Kopátsy Sándor PM 2010-09-28
A VILÁG TÜDEJE
Ezen a címen foglalkozik a The Economist az erdők sorsával. Mint természetrajongó nagy érdeklődéssel olvastam a vezércikket és a tartalmas tucatnyi oldalas betétet. Végül szomorúsággal fejeztem be.
Nem tudok beletörődni, hogy a tudomány mennyire szűk látókörű, és mennyire kerüli a tárgyilagosságot. Az igényes anyagban szó sincs a négy legfontosabb tényezőről.
1. Az erdőirtás fő oka a népességrobbanás. Az évenkénti 100 milliót meghaladó népességnövekedés szinte egészében ott jelenik meg, ahol a legtöbb a biológiai értelemben gazdag erdő, és ahol még a termőföld biztosítja a lakosság fogyasztási igényének kétharmadát.
2. Az erők „tüdő” szerepét nem lehet területben mérni. Eléga két legnagyobb erőt összevetni. Az Amazonász térségében egy hektár erdő széndioxid elnyelése tízszer, vagy még sokkal többször annyi mind Szibériában. Ahol az északi térségben, elsősorban Kanadában és Kínában, nő az erdőterület a hozama alacsony, ahol csökken, ott sokszorta nagyobb.
3. Felmelegedés. A földünkön az erdősültség és a fajgazdagság elsősorban az éghajlattól függ. A felmelegedés több napsütéssel, és csapadékkal fog járni. Ennek következtében az északi félteke flórájának hozama, és ennek hatására a fajtagazdagsága meg fog nőni. Ez a térség nemcsak nagyon ritkán lakott, de a lakossága nem is szaporodik. A felmelegedéstől való hisztérikus félelem divatja idején illene felvetni ez az erők helyzetét és jövőjét elemző tudományos téma keretén belül, hogyan ha majd a felmelegedés az erősültségre, és annak hozamára.
4. Az erdők „tüdő” szerepében mit hozhat a biológia. A hozamok nagysága szempontjából, az erőkterületének 99 százalékán még a civilizáció előtti állapotok vannak. Ez olyan, mintha még csak a vad gabonákból, gyümölcsökből élnénk, a talaj táperejét nem gazdagítanánk. A tudomány ugyan már ismer sokkal nagyobb hozamú fafajokat, erdőművelési eljárásokat, de ezek térhódítása az erdészetben még jelentéktelen. Ideje volna felkészülni arra, hogy a biológiai forradalom az erdőművelésbe is betörjön.
Ami a felmelegedést illeti. A szakma felkentjei a felmelegedéssel járó veszteségeket emlegetik, az előnyökről mélyen hallgatnak. Pedig kézenfekvő, hogy a nagyobb meleg nagyobb flóratömeget termel, és annak nagyobb lesz a levegőtisztító hatása.
Ami a népesség növekedését illeti.
Történelmi tapasztalat, hogy az erők csökkenését minden időben a népesség növekedése okozta. Az utolsó jégkorszak végén jelent meg a földművelés, amihez az erdők irtása biztosított alapfeltételt. De ma már itt is meg kellene jegezni, hogy a jégkorszak megszűnésének köszönhető a sark-körtől délre kialakult óriási erdősülés. A földművelés elterjedése mintegy háromszázmillió ember számra teremtette meg a lehetőségét, hogy magas-kultúrában élhessen. Ez fajunk életének első minőségi változását jelentette. A megvalósulása mintegy ezer évet vett igénybe. Ezzel szemben a föld lakossága az utóbbi száz évben nem százmillióval, hanem milliárdokkal nőtt. Az elmúlt, és a következő száz évben több milliárd ember számára kell életteret biztosítani. Ezek többsége a biológiai szempontból gazdag, az egyenlítőhöz közeli terülten jelenik meg, és életfeltételeit a termőföld biztosítja.
Ami a biológiában rejlő tartalékokat illeti. A legnagyobb tartalékok ebben rejlenek. Ahogy az elmúlt hetven év alatt a kultúrnövények hozamát meg lehetett többszörözni, még nagyobb ugrás várható az erdőgazdálkodásban. Az valószínű, hogy ez a fajtagazdagságot sérteni fogja, de az erdő területegységre vetített „tüdő” szerepét meg fogja sokszorozni.
Ez esetben is világossá válik egyrészt az, hogy a jelen és a jövő legnagyobb problémája a túlnépesedés, másrészt erről a tudomány sem hajlandó tudomást venni.
Egyelőre reménytelennek tűnik, hogy rádöbbenjünk minden problémánk fő okára: sokan vagyunk.
