hajókkal fele úton lesz megközelíthető. Kelet-Ázsia északi térsége is közelebb lehet néhány európai kikötőhöz.
Ma találtam egy szakcikket, ami jó jellemzi a várható értéknövekedést. Georgia államban a Savannah folyó torkolata felett lévő kikötő forgalma már a hír hatására is megugrott. Az ország leggyorsabban növekvő forgalmú kikötője lett, a forgalma alapján a negyedik lett. A kikötő 300 ezer új munkahelyet jelent, és évi 6.1 milliárd dolláros nyereségadó többletet.
Vagyis egyetlen kikötőnek az egy éves többletadójából megtérül a fejlesztés teljes költsége.
Azt már korábban is tudtam, hogy az Egyesült Államok hadiflottája ezzel megtakarít két repülőgép anyahajót, mert a többiek, a két óceán között, szükség szerint, átjárhatnak a csatornán.
Az ilyen bombaüzletre alkalmatlan a piac, mert a haszonélvezőkön nem lehet behajtani a busás megtérülést.
Ezt élhetem meg, amikor a szlovákokkal közösen építendő dunai gátak építéséből kiszálltunk. A vasút összeköttetés kiépülése óta fel sem merülhetett a Nagymarosi Gát felépítéséhez hasonló bomba üzlet. A tömegáru mozgatásban végre közelebb kerülhettünk volna Nyugat-Európához. A döntéshozók között senkinek nem volt annyi esze, hogy a Duna Komárom feletti folyásának lelassítása történelmik tett lett volna.
Az „okos” piac, és a buta politika egyaránt alkalmatlan a nagy tettek kezdeményezésére.
